Freddie Mercury megjósolta: nem sztár lett, hanem legenda

Ha nem ilyen lesz a jövőbeli lányom, akkor nekem nem is kell gyerek. Ezt pedig én mondtam pár éve a húgomnak, amikor a közösségi médián terjedt egy übercuki videó a Bohemian Rhapsodyt éneklő csemetéről. A rózsaszín, Minnie egeres gyerekülésben ücsörgő, valódi performanszt adó kislányról első ránézésre senki nem gondolná, hogy egy 70-es évekbeli sláger szövegét ordítja teli torokból. Mondjuk – ha lenne – én is hasonló zenéken „növeszteném” a gyerekemet, úgyhogy megemelem a képzeletbeli kalapom a szülők előtt. 

Kérdés, hogy a „Mama, oooh” teszi-e, vagy csak véletlen egybeesés, de a Bohemian Rhapsody valamiért nagy siker a legkisebbek körében. Igaz, nemcsak a gyerekek kedvence, hanem a fél világé is: a dalhoz tartozó (cseppet sem fantáziadús, ugyanakkor kétségkívül legendás) videóklip a YouTube-on közel másfél milliárd megtekintésnél tart, és akkor a videómegosztón kívüli lejátszásokról még nem is beszéltünk...

Persze, nemcsak ez a dal, hanem en block az együttes máig hatalmas népszerűségnek örvend. Hiába Freddie Mercury halála, a Queen az olyan örökzöld zenekarok közé tartozik, amelyek soha nem mennek ki a divatból. (Ahogy a legmenőbb farmermárka is így reklámozza magát: Quality never goes out of style, vagyis a minőség sohasem megy ki a divatból.) Egy zenekar minden tagja egyenlően fontos, ahhoz viszont, hogy a Queen eljusson az etalon státuszig, nagyon is szükség volt Freddie Mercuryra, a Queen esszenciájának megtestesítőjére: a zenei részt más is megcsinál(hat)ta volna, ilyen személyiséggel és hanggal azonban a világon egyedül ő volt megáldva.

Páratlan tehetség

1946-ban Farrokh Bulsara néven született fárszi szülők gyermekeként az akkori brit protektorátus, a jelenleg Tanzániához tartozó Zanzibár szigetén. Indiában egy brit stílusú bentlakásos iskolába járt, ahol Freddie-nek hívták őt a többiek. A Mercury vezetéknév mintegy 20 évvel a születése után vált az élete és személyisége részévé: családja 1964-ben emigrált az Egyesült Királyságba. 

Bulsara a kemény élű, bluesalapú rockzene hatására – Cream és Jimi Hendrix – kezdett énekelni londoni zenekarokkal. Hamarosan összebarátkozott Brian May gitárossal és a Smile együttes dobosával, Roger Taylorral. 1970-ben, amikor a Smile énekese kilépett, Bulsara váltotta őt: megszületett Freddie Mercury, és összeállt a Queen. John Deacon basszusgitáros a következő évben csatlakozott a zenekarhoz. Mercury valódi, sokoldalú kreatív géniusz volt: ő maga tervezte az emblematikus Queen-logót 1973-ban, nem sokkal az első lemez megjelenése előtt. A többi pedig már történelem...

A heavy metal és a glam rock elemeit felvonultató zenekar 1973-ban robbant be a zenei élvonalba a Queen című lemezzel, amit egy évvel később a Queen II követett. A virtuóz hangzásvilág ellenére a Queen kezdetben nem aratott átütő sikert a szigetország határain túl. 

Az 1974-es Sheer Heart Attack című album annál inkább: a lemez már a nemzetközi listákra is felkerült, az 1975-ös A Night at the Opera pedig még jobban eladta az együttes nevét. A zenekar ambiciózus hozzáállása mind a dalszerzéshez, mind a stúdiómunkához igazán a Bohemian Rhapsodyban testesült meg. A dal kilenc hetet töltött a brit kislemezlisták élén, a kísérő promóciós film pedig segített a zeneiparnak felismerni a videóban mint műfajban rejlő jövőt. A leglátványosabb és legátütőbb nemzetközi sikert az 1977-es We Are the Champions és a We Will Rock You című dalok aratták – nemcsak a brit, de az amerikai sportesemények himnuszává is váltak.  

A Queen az 1980-as évek elején már nemzetközileg elismert és ünnepelt zenekar volt. Erejük abban rejlett, hogy különös figyelmet fordítottak a hatalmas színpadokra szánt előadásokra: Mercury könnyedén „irányította” a többtízezres közönséget is, elég csak karrierjük csúcsára, az 1985-ös Live Aid jótékonysági koncertre gondolni. 

A szakértőket máig megosztja Freddy Mercury hangterjedelme, ami talán a négy oktávot is elérte (sőt egyes portálok az ötoktávos hangterjedelmet is megelőlegezték neki). Született bariton volt, mégis tenorként énekelt, ez a szokása pedig minden bizonnyal hozzásegítette a különleges és páratlan hangzáshoz. 

Annak ellenére, hogy gyermekkorától kényelmetlenül érezte magát a fogsora miatt, Mercury úgy vélte, a hangjának köze van az előreálló fogaihoz. Nem volt hajlandó fogszabályzót viselni, mert attól félt, hogy a beavatkozás megfosztja őt különleges hangjától. Hogy megpróbálja palástolni a „problémát”, megnövesztette a védjegyévé vált bajuszát, és még azt a furcsa szokást is felvette, hogy a szájához emelte a kezét, amikor másokkal beszélgetett.

