Böjte Csaba: Lelkeket gyűjtök
További Kultúr cikkek
-
Egy város, ahol az ének hozzátartozik a szolgáltatáshoz, igaz, megkérik az árát - Öt kontinens versenyzői küzdöttek a fődíjért, most kiderült, kik voltak a legjobbak
- Demográfiai robbanás: Oscar-díjas filmmogulok családjával gyarapodott a magyarság
- Lovasi Eszter: Azt éreztem, hogy megszakad a szívem
- Húsz év telt el, de még mindig milliók imádják a kitalált világot
A testvéri szeretet, a jézusi bizalom mutatta meg magát a nemzetközi eucharisztikus konferencián Böjte Csaba szerint. A ferences rendi szerzetes úgy véli: Budapest megnyugvást talált a pápai mise napján. Szerinte az ember egy hatalmas örömünnep-fesztiválon érezhette magát, ünneplőbe öltözött a város és az emberek szíve is.
Ne érjük be a hit külsőségeivel – üzente Ferenc pápa Budapestről
Ferenc pápa rövid, de sűrű programot zárt Budapesten.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója a Növekedés portálnak adott interjújában azt mondta: „eddig több mint hatezer gyereket fogadtunk be, de ha nem neveltük volna őket, ha nem magyaráztuk volna el, mit kell tenniük, hogy a társadalom értékelje és elfogadja őket, akkor most is ugyanúgy a periférián lennének, mint amikor hozzánk kerültek. Iránymutatással, nyugodt, higgadt érveléssel kell őket az útra engedni. Meg kell értetni velük: nem a bőrszín vagy a családi állapot, hanem kizárólag a viselkedés és a normák betartása iránti tiszteletük alapján ítélik meg őket.”
Böjte Csaba úgy fogalmazott: „van, aki szenvedélyesen gyűjt anyagi dolgokat, festményeket, autókat, ritkaságokat. Én ugyanilyen szenvedélyesen gyűjtöm a legértékesebbet, a lelkeket. Ezért kezdtem gyerekeket befogadni”.
Szerinte a gyerek olyan, mint egy sportoló: szüksége van egy jó edzőre, hogy ki tudja adni magából, ami benne rejtőzik. Önmagától nem jár a bajnoki cím senkinek. Azért meg kell küzdeni, ahhoz kell az edző, aki bajnokot csinál valakiből.
„Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz.” – utalt Jézus tanítására a szerzetes.
Hozzáfűzte: alanyi jogon az Isten nem adja nekünk a mennyek országát. Böjte Csaba megjegyezte: „a keresztények örök életbe vetett hite nagy biztonságérzettel tölti el az embert. A halált ugyanúgy el tudom fogadni, ahogyan az életet. Nem az elmúlásra készülök, hanem az örök életre.”
Szerinte az individualizmus napjaink népbetegsége: mindenki azt hajtogatja: én, én, én, én. Úgy vélte: ha egy társadalom tagjai csak magukra gondolnak, az teljes csőd, mert egy önmagába forduló világ szükségszerűen elemészti magát. Szilágyi Domokos gondolatára hivatkozott: „boldog lehetek, hogy törődhetem veletek”.
Böjte Csaba szerint az ember ezt a boldogságot nem önmagában, hanem önmagán kívül tudja megtalálni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
