Trokán Nórával és Klem Viktorral kötött ki a szerelemhajó

Ha filmet nézünk, automatikusan belehelyezzük magunkat egy központi karakterbe, azonosulunk a látott szituációkkal, átéljük, mintha csak velünk történne minden. A filmek kiemelnek a valóságból, viszont mindezt magányos, belső utazással teszik.

• De mi van akkor, ha ezt a játékot felhasználva közelebb tud kerülni egymáshoz két ember?
• Amikor egy nő és egy férfi a mozik nyelvén találja meg a közös hangot és az utat egymás felé?

Lényegében erről szól a Múviláv, Klem Viktor és Trokán Nóra előadása, ami a Kultkikötő balatonszárszói színpadán debütált.

Idén 16. alkalommal nyitotta meg balatoni kikötőit a kultúra. Az elmúlt másfél évtized alatt nagy utat járt be a Nagy Viktor megálmodta és vezette Kultkikötő, aminek első előadása 2006-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház Mohácsi János rendezte Veszett fejsze című darabja volt. A színészek annyira hittek Nagy Viktor víziójában, hogy ingyen vállalták a fellépést.

A belefektetett hit és energia az évek alatt meghozta gyümölcsét; a Kultkikötő már öt helyszínen van jelen a Balaton partján, rendszeres programot szolgáltat a nyaralóknak, a helyieknek és a nyaraló helyieknek. A műsorban gyerekelőadások, koncertek, vígjátékok és drámák is vannak. Mi most leugrottunk egy könnyed romantikáért, és megnéztük Klem Viktor rendezését, a Múviláv –Majdnem mint a filmeken című előadást.

A balatonszárszói szabadtéri színház anno moziként üzemelt, a darab stílusos helyen debütálhatott. A Csukás Színház tetővel fedett, így a délután még szemerkélő eső sem riasztotta el az embereket, a négyszázötven férőhelyes nézőtérre szép számmal érkeztek. Az épület hangulata barátságos, zöld növényzettel benőtt fél-falai a színház alapmisztikumára is rátesznek egy lapáttal.

A színpadkép egyszerű: két oldalt a Swing á la Django zenekar hangszerei, középen két bárszék, a háttérben funkciójukat betöltő fogasok, különféle ruhákkal megpakolva. Már ültetésnél Trokán Nóra és Klem Viktor fogadja a nézőket, megalapozva a könnyed hangulatot. Mi másról is szólhatna az este ezek után, mint a szórakozásról, hiszen a darab három műfaj ötvözetét ígéri: élőzene, színház és a háttérben vetítés.

Miután a hangszerek gazdára találnak, kezdődik az előadás. Egyből két szerethető figurát kapunk. A lány új alkalmazott a moziban, a fiú tapasztalt játékosként vezeti be a sötét falak rejtelmeibe, a jegytépés profizmusába, a kínos és vicces megtörtént és várható szituációkra. Mindketten a mozik szerelmesei, egyből érezhető közöttük a kémia. Ez a két szereplő játékát dicséri, Klem Viktor és Trokán Nóra osztálytársak voltak a színművészetin, viszont egyetem óta nem játszottak együtt se színpadon, se filmben, mégis összeszokott cinkosként vannak jelen az utolsó pillanatig.

A karakterek pár perc alatt felidézik azt a mindenkinek ismerős állapotot, amikor két ember láthatóan vonzódik egymáshoz, de még keresik a közös pontokat, hogy utat adjanak a közeledésnek. Végül a mozik, a filmek nyelvét hívják segítségül ehhez a játékhoz, így nézőként régi klasszikus, illetve újabb, de egyértelműen kultfilmek fontos jelenetein keresztül nézhetjük végig kapcsolatuk alakulását.

Az előadás értéséhez és élvezetéhez nem kell ismerni a választott műveket, de filmbolondoknak mindenképp plusz élményt nyújt. Minden jelenet alatt vetítés megy a háttérben, Budapest különböző pontjait és a két színész játékát látjuk. Ezek az etűdök a maguk egyszerűségében nagyszerűek, tökéletesen hozzáadnak az adott hangulathoz. Az élőzene remekül szól, a Swing á la Django zenészei pedig együtt élnek az előadással. Szereplőink néha mikrofont ragadnak, és rendszerint az adott film egy slágerét dalolják el, ám az előadás egyik gyenge pontja sajnos éppen az ének, ami hangzásában sokszor éppen olyan, mintha csak egy vidéki hakni sietve felállított hangszórójából szólna.

Ennek oka talán az lehet, hogy az előadást Klem Viktor eredetileg a Budapest Jazz Clubba rendezte, ami zárt és jóval intimebb tér, így a szabadtéren, a félig nyitott falakon pedig néha elszökött az energia. De legalább pontosan megmutatta, milyen az, amikor egy városka kultúrházában a nézők között foglal helyet a technika ördöge, és néha a hang ment el, néha pedig éppen túl fontos pillanatokban egy véget nem érő tehervonat zakatolt a színház melletti síneken.

Ezek azért nézőt és színészt próbáló dolgok, de szerencsére a művészeknek sikerült visszacsalogatni a figyelmet, és olyankor szerethető, szép pillanatokat kaptunk  a színpadról. A művek okosan vannak kiválogatva, a humor is jó arányban van jelen. Mozis párosunk viszont kicsit a háttérbe szorult a filmek bűvöletében, szívesen néztünk volna még jeleneteket, ahol kibújnak a játszott karakterekből. A Múvilávot megnézzük majd zárt térben is, ahogyan egy film esetében sem ritka, hogy még egyszer rányomunk a lejátszó gombra.

(Borítókép: Trokán Nóra és Klem Viktor. Fotó: Klem Viktor)