Egy új identitás 

Brian May, a Queen együttes gitárosa egy 2000-es dokumentumfilmben úgy fogalmazott:

Azt hiszem, a névváltoztatás segített neki abban, hogy azzá váljon, aki lenni akart. Bulsara még mindig ott élt benne, de a nyilvánosság számára ő más karakterré vált: egy istenné.

Mercury zenéje ennek ellenére utalt dél-ázsiai származására, elég csak a Bohemian Rhapshodyban elhangzott arab „Bismillah” szóra gondolni. 

Leo Kalyan brit–pakisztáni énekes-dalszerző szerint – aki minden idők legnagyobb előadójának tartja Mercuryt – fehér embernek kellett álcáznia magát a sikerhez. Freddie Mercury színpadi karaktere segített neki elkerülni a rasszista előítéletektől hangos korszak megmondóembereit. Nem volt helyük barna bőrű embereknek a nyugati zeneiparban, és ezt Freddie is tudta. Mercury származása azonban nem az egyetlen bonyolult aspektusa az énekes identitásának. 

Soha nem fog kiderülni, hogy pontosan miként is határozta meg a szexualitását: konkrét tényekkel soha nem szembesítette a nyilvánosságot, így a média csak találgatni tudott Mercury szexuális életével kapcsolatban. A brit The Sun lap egykor „biszexuális rocksztárnak” titulálta az énekest, élete végén azonban már inkább homoszexuálisként emlegette őt a sajtó. 

Habár Mercury a halála előtt hat évig Jim Huttonnal élt, vagyonának oroszlánrészét Mary Austinra hagyta – egy nőre, akivel a 70-es években szintén évekig együtt volt, és akivel szakításuk után is közel álltak egymáshoz. 

Sokan vallják, ha Freddie manapság pont úgy élne, ahogy egykor élt, akkor egész egyszerűen csak „queernek”, vagyis furcsának neveznék, nem pedig melegnek vagy biszexuálisnak. Identitásáról és színpadi megjelenéséről volt ismert, a külseje és viselkedése pedig a Queen arculatát is meghatározta.

Mercury játékosan és roppant intelligensen egyeztette össze a magánéletét a nyilvános személyiségével, hiszen mégiscsak egy olyan rockbanda frontembere volt, amiért többségében heteroszexuális férfiak rajongtak. Mivel soha nem válaszolt a szexualitásáról szóló pletykákra, a rajongótábornak könnyű volt úgy értelmezni az eklektikus, pompás és káprázatos megjelenését/előadói stílusát, mint a szórakoztatás elemét – nem csináltak belőle identitási kérdést, nagy ügyet. 

A 80-as években szűk fehér felsőiről és farmereiről, no meg jellegzetes bajuszáról könnyen felismerhetővé vált – az „összeállítás” népszerű volt az underground és meleg közegben egyaránt, ám korábban kevésbé volt ismerős a mainstream zenekedvelők körében. A merész, színpompás jelmezek is sokkal többről szóltak mint egyszerűen a színpadi megjelenésről. Maga a Queen királya is tisztában volt ezzel:

Nem koncertet nézel, hanem divatbemutatót

– nyilatkozta a Circus Magazine-nak 1977-ben.

Talán az egyik legmerészebb módja Mercury önkifejezésének a Queen 1984-es, I Want to Break Free című kislemezéhez készült videóklip volt. A videóban a Queen zenészei a Coronation Street brit szappanopera női karaktereinek öltöztek, ám a klippel majdnem tönkretették karrierjüket az Egyesült Államokban. Brian May 2017-ben, a National Public Radio adásában így emlékezett vissza:

Emlékszem, hogy részt vettem a promóciós turnén Amerika középnyugati részén, és az emberek arca elfehéredett. Azt mondták, ezt nem játszhatják, ezt nem tudják lejátszani, mert túl homoszexuálisnak tűnik...

Mercury 1991. november 22-én közleményt adott ki, amelyben megerősítette, hogy HIV-pozitív és AIDS-es, de nem tett említést Jim Huttonnal folytatott kapcsolatáról. Aztán megtörtént a tragédia: másfél nap múlva meghalt. Hogy tudatos döntés volt-e a betegség „rejtegetése”, nem tudni, ám több mint valószínű, hogy nem a véletlen műve volt. Mercuryt négy évvel korábban diagnosztizálták. Köztudott, hogy Lady Diana walesi hercegné szívügyének tekintette a HIV és az AIDS elleni küzdelmet. A közvélemény szerint az énekes Dianához fűződő barátsága hozzájárulhatott a döntéshez, hogy felhívja a figyelmet a betegségre. 

Az énekes karrierje előadók és produkciók tucatját inspirálta, elég csak napjaink talán első számú női popsztárjára, Lady Gagára gondolni. Az énekesnő művésznevét a Queen 1984-es, Radio Ga Ga című száma inspirálta. És akkor ott a Bohemian Rhapsody című, a Queen történetét feldolgozó film is, amely 2018 talán leginkább várt és legnépszerűbb mozija volt, és közel 30 év után ismét egy újabb, egy emberöltővel fiatalabb réteget vont be a Queen rajongótáborba. 

(Borítókép: Freddie Mercury és Brian May a Queen színpadán a Rock in Rio fesztiválon Brazíliában 1985 januárjában. Fotó: Dave Hogan / Hulton Archive / Getty Images)