Három évszázados késéssel mutatták be Antonio Vivaldi operáját

A város mostani érseke, Giancarlo Perego is megjelent a megkésett premieren 2021. december 30-án. Ez a színház művészeti vezetője szerint olyan „csodálatos gesztus”, ami egyszerre szolgálja Vivaldi kevésbé ismert műveinek népszerűsítését és a múlt árnyékainak feldolgozását.

„Vissza akarjuk adni Vivaldinak azt, amit elvettek tőle itt, Ferrarában!” – nyilatkozta Marcello Corvinco a The Associated Pressnek a Farnace premierje előtt. A darab II. Pharnakész pontoszi király szerelmekkel átszőtt históriáját dolgozza fel.

Ha nem misézik, nem zenél

Az 1730-as évek végén a város püspöke, Tommaso Ruffo azzal vádolta Vivaldit, hogy felszentelt papként nem tart misét, ráadásul szerelmi kapcsolatban áll egyik énekesével, Anna Giróval. A döntés következtében – bár addigra Ruffo kardinális már nyugdíjba vonult – 1739-ben nem mutathatták be a ferrarai karneválon az addigra már Itálián túl is sikerrel játszott darabot.

Igazságtalannak tartják az ellene felhozott egyházi vádakat a történészek, mivel Vivaldi évek óta elhúzódó légúti megbetegedése miatt nem misézett. A másik vád sem igazán megalapozott, hiszen Anna Giró Vivaldi első számú énekese volt, ha kellett, ápolta is a beteges művészt, ami magyarázza közeli kapcsolatukat.  

Az 1739-es bemutató eltörlése Corvino szerint hatalmas anyagi kárt okozott a zeneszerzőnek, hiszen a produkció egészét ő finanszírozta, és abban az időszakban instrumentális műveivel nem érte el a várt sikert.

A ferrarai teológus, Massio Faggioli úgy véli, Vivaldi művészként sokkal szabadabban élhetett és alkothatott szülővárosában, Velencében, mint a pápai fennhatóság alá tartozó Ferrarában.

Vivaldi sok minden elől el tudott menekülni, de egy idő után a Vatikán és az egyház által gyakorolt hatalom őt is utolérte

– mondta Faggioli.

Federico Maria Sardelli, Vivaldi-szakértő szerint a zeneszerző kitiltása után megpróbálta a városon kívülről „levezényelni” az operát, írásban adott instrukciókat énekeseinek, amik mai napig láthatók az eredeti kéziraton.

Sardelli szerint 

ezeket a feljegyzéseket kincsként kell kezelni, Vivaldi olyan dolgokat írt le, melyeket egyik barokk szerző sem, hiszen általában élőben rendezték az énekeseket. Hatalmas szerencse, hogy Vivaldi zenei elképzelései megmaradtak a feljegyzéseken.

A premier előtti ünnepségen Sardelli a mű kottájának bekötött másolatát adott át Ferrara jelenlegi érsekének, Peregónak.

„Ezzel a gesztussal szeretnénk elérni, hogy begyógyuljon a törés, melynek be kellett gyógyulnia” – mondta a zenetörténész.

Perego elfogadta a példányt, és kimondta: Ruffo püspök háromszáz évvel ezelőtt pletykák, és nem tények alapján ítélte el a zeneszerzőt. Hozzátette, hogy bár Ruffo valószínűleg nem rossz szándékból, hanem meggyőződésből tette, amit tett, a tanulság mégis az, amit Ferenc pápa is gyakran hangoztatott: „A szó több életet vesz el, mint a kard.”

(Borítókép: Antonio Vivaldi [1678–1741]. Fotó: Universal History Archive / Getty Images)