Magyar valóság a Török-házban

Covid. Nem csupán egy szó. Akaratlanul is az életünk része. Nem csoda hát, hogy a képzőművészetben is érződik a járvány hatása. Megszámlálhatatlan alkotás és kiállítás kényszerű ihletője. A pandémia miatt ugyanis olyan alternatív valóságba kerültünk, amely a legvadabb álmainkban is elképzelhetetlennek tűnt. 

Mi történt velünk? Egy napon arra ébredtünk, hogy megváltozott minden. Úgy csapott fejbe bennünket a pandémia, mint amikor egy épületből kifelé sietve nem vesszük észre a bejárati üvegajtót. Sajgó, zúgó fejjel a földön találjuk magunkat. Megpróbáljuk összeszedni, rendezni gondolatainkat. Mi is történt? Mi is történik velünk?

– kezdte augusztus 13-án a megnyitó beszédet Can Togay, Veszprém-Balaton – Európa Kulturális Fővárosa 2023 művészeti és kreatív főtanácsadója. 

Közös élmény, eltérő tapasztalatok

Gyümölcstál, sütemény, szendvics, bor, nosztalgikus muzsika és persze pazar kilátás várta a vendégeket a budapesti közterek után Alsóörs egyik monumentális helyszínén újjáéledő Standby tárlat megnyitóján. Habár az ünnepség előtti percekben nem tolongtak az emberek, hamarosan elkezdtek szállingózni. Mi az, hogy szállingózni – annyi érdeklődőt vonzott az esemény, hogy az utcáig állt a tömeg. Művészek, rokonok, lelkes műkedvelők, kicsik, nagyok, fiatalok, idősek – ritkán látni ennyire vegyes közönséget.

A tárlat talán éppen azért ragadja meg a legkülönbözőbb korú és érdeklődési körű közönség figyelmét, mert olyan témát dolgoz fel, amelyet nemcsak egy adott korosztály, hanem az egész világ átélt. 

Eltérő tapasztalataink vannak a járványról, mégis mindannyian megszenvedtük – megszenvedjük – a Covid–19-et. A művészetben az a szép, hogy a rossz dolgokból is képes valami csodálatosat kihozni. Az alkotás nemcsak egy adott állapot megörökítése, hanem jelen esetben terápia is lehet: egy elfoglaltság, amely leköti az embert, eltereli a figyelmét a hétköznapi borzalmakról. 

Mintha csak a kiállított műveken is ez tükröződne. A képeken megannyi téma megjelenik: filmforgatás a járvány alatt, kiürült bulinegyed, állatvilág, anyák napi köszöntés, Vermeer-festmény újragondolva, és a többi. A normális, boldog élet pillanatai, csak éppen nem normális formában. A képekről azonban – a frusztrált hangvételen kívül – megjelenik a pozitivitás is. Mert minden az apró részletekben rejlik...

Az Alsóörsön kiállított kortárs fotók és festmények egy részét korábban már láthatta a nagyérdemű, ugyanis tavaly, Budapest közterein, szabadtéri tárlaton már kiállították azokat. Most azonban, a Balaton-parton, a Török-házban egybegyűltek a látnivalók. Míg a földszinten Ázbej Kristóf, Baksai József, Fehér László, Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Naomi Devil, Péterfy Ábel, Szabó Ábel, Szikra Ágnes, Verebics Ágnes, Verebics Kati, Zászkaliczky Ágnes és Weiler Péter festményei, addig a pincében Bach Máté, Balogh Zoltán, Cedric af Geijersstam, Dobos Tamás, Esteban Sanchez, Gálos Viktória, Gordon Eszter, Gömör Tamás, Hegedüs Róbert, Horváth Katalin Fanni, Iliás-Nagy Katalin, Mónus Márton, Sághy Tímea és Somorjai Balázs fényképei díszítik az ódon falakat.

Ki reflektál a leggyorsabban ezekre a kérdésekre? Ki érzi meg, és fejezi ki e kérdések komplexitását? Ki szembesít bennünket a látszaton túli valósággal? Erre a feladatra tartotta mindig is az emberiség a sámánokat, az igézőket, a művészeket. Erre való az ő kép- és történetalkotó intuíciójuk, tudásuk. Hogy foglalnák össze, hogy mi is történt, hogy mutatnák meg, hogy mi is történik velünk? Ez a művész feladata és felelőssége

– vallja Can Togay.

A kiállítás szeptember végéig látogatható, augusztus 22-ig pedig rendszeres tárlatvezetéssel, valamint a helyi értékek bemutatásával várják az érdeklődőket. Tárlatvezetést tart Szarvas József Kossuth-díjas színész, Bojár Iván András művészettörténész és Bánkuti András fotóriporter. A hely szellemében – lokális értékek, hagyományok és építészet – témakörben Both Gábor, az alsóörsi szobrász tábor alapítója, és Korompay Katalin építész, műemlékvédő tart előadást. 

A kordokumentummá vált alkotásokat Szilléry Éva és Raden Hannawati válogatta össze – a fővárosban kiállított képek közül Alsóörsre „csak” 45 művet hoztak el, ám így is van miben gyönyörködni. És persze az alsóörsi panoráma sem utolsó...