Állandó úton a népmesék és a csillagok között – in memoriam Jankovics Marcell

Jankovics Marcell annyi mindenhez értett, annyi mindent megértett ő maga, és ebből az annyiból olyan sokat értetett meg másokkal, ami napjainkban már kevés embernek adatik meg. Írt, mesélt, tanított, és megrögzötten hirdette, hogy nekünk is mesélnünk kellene. Igaz meséket, mert hazugságot kapunk eleget. A tudást, a műveltséget nemzetmegtartó erőnek tartotta. Számára a magyarság sosem volt szólam, lózung, ünnepeken lengetett zászló. Bár sokszor megtehette volna, köpenyegét se forgatta.

Magáról azt írja, hogy rajzfilmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor. Érdekes a sorrend és az is, amit nem említ. Talán azért nem sorolt fel többet, mert ragaszkodott a hármas számhoz. Mint a népmesékben. Pedig említhetett volna akár hetet is, végtére is nálunk ennyi feje van a sárkánynak.

Mondjuk el helyette, hogy Jankovics Marcell kiváló és igen termékeny író volt, akinek több mint húsz kötete jelent meg. A művelődés- és művészettörténet mellett, mely területeken olyan alapművekkel gazdagította a magyar irodalmat, mint A fa mitológiája, a Jelkép-kalendárium, A Nap könyve vagy a hét esszéből álló, Ahol a madár se jár című kötet, szépíróként is megállta a helyét.

Tizenegy éven át járta a felvidéki templomokat barátjával, a Méry Ratio Könyvkiadó alapítójával, Méry Gáborral, aki könyvkiadói tevékenysége mellett kiváló fotós. Közös munkájuk eredménye egy tizenkét kiadványból álló sorozat, mely egykori felső-magyarországi, illetve szepességi templomok gótikus szárnyas oltárait bemutatva ad képet a magyar képzőművészet kincseiről.

Nem említi televíziós munkásságát sem, pedig 1988–tól kezdve majdnem ötszáz műsort vezetett, rendezett, írt. Fontos véleményformáló csatornának tartotta a közszolgálati televíziót, bár többször is mondta, hogy nem jól használjuk. 1996-ban tett egy kísérletet arra, hogy megmutassa, hogyan is képzeli el a jó tévét, és megpályázta a Duna Televízió elnöki posztját.

Pályázatában hangsúlyozta, hogy az eredményes kultúraközvetítéshez jó szakemberekre és sok pénzre van szükség, majd hozzátette, hogy pénz egyébként lenne elég ezen a területen, csak azt kéne elérni, hogy ne zsebben hordják haza, hanem a műsorokra költsék. Nem lett tévéelnök.

Ettől sem keseredett el, keresett más utakat. Mint A Nap könyve című 1996-os munkája előszavában írja:

A Napról szóló ősi mítoszok tanulsága ez: fogadd el a világ Rendjét és törvényeit, tanulj meg élni velük, de ne lázadj ellenük, mert úgyis reménytelen.

Interjúiban gyakran megemlítette, hogy természetesen nem vitték ki Los Angelesbe, amikor Oscar-díjra jelölték Sisyphus című rövid animációját 1974-ben. Egész életében ezt a filmet tartotta egyik legjobb munkájának, de tudomásul vette, hogy a magyar filmes elvtársak egy Oscar-jelölés miatt nem is szóltak neki.   

Azt viszont már tényleg sajnálta, amikor három év múlva első díjat kapott Cannes-ban a Küzdők című alkotása, és megint kimaradt a magyar delegációból. Ezt a mellőzést nehezebben dolgozta fel, mivel az Arany Pálmát abban az évben a gyönyörű Monica Vitti adta át, és a rendező évtizedek múlva is szomorúan emlegette, hogy valaki mást csókolt meg helyette.

Jankovics kiváló ismerője és kutatója volt a magyar nyelvben megőrzött ősi tudásnak, jelképrendszereknek, a szimbólumok világának, és ez a tudás a filmjeiben is megjelent. Generációk sora nőtt fel Magyar népmesék sorozatán a tizenötmilliós magyar nyelvterületen, de a világ számos más pontján is népszerű lett a feldolgozás. Igaz, hogy a külföldi nézők közül sokan pszichedelikus hatásokat vélnek felfedezni a képeken, de ez Jankovics szerint attól lehet, hogy nem értenek magyarul, hiszen a mi nyelvünk rendkívül gazdag az értelmezési síkokban.

Az értelmezéssel kapcsolatos kulturális félreértések közül azt is derűsen vette tudomásul, amikor a román közszolgálati televíziós hatóság betiltotta a Magyar népmesék sorozat egyik epizódját. Számukra túlságosan erotikus volt egy jelenet, pedig a népmesék néha bizony pajkosak.

Valaki – mérvadó személyiség egyszer azt mondta rólam, hogy állandóan úton vagyok a népmesék és a csillagos ég között

– írja Jankovics Marcell az Ahol a madár se jár című tanulmánykötetében.

Jó utat kívánunk mi is a vándornak. Köszönjük a meséket, a János vitézt, a Fehérlófiát, a Csodaszarvast, Az ember tragédiáját és a Toldit, melynek egész estés változatát talán még sikerült befejeznie, mielőtt végleg útra kelt.

(Borítókép: Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus áll kiállított rajzai előtt a Képpraxisok 2. című kiállítás sajtóbejárásán a Műcsarnokban 2019. december 3-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)