A sorozatíró lehet az új sikerszakma

A TV2 Akadémián elindul a sorozatíró-képzés, amit ön felügyel. Kevés a sorozatíró?

Az utánpótlásképzés komoly probléma Magyarországon. Ritka, hogy ilyesmit oktatnak, magániskolák néha megteszik, de hivatalos képzés, úgy tudom, nincs. Amikor az SZFE-n tanítottam, a forgatókönyvíró-hallgatóknak is csupán egy szemesztert oktathattunk arról, hogyan kell sorozatot írni, ami kevés, ez a kurzus tehát hiánypótló lesz. A sorozatok világát éljük, egyre több hazai gyártású, eredeti sorozat születik, ehhez pedig szakembergárda kell. Ha elindul ugyanis egy széria, akár csak gondolati szinten, az első probléma, hogy nehéz forgatókönyvírót találni hozzá, egyet is, nemhogy sokat, ami egy napi sorozathoz kell.

Egy napi sorozatot hányan írnak?

8–20 forgatókönyvíró. Van, aki kitalálja a történetet, más a struktúrával, a dialógokkal foglalkozik, van, aki összefésüli az epizódokat, hogy a kapcsolódási pontok rendben legyenek, mondjuk, hogy egy adott szereplő ne költözzön be két egymást követő epizódban ugyanabba a lakásba, hiszen a dialógírók külön dolgoznak, ritkán tudják a napi verkli mellett elolvasni egymás anyagát. 

Milyen kvalitások kellenek a sorozatíráshoz?

Kreativitás, jó íráskészség. Meg kell tanulni csapatban dolgozni, közösen felépíteni egy storyline-t, stílusban igazodni a többiekhez, adott esetben alárendelni magukat egy vezető írónak vagy a kreatív producernek. El kell tudni fogadni, hogy a sorozatírás nem a saját stílusunk kiterjesztéséről szól, hanem egy elfogadott és közös stílusba való beilleszkedést kíván, ezért gyakran kell szembesülni az átírással, a felülírással, amit el kell tudni viselni. A határidők is roppant fontosak, nincs olyan, hogy ihletre várunk, mert a sorozatgyártás egy üzem.

Ha újságíróként besétálok a képzésre, az jó alap lehet?

Jobban örülnék, ha társulna hozzá valamiféle előképzettség, szakmai tapasztalat, mert a dramaturgia alapjait, vagy az olyan alapfogalmakat, mint a motiváció, a konfliktus, megtanítani több időt igényel, mint egy év, mi pedig két féléves képzésben gondolkodunk. 

Itt rögtön látok egy ellentmondást. Azt mondja, nincs képzés, hogyan jöhetnének akkor haladók?

Dramaturgiai előképzettsége lehet egy színházi szakembernek, egy nagyjátékfilmesnek, ahogyan egy regényírónak is.

Napi sorozatról esett már szó, aminek a legjobb példája itthon a huszonhárom év után a nyáron véget ért Barátok közt. Ön dolgozott ebben a napi darálóban forgatókönyvíróként. Hogy emlékszik vissza a munkára?

Mielőtt adásba került, már egy évvel előtte angol és ausztrál szakemberek érkeztek, hogy megtanítsák, mi fán terem egy napi sorozat. Azt hiszem, ez volt az egyik leghasznosabb kurzus az életemben. Ezalatt pedig kitaláltuk a Barátok közt alapjait, és elkészült a sorozat bibliája. Sok érdekeset tanultam ekkor a hatásmechanizmusokról, hogy miként lehet fenntartani az érdeklődést, hogyan kell vezetni a néző figyelmét, illetve elvarrni a szálakat, vagy akár nevet választani egy főhősnek. A Berényi nevet, ha jól emlékszem, én találtam ki, az asztalosomat hívták úgy, hogy Berényi András. 

Gyakorlatra menni akkor még nem tudtak, hiszen nem volt sorozat, de azoknak, akik most beiratkoznak a képzésre, lesz lehetőségük belesni a kulisszák mögé?

