Marcello Mastroianni: munkatáborból a filmművészet csúcsára

Marcello Vincenzo Domenico Mastroianni - ez a hivatalos neve, amit valószínűleg kevesebben tudnak pontosan, mint ahányan idézik a leghíresebb filmjeinek címét.

Könyvelőből lett hősszerelmes

1924. szeptember 28-án született agy asztalos fiaként a Rómához közeli Fontana Liriben. Műszaki rajzolóként dolgozott, amikor a második világháború végén a nácik elfogták, és egy észak-németországi munkatáborba vitték. Innen sikerült megszöknie, a harcok utolsó heteit egy velencei padláson vészelte át. A háború után egy római filmvállalatnál dolgozott könyvelőként, miközben építészetet és közgazdaságtant tanult az egyetemen. Az ottani színkörben partnere volt Giulietta Masina is, aki később Fellini felesége lett. Tehetségére Luchino Visconti rendező figyelt fel, aki színtársulatába hívta, a kamera elé először 1947-ben a Nyomorultak filmváltozatában állt.

Az ötvenes években kissé esetlen mozgásával, kisfiús kedvességével a hősszerelmes jellegzetes olasz típusát teremtette meg a filmvásznon. Az igazi ismertséget a Dosztojevszkij nyomán készült Fehér éjszakák hozta meg számára, a nagy áttörést pedig a Fellini rendezte Az édes élet.

A heves vihart kavaró, gyorsan klasszikussá nemesedett alkotásban egy életét eltékozló újságírót alakítva divatot teremtett fekete keretes szemüvegével, angol sportkocsijával, jólszabott öltönyével. A főszerepet eredetileg Paul Newmannek szánták, Fellini csak azért választotta Mastroiannit, mert „szörnyen jellegtelen” arca volt. Az Édes élethez fűződik a filmtörténet egyik legemlékezetesebb jelenete – Anita Ekberg a Trevi-kútban fürdőző Vénuszként, Mastroianni társaságában.

Nem sokan tudják, hogy a film egyik mellékszereplőjének nevéből ered a lesifotósokra alkalmazott paparazzo kifejezés. 

150 szerep, benne a Nyolc és fél

Mastroianni maga azt tartotta, élete legjobb alakítását Fellini következő filmje, a Nyolc és fél alkotói válságba került rendezőjeként nyújtotta. 1970-ben szerepelt Fellini Rómájában, egy évtizeddel később A nők városában, amely egy középkorú férfi víziója a nőkről, végül 1985-ben Giulietta Masina oldalán a világhírű Ginger Roger-Fred Astaire táncospárnak emléket állító Ginger és Fredben.

Az összes nagy olasz rendezővel dolgozott. Michelangelo Antonionival készítette Az éjszakát (partnere Jeanne Moreau és Monica Vitti volt), amely az emberi kapcsolatok felszínességének rajza, Pietro Germivel a Válás olasz módra című fekete komédiát (1962), ebben jelölték először Oscar-díjra, 1967-ben a Visconti rendezte Közönyben egy gyilkost alakított.

Partnernői között volt egy film erejéig a korszak ügyeletes szexszimbóluma, Brigitte Bardot és Claudia Cardinale is, de az összhangot Sophia Lorennel találta meg a legjobban.

tíznél is több filmet készítettek együtt, ezek között akad romantikus vígjáték (Tegnap, ma, holnap) komédia (Házasság olasz módra) és dráma (Napraforgó).

 Az Egy különleges nap homoszexuális rádióbemondójának szerepe 1977-ben újabb Oscar-jelölést hozott számára. A két színész hosszú szünet után Robert Altman Divatdiktátorok című, parádés szereposztású szatírájában szerepelt utoljára együtt 1994 ben.

Több mint 150 filmben játszott, és szinte minden műfajban maradandót nyújtott (a port.hu portálon itt talál egy összeállítást filmjeiről). Volt züllött Casanova, játszott A nagy zabálás című szatirikus komédiában és az Allonsanfan című történelmi drámában. Harmadik Oscar-jelölését a Nyikita Mihalkov által rendezett Fekete szemekért kapta 1987-ben, ezzel

Magyar filmben is szerepelt, a Miss Arizonában (1988) Sándor Pál instruálta a kamera mögül.

Utolsó munkája, az Utazás a világ kezdetére című portugál filmdráma volt 1996-ban, Manoel de Oliveira rendezésében.

Csapodár hívő katolikus

A sármos színész magánéletével is a lapok címoldalain szerepelt. 1948-ban viharos udvarlás után vette el Flora Carabellát, akitől hívő katolikus lévén soha nem vált el, bár a férfi csapodársága miatt 1964-től már külön éltek. A magát félénknek beállító színész ugyanis bevallottan bolondult a szép nőkért. Számtalan szerelmi kaland hőse volt, egyetlen partnernőjének sem tudott ellenállni, és ők sem neki, egyedül Sophia Lorentől nem akart a barátságnál többet.

Az 1970-es években aligha lehetett volna tökéletesebb álompárt elképzelni Catherine Deneuve és Marcello Mastroianni kettősénél. A két, már akkoriban szupersztárnak számító színész kapcsolata ugyan 1975-ben véget ért, de közös gyermekük miatt mindig tartották a kapcsolatot, és valójában Marcello haláláig barátok maradtak. Gyermekük, Chiara Mastroianni szülei nyomdokain haladt, és énekes- és színésznőként lett ismert első sorban Franciaországban.

Roma, Mastroianni tér

Számtalan kitüntetése - Golden Globe-, BAFTA-, tiszteletbeli César-díja - mellett az 1989-ben alapított Európai Filmakadémia egyik életre hívója volt, s azon kevés színészek egyike (Jack Lemmon és Dean Stockwell mellett), akit alakításáért két alkalommal is fődíjjal ismertek el Cannes-ban. Utolsó éveiben több baleset érte, betegségek kínozták, egyre többet foglalkoztatta a halál gondolata. 1996. december 19-én, 72 évesen halt meg Párizsban, hasnyálmirigyrák következtében. A halálhír bejelentésétől temetéséig Rómában fekete gyászlepellel takarták le a Trevi-kút egy részét, Az édes élet emlékezetes jelenetére utalva.  Mastroianni nevével díjat alapítottak, amelyet a velencei filmfesztiválon adnak át évente a legjobb fiatal színésznek vagy színésznőnek, az olasz fővárosban pedig tér viseli nevét - emlékeztet az MTI.

(Borítókép: Marcello Mastroianni a Cannes-i Filmfesztiválon. Fotó:  Micheline Pelletier / Sygma / Getty Images)