Más ez a házibuli, mint a nyolcvanas években

A HöKöm Project egy független produkciós műhely, amely elsősorban társadalmi problémákkal foglalkozik. Előadásaik központjában a fiatalabb generációt érintő kérdéseket boncolgatják, témaválasztásukkal ezt a korosztályt szeretnék megszólítani, de előadásaik azoknak is útmutatót nyújthatnak, akiket csak szeretnének belelátni a most élő tinik és fiatal felnőttek fejébe.

A DeGeneráció című előadásuk évek óta sikerrel fut. Néhány éve a Karinthy Színház fogadta be, és most újra műsorra tűzték.

A DeGeneráció fő témái a fiatalkori alkoholizmus, az emigrálás, a családalapítás kitolódása vagy hiánya, a fiatalok munkanélkülisége, a saját egzisztencia kiépítésének nehézségei és a generáció általános céltalanságának okai. A darabban egy házibuli szolgál történeti keretként, melynek különböző fázisaiban különböző témák és konfliktusok kerülnek felszínre a szereplők között, az említett problémákat érintve.

A főszereplő egy fiatal pályakezdő képzőművész, aki a „körülmények áldozata”, mindig van egy jó kifogása arra, miért nem halad az élete egyről a kettőre, miért nem ad el egyetlen képet sem, és miért nem követi barátnőjét Angliába, ahol talán több lehetőség várna rá. A fiú szobakonyhás albérlete a darab helyszíne, ahová sorban érkeznek meg a szereplők, először három barátja, majd váratlanul az öccse, és annak új barátnője is betoppan.

A darab elején azt látjuk, hogy ez a hat fiatal gondtalanul, vidáman éli az életét és tölti együtt a szombat estéjét. Néhány kör pálinka elfeledteti a gondokat, a viccelődések elveszik a maradék szikráját is annak, hogy szembenézzenek önmagukkal és azzal, hogy tulajdonképpen mindannyian folyamatos hazugságban élnek. A buli elkezdődik, a hangulat fokozódik, az állapotok az alkohol- és drogfogyasztással párhuzamosan változnak, és lassan utat tör az őszinteség. A konfliktusokat elsősorban az új lány okozza, aki – az egyetlen külső szemként – akaratlanul is rátapint egy-egy szereplő gyenge pontjára, és mintegy katalizátorként robbantja ki az egyes emberek elnyomott fájdalmait, frusztrációit és a velük járó vitákat.

A kezdeti idillről, a látszólag gondtalan hedonista életképről lassan lecsúszik a máz, és kiderül, hogy minden egyes szereplő hordoz magában valamilyen sérelmet, fájdalmat, félelmet, ami miatt nem képesek kilépni kilátástalan és boldogtalan élethelyzetekből. A folyamatos menekülés az önmagukkal való szembenézésből belekergeti őket a mindennapos ivásba vagy egy boldogtalan párkapcsolatba, amit csak a sokéves megszokás és a változástól való félelem tart össze, vagy éppen egy olyan jövő kialakításába, amit a szülők választottak helyettük.

Nincsenek igazi normák, nincsenek biztonsági kapaszkodók. A választás szabadsága leginkább csak elveszettségbe vezet, a kilátástalan jövőkép pedig feladáshoz. Ennek a generációnak nincs miért küzdenie, mert nem látja az út végét, nem talál munkát három diplomával, ha pedig talál, akkor sem tud kialakítani saját egzisztenciát. Költözik albérletből albérletbe, nem hisz a házasságban, mert a szülei elváltak, sosem elég érett a gyerekvállaláshoz, mert sosem akar felnőni és felelősséget vállalni. Ez a generáció el van veszve a saját maga által állított korlátok között és az önsajnálatban.

Van-e ebből kiút, van-e lehetőség teljes és boldog életet élni? Ezekre a kérdésekre és problémákra keres megoldást az előadás, és mutat lehetőségeket, választási utakat, és azok lehetséges következményeit.

Benedek Albert sok humorral és iróniával teli darabja nyelvezetében a fiatalok mindennapos beszédét idézi, történetét pedig az alkotók személyes élményei és tapasztalatai alapján írta, ebből adódóan a társulat őszintén és a lehető legnagyobb hitelességgel dolgozza fel a különböző helyzeteket és problémákat.

A kanapén ébredsz. Nem emlékszel semmire. Tíz perc múlva elhagy a csajod skype-on. Még öt perc és meggazdagszol... és a mai buli még el sem kezdődött... Öt fiatal összezárva, és egy furcsa lány, aki a lényegre tapint. XYZ generáció? Pán Péter szindróma? Exorexia? Digitális őslakosok, Tinder meg a helikopter szülők? Nem érted? Nem baj. A lényeg, hogy #yolo!

– olvasható a darab ajánlójában.

A DeGeneráció célja, hogy párbeszédet indítson a kortársak között a generációt érintő problémákról, annak okairól és megoldásairól.

A szerepeket Inoka Péter, Szabó Sára, Gulyás Ádám, Kelemen Tímea, Bodó Edit és Kocsis Fülöp Soma játsszák, az előadást a színészek improvizációi alapján Benedek Albert írta és Kovács Henrietta rendezte.