Második napja tart a helyszínelés Nádor Tibor festő műtermében

A Palládium-díjas festőművész ezúttal legutóbbi, nagyjából másfél éves alkotói korszakának képei, vázlatai mellett korábban készült, már csak magángyűjteményekben látható munkáit rendezte rendhagyó tárlattá.

Alapvetően nem is tárlat, nem is kiállítás ez az esemény, inkább egyfajta beavatás arról, milyen fázisokon át, mely gondolati, szellemi ösvényeket követve dolgozik képein.

Újabb sorozatának az első hallásra bonyolultnak tűnő Erdő-motívum revitalizálás, erdőélmény-upcycling címet adta. Ami nem is olyan bonyolult, hiszen az angol upcycling kifejezés, amely a környezetvédelem kapcsán vált a magyar nyelv invazív részévé, nagyjából annyit tesz, mint létező holmik új szempontú hasznosítása. Ilyen tevékenység például, amikor kopott autógumikból pompás új szandált készít egy tehetséges kézműves.

Hogy hasznosítja egy festő, jelesül ő maga az erdőélményt? Először is úgy, hogy begyűjti. Nádor évtizedek óta járja, rajzolja, festi a természetet. Azt azonban már többször is leszögezte, hogy bár sok kiváló alkotót ismer, akinek a tájképeit is nagyra becsüli, ő a maga részéről inkább képtájakat fest. Mint mondja:

A táj nem akar kép lenni.

Mivel jelentős számú tájon található erdő, ez a megállapítás minden fával borított nagyobbacska területre érvényes, de ennél még tovább megy.

Maga úgy fogalmaz, hogy az, amit mindközönségesen erdőnek nevezünk, valóban tekinthető egy különféle fákból és egyéb növényekből álló valós helynek, ám az egész erdőt sohasem láthatjuk, ráadásul számára az említett dolgok közötti üres terület szintén az erdő fontos része.

Arról, hogy ezúttal miért saját műtermébe invitálta meghívott vendégeit – hivatalosan keddre és szerdára, de ezt követően is vár egy-két hétig bárkit, aki kedvet kap a látogatásra –, a meghívón szereplő gondolatai szolgálhatnak magyarázatul:

A mű tett, amelynek nyomait, a falra fröccsenő festékek vagy a szénpor évek alatt egymásra rakódó rétegeiben is őrzi a műterem. De a mű maga is nyom, amely más művek felé mutat fizikai és szellemi valójával, motívumaival, szerkezeti megoldásaival, rétegeivel vagy éppen ezek hiányával egyaránt.

A rendhagyó kiállításon vagy ahogy ő maga elnevezte, a műtermi helyszínelés során különböző módokon, korábbi művekben, vázlatokban, szövegek segítségével kereshetnek és találhatnak a legújabb alkotások felé mutató nyomokat a látogatók.

Nádor eddigi pályafutása során készült, gyűjteményekből kölcsönzött darabok és az új sorozathoz készült vázlatok bemutatása mellett arra is lehetőséget szeretne biztosítani, hogy a gyűjtők, szakemberek, érdeklődők ne csak a művekkel, hanem egymással is találkozzanak, az se baj, ha beszélgetni kezdenek a képek vagy az esemény kapcsán.

A nyomozásra, beszélgetésre, gondolkodásra és szemlélődésre az Artus Stúdióban lévő műteremben nyílt lehetőség. A budai Sztregova út 7. szám alatt található egykori ipari terület az ott alkotó tizenkét kortárs művész mellett a hazai népzene fellegvárának számító Fonó Budai Zeneház és nem utolsósorban az ott működő Artus kortárs tánc- és színházi társulat miatt is különleges kulturális territóriumnak, művészeti élőhelynek számít. Aki jobban szereti a krimiknél a természetfilmeket, az tekintheti helyszínelés helyett egyfajta kulturális szafarinak is Nádor Tibor műtermének meglátogatását. A program felfogható olyan egzotikus túrának, amelynek során természetes közegében figyelhető meg a kortárs művész. Ráadásul viszonylagos biztonságban, hiszen amennyiben nem ingerlik feleslegesen, Nádor Tibor meglepően barátságos lény, aki többnyire szereti, ha valaki tisztelettel és érdeklődéssel fordul művei, vagy általában a művészet felé.

(Borítókép: Nádor Tibor festő műterme. Fotó: Nádor Berta)