Microsoft: a túlígérős reklámok pápája

Van egy hatalmas brand, együtt élünk vele meg a különféle termékeivel, és a borzasztó marketingje, ügyfélszolgálata, felhasználófelület-fejlesztései és reklámjai ellenére mégis sikeres és életképes tud lenni. Erre szokták azt mondani, hogy a lendület viszi előre, de alapvetően a válasz nélkül is érdekes jelenség ez az egész Microsoft.

Követik a piaci igényeket, a beágyazódó fejlesztéseket, blablabla, de igazából dögunalom az egész márkaélmény, amit létrehoznak. Lehet, hogy ez lenne a megfejtés?

Saját magukról ezt akarják tudni a legkevésbé. A Windows 11-hez megjelent új reklámjuk megint arról árulkodik, hogy a Microsoft magát sem mint márkaentitást, vállalatot, közösséget, tudást és technológiát nem ismeri, és nem ismeri a fogyasztóját sem, akinek nem élete legnagyszerűbb pillanata, ha bekapcsolja a gépét...

Talán pont fordítva: megint melózni kell, intézkedni, kommunikálni és bámulni a monitort, ami biztos rövidlátáshoz, agysorvadáshoz, gerincvelő-felszívódáshoz és totális bezombuláshoz vezet.

Persze lehet ennek totálisan ellenállni és vágyvezérelt képeket festeni egy reklámban, de ha a fogyasztó maga nem képes ebben felismerni magát, akkor a reklám csak a márkának szól. A fogyasztónak tök mindegy, mire gondolt a szerző.

Miről is van itt szó? Az operációs rendszer használatával több tapasztalatot és élményt szerzel, aminek segítségével „közelebb kerülsz ahhoz, amit szeretsz”. Hm. Tehát ha a monitor előtt kockulsz, ez az új operációs rendszer olyan élményt fog adni, mintha kirándulnál, játszanál, könyvtárba mennél vagy táncórára – de az egész olyan, mint egy nyomasztó science fiction film, amiben

És olyan időket élünk, hogy sokat vagyunk egyedül. A nagyvárosi életmódra és a túldigitalizált munka- és szabadidős környezetünkre még a pandémia is rátett egy lapáttal, hogy a barátainkkal is csak csetelni tudjunk. Márpedig ebből a filmből hiányzik az, hogy ez a szerencsétlen főszereplő emberek között legyen – noha a táncos férfit szinte távolságtartáson belülre közelíti meg, de az is valahogy a monitoron meg mögötte van.

Miért gondolja bárki is, hogy a közeljövőben az emberek alapvetően több és minőségibb időt akarnak tölteni a monitor előtt – miközben egész nap telefonok és laptopok monitorjai előtt élnek? Várhatóan egyre többen fogják megfogalmazni azt az igényt, hogy becsukják a laptopot, kikapcsolják a telefont, és kimenjenek a patakpartra lábat lógatni.

Egy jó operációs rendszer hatékonyan tud abban segíteni, hogy eljuss oda, amit „igazán szeretsz”, de nem úgy, hogy az, amit szeretsz, maga az operációs rendszer: a túlígérés annyira hiteltelen, hogy az ember egyből el is felejti, amit látott. Ehelyett ahhoz az ősrégi márkastratégiához kellett volna folyamodni, hogy a márka maga könnyebbé teszi azt, hogy elérd az igazi céljaidat. Kijuss a természetbe, elmenj futni vagy úszni, evezni, együtt legyél emberekkel, jót beszélgess, nagyot veszekedj, bulizz, énekelj, lélegezz – de ez ott kezdődik, hogy lecsukod a laptop fedelét.

Ahhoz, hogy a fogyasztó észrevegye, túl sokat ül a monitor előtt, és minél hamarabb lecsukja a fedőt, ez a film tökéletes.

(Borítókép: Windows 11 | Brings you closer to what you love. Fotó: Windows / YouTube)