Amikor az emberek pormacskává válnak

Amikor azt érezzük, hogy szabadok vagyunk, ismerős. Mindenkinek megvan a saját érzése, és ha nem is tudja definiálni, de azonosítani igen. Flow állapot, abban talán egyetértünk, másban már valószínűleg nem.

Amikor egy reklámfilm azzal a céllal készül el, hogy átadjon egy érzést, sokszor szavakkal mesél róla – és érdekes módon ez sokszor pont megakadályozza azt, hogy a néző érezze azt a bizonyos érzést. Arra valók a történetek, hogy megéreztessék a nézővel, hogy szabad, és ne kimondják. Azok a típusú szlogenek, amik kijelentenek (pl.: „szabad vagy!”), általában nem érik el azt, hogy a közönség annak is érezze magát.

Kell hozzá valami zsigeriség, kockázat és félelmetes húzás – humor, döbbenet, rettegés, hogy ez kijöjjön a nézőből. Ezért aztán nem is találkozunk sokszor ilyennel.

De most pont készült egy ilyen. A Burberry egy angol tradicionális ruhamárka, az alapító atya találta fel a gabardine nevű anyagot, ami kb. az esőkabát egyik őse. Ez most annyira nem érdekes, a lényeg az, hogy a természetjáráshoz illő ruha, az outdoor wear márkájaként most egy olyan kísérletet tett, amire érdemes rápillantani.

A természet adta szabadságérzést fogalmazták meg úgy, hogy semmit sem magyaráznak el a filmben. A film kizárólag látvány: a szél adta érzést fogták meg és fogalmazták meg egy álomszerű képben, amire ha ránézünk, tökéletesen megértjük, mit jelent a szabadság.

A metaforában az a zseniális, hogy valaki feltette a kérdést: ha az embernek pormacskához hasonló fizikai tulajdonságai lennének a megszokott, gravitációval nehezített emberi életben, vajon hogyan viselkedne a szélben. És bár lehet, hogy az ötletadó valami inkább egy növény termése lehetett, mint szöszcsomó, de városi emberként nekem ez pormacska. Ahogy a szereplők felszállnak, repülnek, és minden nehézség nélkül földet érnek, az varázslatos.

A végén pedig, ahogy a tenger felett összekapaszkodva lebegnek, igazi líra.

Aki szereti az ilyen álomszerű őrületeket, érdemes megnéznie, hogyan művelték ezt a klasszikusok. A Levi's egyébként Jonathan Glazer által rendezett filmje hasonló vizuális metaforát használ, csak talán még kísérletibb, kevésbé következetes. De szép volt ez is.

(Borítókép: Burberry Open Spaces Film)