Akadálymentesített fehérnemű, ami utcai viseletként is megállja a helyét

Ennek már három éve, kollekciói azóta diplomái számával növekednek. Miután a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterszakán pántos-farmeros kollekcióval rukkolt elő, posztgraduális képzésének zárófeladataként a londoni Central Saint Martins felsőfokú művészeti iskolán mozgáskorlátozott nőknek tervezett akadálymentes, fehérnemű inspirálta ruhadarabokat. Ezek a lehető legkevesebb mozdulattal le- és felvehetőek, és több darab rétegezésével utcai viseletként is hordhatóak.

Tanulmányai első évének megkoronázásaként egy színházi előadásban ő felelt a jelmezekért, és ez a tapasztalat bőven elegendő volt számára ahhoz, hogy elkötelezze magát a divat mellett.

Korábban mindig teátrálisabb dolgokat terveztem, így nem volt rossz belekóstolni ebbe a vonalba, de rájöttem, hogy engem a divat vonz, azon belül is a funkcionális ruházat érdekel. Akármikor terveztem valamit, az volt számomra a legizgalmasabb, hogy kikísérleteztem, hányféleképp lehet felvenni egy adott ruhadarabot. Egyszer terveztem egy kabátot három ujjal, így többféleképpen lehetett variálni, viselni, mert mindig változott az öltözék sziluettje, ahogyan a viselője a különböző ujjakba dugta a karját.

A funkció és a praktikum keresése indította el azon az úton, hogy a sclerosis multiplex betegsége miatt kerekesszékkel közlekedő édesanyjának tervezzen akadálymentesített ruhát. Ez olyan tapasztalás volt számára, hogy azóta bármit tervez is, egyetlen cél vezérli: a ruhákat mindenki könnyen tudja viselni, de emellett a divat esszenciája se tűnjön el. Lili otthon testközelből láthatta, hogy a mozgásukban korlátozottak milyen nehézségekkel küzdenek. Először hevederből varrt egy pántot, hogy édesanyja könnyebben mozgathassa a lábát, ez pedig remekül bevált. Innen jött az ötlet, hogy olyan ruhát tervezzen, amiben a pántrendszer stílusosan megbújik, segíti az öltözést és a mozgást is, ám látványa mégsem emlékeztet a boltokban vásárolható orvosi segédeszközre.

Lili arra is külön figyel, hogy bőrbarát anyagokat használjon. Egy jól kiválasztott szett magabiztosságot kölcsönöz viselőjének, a ruhadarabokkal üzenünk, és ezek olyan fontos szempontok, amiket a megváltozott fizikai képességű emberek is szeretnének a magukénak tudni.

Az inkluzív tervezési megközelítéssel a tervezők biztosítják, hogy termékeik a lehető legszélesebb közönség igényeit kielégítsék, függetlenül például a koruktól vagy a fizikai képességüktől. Fontos, hogy a mozgáskorlátozott személyek számára a használati funkciójukban megfelelő öltözékek divatosak is legyenek. A pántrendszeres kollekciónál azért a farmerre esett a választásom, mert az strapabíró, időtálló és mindig divatban van.

Lili még Londonban él, de idővel szeretne hazajönni. Ám életének ezen szakaszában a tapasztalatszerzés a fő motivációja, és amit csak lehet, szeretne megtanulni az inkluzív divatról. Azt mondja, hogy a divaton belül is divat lett a sokféleség, és bár sok márka alkalmaz mozgássérült modelleket, a ruhákat mégis még mindig a többségi társadalom igényeire szabják.

A fehérnemű az, amiben az emberek vonzónak és magabiztosnak érzik magukat, és innen jött a gondolat, hogy jó üzenete lenne, ha a legújabb akadálymentesdivat-projektemben olyan, fehérnemű inspirálta kollekciót készítenék, ami utcai viseletként is megállja a helyét. Az egyes darabokat egymásra lehet rétegezni, elemeik cserélhetők, azokat könnyű le- és felvenni. A szexualitás a személyiségünk része, mindenki szeretne szexi lenni, függetlenül nemétől, korától vagy fizikai képességétől. Kísérleteztem, hogyan a legegyszerűbb felvenni a ruhadarabokat, ülve próbálgattam, illetve figyeltem anyukám mozgási limitációját is. Ezeket a fehérneműket úgy készítettem el, hogy azokban én is jól érzem magam.

Mivel a tervezés időszakában korlátozások voltak Londonban, mozgáskorlátozott modelljeivel Lili Skype-on keresztül konzultált. Újszerű technikákat is alkalmaz: kísérletezik 3D-vel nyomtatott anyagokkal is, amivel nem csak rugalmasabbá és ellenállóbbá teszi a textilt, de az előállítással nem termel hulladékot sem.

Amikor arról kérdeztük, most éppen mivel foglalkozik a harmadik bezsebelt diplomája után azon túl, hogy a jövőben saját, inkluzív divatmárkát szeretne alkotni, így felelt: „Hosszú távú célom divattervezőként, hogy az inkluzív tervezési megközelítést alkalmazva speciális igényű emberek számára is elérhetővé tegyem a divatos öltözködést. Folyamatosan kutatom, hogy milyen megoldások vannak a szabásvonalak megfelelő, jobban hozzáférhető kialakítására. Minél több tapasztalatot szeretnék gyűjteni olyan márkáknál, amelyek inkluzív divattal is foglalkoznak, és ruháikkal fontos témákról indítanak beszélgetéseket.

(Borítókép: Aparna Aji)