Emilia Clarke képregényt írt egy menstruáló szuperhősről

Emilia Clarke kiskorától kezdve rajongott a képregényekért. Viszont a helyi képregényüzlet egy elég határozott felirattal gátolta meg, hogy a boltban fedezze fel azokat a műveket, amik a leginkább tetszenének neki, ugyanis az üzlet ajtaján a következő felirat ált: „No girls allowed”, azaz lányok nem jöhetnek be. Ha mégis beszabadult a boltba, akkor is azt tapasztalta, hogy női karakterek szinte soha nincsenek a borítón, ha mégis, rendszerint feszülős ruhában pózolnak.

Ezért a kis Emilia, testvére „levetett” képregényei között szemezgetett, de ennyi pont elég volt ahhoz, hogy megszeresse a műfajt. A fantasy történetek világa pedig nem csak képregény formájában vette le a lábáról:

Gyerekkoromban rengeteg gazdag világokkal teli fantasyregényt olvastam, például a Gyűrűk urát. Mindig ezek a helyek vonzották a képzeletemet. Amikor huszonkét évesen először mentem el egy Comic-Conra a Trónok harca miatt, teljesen megdöbbentett, hogy szinte kizárólag férfiakat láttam. Később, amikor az iparágban fordult a kocka, és megjelent a #metoo mozgalom, elkezdtem a közösséget ilyen szemmel nézni, és ez megdöbbentő volt.

– olvashatók a színésznő sorai a Variety magazin oldalán.

A sárkányok anyja gyakran gondolkodott azon, hogy miként nézne ki egy kizárólag női szemszögön keresztül íródott képregény. Majd a gondolat tettekbe csapott át: összeállított egy kizárólag nőkből álló kreatív csapatot, akikkel megalkották a legprogresszívebb női hősnőt ábrázoló képregényt.

A M.O.M.: Mother of Madness júliusban jelenik meg az Image Comics kiadónál, akiknek a gondozásában jelent meg többek között az Orgyilkos osztály, a Ha/Ver, a Saga vagy a The Walking Dead képregények. A menstruáló szuperhős történetét Clarke Marguerite Bennett-tel közösen jegyzi, a rajzokat Leila Leiz készítette.

Az alapötlet abból az elgondolásból született, hogy az anyukák eleve szuperhősök, hiszen teendőik elvégzéséhez emberfeletti erőre van szükség. Egy egyedülálló anya pedig talán még nehezebb kihívások elé van állítva, innen jött Maya karaktere, aki szingliként egyedül neveli gyermekét. Különleges képességei a menstruációs ciklusához köthetők, mert Clarke úgy gondolta, szuper lenne, ha azokból a dolgokból kovácsolna a karakter erőt, amiket a nők alapvetően utálnak magukon, magukban.

A puffadás, a szőrnövekedés, a hangulatingadozás, a pattanások... Utáljuk, amikor ezek a dolgok felszínre törnek, és most nemcsak a magam nevében beszélek, hanem mindenkiében, akivel valaha is találkoztam és menstruál. Arra gondoltam, mi lenne, ha ezt megfordítanánk, és a menstruációt úgy jelenítenénk meg, mint egyedülálló, őrült, emberfeletti dolgot, ami a testünkben történik? Amikor Maya megijed, láthatatlanná válik, amikor dühös, előjön az emberfeletti ereje. Plusz úgy tud lengeni a hónaljszőrzetével, mint Pókember.

Ezek alapján egy nagyon megosztó képregényre számítunk, de annyi biztos, hogy az egyedülálló anyák szomorú, fáradt és megviselt ábrázolása után izgalmas lesz ennek az ellentétét viszontlátni.

(Borítókép: Emilia Clarke. Fotó: Lia Toby / Getty Images)