Galambos Erzsi 90 éves lett, az Index megkereste

Galambos Erzsi kivételes tehetségű és mély drámai erejű színművész. Egyéniség, aki mindenben a legtökéletesebbet szereti nyújtani, és akit a természet megáldott a keresés, a mindig valami újra való érzékenység többletével. Sokan leírták róla: van benne valami nyugtalanító. Olyan, mint aki még tartogat valamit, aki még nem mondott ki mindent...

A fenti sorok a Dunántúli Napló egyik 1978-as, júniusi lapszámában olvashatók, viszont a jellemzés időtlen, a mai napig érvényes. Galambos Erzsi egyike az itthoni zenés színház ékköveinek. A balettnövendékből lett szubrett, majd tündöklő színésznő a musical műfajában kimagasló alakításokat tudhat maga mögött, ám mindezek mellett emlékezetes prózai szerepeivel is beírta magát a magyar színháztörténelembe. Hetvenöt éve van a pályán, és bár a koronavírus-járvány az elmúlt másfél évben nem engedte színpadra, ez mit sem változtat a tényen, hogy személyében a nagybetűs színésznőt tisztelhetjük.

A művésznő elmesélte nekünk, hogy privát életének egyik legboldogabb pillanata az volt, mikor megszületett lánya, Petrovics Eszter. Mostanában pedig azon kapja magát, hogy amikor csak ránéz az unokájára, olyan fájdalmas szeretetet érez, hogy sírnia kell.

A családon kívül a színház a mindenségem. Első szavam sem az volt, hogy mama vagy papa, hanem primadonna. Nyilas vagyok, szerencsés csillagzat alatt születtem. Hatalmas színészlegendákkal játszottam együtt, ha valaki megkérdezi, hogy kikkel, azzal a kérdéssel tudok felelni, hogy „kivel nem?”. Egy problémám van csupán. 75 éve vagyok a pályán, mégis egy órának tűnik a múlt. Elrepült ez a pár évtized, a mérhetetlen mennyiségű szerep. Ha visszatekintek, egy sikerekben gazdag szakmai múltat látok, és egy szeretetteljes családi történetet. Mindenkinek olyan családot kívánok, mint amilyen nekem megadatott. Imádok élni, igazságtalannak tartom az elmúlást.

Megérdemelt sikerek, sorsszerű döntések

Galambos Erzsi 1931. december 5-én született. Édesanyja, Palásthy Ilona a színésznő megfogalmazásában a „jegyet tépte a Budapesti Operettszínházban”, édesapja, Galambos Dezső pedig a teátrummal szemben a legendás Arizona mulató portása volt. A két közeg hangulata és varázsa beleivódott a gyermek Galambos Erzsibe, ami végül egész további életét meghatározta.

Gyerekként Lakner Bácsi Gyerekszínházában játszott, később pedig a Nádasi Balett Stúdióban tanult. Pár évvel ezelőtt Bóta Gábornak mesélte el, hogy mivel a szülei nem tudták finanszírozni tanulmányait, így ő 8 évesen minden reggel elment egy pékségbe krumplit pucolni, majd triciklivel hordta ki a tejet. Ezenkívül úgy keresett még pénzt, hogy a körgangos házban, ahol éltek, körbekiabált a lakásokba, hogy 20 fillérért mosogatást vállal.

Felnőve elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját. Táncosként meghódította a revüszínpadokat, majd egyik este, mikor épp a Budapest Varietében lépett fel, egy sorsfordító állásajánlatot kapott. Kazimir Károly felfigyelt Galambos Erzsi tehetségére, és elhívta a Miskolci Nemzeti Színházba szubrettnek. 1955–1958 között a miskolci teátrum tagja volt, majd 1958–1962 között a kecskeméti Katona József Színházba szerződött, ott készítette első koreográfiáit is. Később a Petőfi Színház tagja volt, majd 1964-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött 1983-ig. Azóta a József Attila Színház tagja. Az utóbb említett két intézmény örökös tagjává választotta.

Galambos Erzsi számtalan kimagasló alakítást tudhat maga mögött, mi most mégis megkértük, hogy emelje ki a három, számára legfontosabb színházi szerepét.

Anno külföldön láttam a West Side Story című filmet. Az volt az első gondolatom, hogy bárcsak eljátszhatnám valamikor. Majd elérkezett a pillanat, Vámos László rendezésében Anita szerepét játszottam. Az előadás pedig akkora siker lett, hogy a nyilvános főpróba után a közönség nem ment haza, egy örökkévalóságig ültek a nézőtéren. Katartikus pillanat volt. Életem második meghatározó előadása a Lola Blau című egyszemélyes musical volt. Akkoriban minden musical-előadást az én kérésemre vagy számomra mutattak be itthon, ennél a darabnál is ez történt. Seregi László látta Bécsben az előadást, benne fogalmazódott meg, hogy ezt itthon nekem kell eljátszani. Talán ezt tartom életem legnagyobb sikerének. A harmadik a Szabadság-hegy című előadás, amit Léner Péter rendezésében a József Attila Színházban játszottam. Ehhez a három darabhoz fűződik életem három legboldogabb színházi pillanata.

(Borítókép: Galambos Erzsi 2018. április 18-án. Fotó:  Zih Zsolt / MTI)