Szíven üt ez a karácsonyi reklámfilm

Ezért aztán minden nagy márka előállítja a maga decemberi meséjét abban a XIX. századi angolszász stílusban, amiből nagy sugárral ömlik a romantika, az érzelem, a meghatódást kiváltó szőnyegbombázás. Vannak, akik imádják ezeket és vannak, akik rosszul lesznek tőlük – én mindkét reakcióval azonosulok.

Az ember közösségi létformája mégis az egyik legfontosabb sajátja, és erről úgy is nagyon kevés a közbeszéd, hogy minden harmadik egyéni vállalkozó life coach. És bármilyen fura, a legröhejesebb történetek is kiválthatják belőlünk annak az univerzális otthonosságnak az érzését, amit azokban a pillanatokban érzünk, amikor boldogok vagyunk.

Egész évben megy a vásárlásra buzdítás, az év végén meg előjönnek azzal, hogy a márkáknak is vannak érzelmeik. Viszont a karácsonyi reklámfilmek ott válnak igazán izgalmassá, ha a sok cuki, marcipánfigurákból álló szereplő és lufiszínű probléma helyett (hiszen minden harmadik ilyen film kiindulópontja például a magányosan élő nagypapa, aki azt hiszi, örökre egyedül marad) megjelenik valami sokkal hitelesebb ennél. Amikor a díszesen becsomagolt ajándékok és gazdagon díszített fák nélkül valami emberi történet pörög le előttünk. Amiben meglátjuk saját magunkat.

Ebben a mostani karácsonyi szezonban a mezőnynél messze erősebb filmmel jött ki Németországban a Penny. Fura, hogy pont ez a márka tudott ennyire érzékeny és hiteles lenni, de ennek csak örülni lehet.

A történet szerint az éjszaka aludni nem tudó tizenéves srác megkérdezi a konyhában az aludni nem tudó anyját, hogy mit szeretne az anyja karácsonyra kapni. 

Elmondja, hogy azt szeretné, ha éjszakánként kilógna a srác, és az apjának kéne hazahozni, mert annyit ivott, ha lógna a suliból, ha minden más fontosabb lenne, mint a kötelezettségei, ha bulizni járna, ha lenne egy igazi szerelme, ha az igazi szerelme elhagyná és a srácnak csalódnia kellene, ha ömlenének ki belőle az érzelmek, ha elmenne egy haverjával messzire, hátizsákkal stoppolni, és az anyja otthon aggódhatna érte... (Megjegyzés: a videó nyelve német, angol felirat bekapcsolható, de azt, ami a párbeszédben elhangzik, lényegét tekintve leírtam.)

Az anya azt szeretné, ha visszakapná a fia azt az életét, amit elveszített az utóbbi két évben.

És nincsen benne karácsonyfa meg díszcsomagolás sem. Viszont van benne egy olyan koreográfia, ami az egyetlen teret megsokszorozza, és csak forgatjuk a fejünket, hogy mi is következik most, mint egy Ivan Lendl „szervaritörnön″.

Az, hogy a történet és a film ennyire összepasszol, csak hab a tortán: hogy a vágyott események szinte ott, a konyhájában történnek, és végül visszadöccenünk a valóságba – ahol egyébként a srác megkapja élete legszebb ajándékát, amire talán, titkon mindenki vágyik – megkapni és megadni egyszerre: hogy rájössz arra, mit jelent önzetlenül szeretni.

(Borítókép: Der Wunsch“ // PENNY Weihnachtswunder 2021)