Az akadémián, a második félévben, a TV2 sorozataiban gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetnek a hallgatók. Belekóstolhatnak a storyliner, a scripteditor vagy a dialógírók munkájába. Ez jó lecke, hiszen az írott szövegüket pár héten belül visszahallhatják színészek előadásában, és akkor fog kiderülni, hogy működik-e. Én is így tanultam dialógot írni.

Úgy tudom, ön a Mónika-show-ból is jegyzetelgetett, amikor arra volt szükség.

Igen, hiszen bizonyos karakterekkel csak ott szembesültem. Egyébként szeretek a 4-es, 6-oson utazni, mert ott szinte házhoz jön a lecke a beszélt nyelvből, pláne most, hogy mindenki telefonál, ráadásul mindenki hangosan telefonál. A 4-es, 6-os ilyen értelemben egy aranybánya, el lehet csípni jó szófordulatokat, amitől hitelesebb lesz egy karakter.

Mit szólt, amikor vége lett a Barátok köztnek?

Amikor elkezdtük, azt mondták, ha három évig megy, az jó, ha öt évig, siker, ha tíz évig, az gigasiker. Több mint húsz évig ment. Nehéz ennyi éven át fenntartani az érdeklődést, emiatt a legnagyobb tiszteletem a sorozatban dolgozóké, mert a napi verkli darálja a kreativitást. Ráadásul elmondható az is, hogy ilyen hosszú széria, mint a Barátok közt, valószínűleg nem lesz több, mert a tévézési szokások megváltoztak, túl nagy a választék.

Miért a sorozatoknak áll a világ?

Mert a streaminggel nem vagyunk kiszolgáltatva a csatornáknak, nem kell adott időben a tévé elé ülni. Az, hogy akkor nézek meg bármit, amit akarok, felpörgette a választékot. Ha jó a sorozat, megéled azt, amit régen egy könyvnél, hogy nem tudsz kiszállni belőle, ledarálod az egészet, és azt érzed, átrohant rajtad egy gyorsvonat.

Nekem a Netflix vagy az HBO kínálatának átpörgetése is egy óra; szakmabeliként rámutatna, mit érdemes most nézni?  

Tanítok például a Good Wife-ból vagy a Diane védelmében című sorozatból, mert elképesztően jó a dramaturgiai felépítése. A Trónok harcából is, mert nagyon szépek benne a karakterívek, látványos, ahogyan felépítenek egy negatív karaktert, akiből később pozitív hőst formálnak. Izgalmasak számomra a Michael Crichton- vagy az Aaron Sorkin-sorozatok, így az ER vagy az Elnök emberei a természetes dialógusok miatt. A jó sitcomokat pedig azért szeretem, mert nagyon erős és feszes a dramaturgiájuk, itt ugyanis egy időben és térben, a végletekig kell fokozni a szituációt.

Ön filmezett is, hamarosan a mozikban az első horrorfilm, illetve az első karácsonyi film. Mit szól ehhez, mint egykor a Filmalapnál dolgozó döntnök?

A Covid miatt érezzük ezt most filmdömpingnek, hiszen sok premier elmaradt. Ezzel együtt persze örülök neki, hiszen a Filmalapnál cél volt, hogy minél szélesebb legyen a merítés, az emberek ezáltal is visszaszokjanak a mozikba, és azt érezzék, hogy nem csak egy romantikus vígjátékon lehet jól szórakozni.

Milyen volt Andy Vajna keze alatt dolgozni?

Sokat tanultam tőle, elképesztő érzéke volt a filmekhez, beleszagolt a forgatókönyvekbe, és megdöbbentően pontos látleletet adott róla, illetve rámutatott a hibáira. A feszített munkatempóra emlékszem vele kapcsolatban: hajszolta a kollégáit, engem is, kivételes munkabírása volt. Emellett alapos volt, emlékszem, az ’56-os eseményeket feldolgozó Szabadság, szerelemnél egy csomó, az eseménybe vágó könyvet adott, mellette vízilabdás szakirodalmat is, hogy felkészüljünk a témából. Sokat köszönhetek neki mind emberileg, mind szakmailag, mert vitathatatlan, hogy nagyon jó filmes szakember volt.

(Borítókép: Divinyi Réka. Fotó: Papajcsik Péter / Index)