Az író, aki elolvasta mind a huszonhétezer Marvel-képregényt

Annak ellenére hogy ezek a hősök életünk minden részében (a televízióban, a dísztárgyakon, de még a használati eszközökön is) jelen vannak, valamint egy nagy, közös történet (mi több, egy univerzum!) szereplői, Douglas Wolkot kivéve egyetlen rajongó sem olvasta el az összes képregényt. Az író a Guardian honlapján megjelent publikációban számolt be a kötet születéséről.

Elmondása szerint elviselhetetlen lett volna, ha kronológia alapján halad. A Marvel-sztori(k) iránt érdeklődők gyakran elkövetik ezt a hibát: az időrendben haladás garantáltan unalomhoz és frusztrációhoz vezet. Az író éppen azt találja izgalmasnak, ha az olvasó a saját megérzését követi, és összevissza, véletlenszerűen veszi kezébe a képregényeket. Wolk eleinte azt hitte, két és fél év alatt elolvassa az összes képregényt, végül közel hat év után sikerült teljesítenie a saját maga által felállított kihívást.

A férfi szerint az sem okos döntés, ha az olvasó kiválogatja a széria ismertebb darabjait, hiszen a „hegycsúcsok semmit nem érnek a hegyvonulatok nélkül”: a sikersztorik drámai hatásukat csak a teljes kontextusban nyerik el, önmagukban nem állják meg a helyüket az univerzumban. 

A sikerért meg kell szenvedni

Ahhoz, hogy valaki 27 ezer képregényt elolvasson, minden szabadidejét ennek kell szentelnie: Wolk a vécére is magával vitte a sztorikat, a kanapén, a buszon, de még edzés közben is falta a könyveket. Nem ám új kiadásokat vásárolt, hanem régi, megsárgult, eredeti példányokat lapozott, amelyekre garázsvásárokon, aukciókon tett szert vagy a barátaitól kapott kölcsön – igaz, táblagépen is sokat olvasott.

A férfi úgy fogalmazott:

Nem állt szándékomban olvasni 2019 nyarán, a nevadai sivatagban megrendezett Burning Man fesztiválon. Egyedül az 1998-as X-Force hetvenötödik számának elajándékozandó példányait vittem magammal. Valaki azonban emlékhelyet állított Stan Leenek, a szentély alatt pedig egy doboz pihent. »Olvass el!« – állt a dobozon, amelyben A csodálatos Pókember, a Thor és a Tales of Suspense néhány megkopott, de épségben megőrzött – ötvenéves – száma sorakozott.

Wolk teljesen átszellemült, miközben a történeteket olvasta.

A szerző idővel felismerte a képregények keletkezésének idején aktuális társadalmi problémákkal kapcsolatos utalásokat is. 

A Marvel-univerzumban való elmerülés még a nehéz napokon is lekötötte a figyelmét: a Dark Reign című 2009-es sztori például meglepően előrelátó volt – például ha Donald Trump bukását vesszük figyelembe. A sztoriból kiderült, hogy milyen lehet egy totalitárius szörnyeteg, aki hatalomra tör az Egyesült Államokban (ebben az esetben az ultragazdag és kegyetlen Norman Osborn, azaz Zöld Goblin, Pókember régi ősellensége), és az is, hogy mi buktathatja meg a hataloméhes „fő gonoszt”: egy szétszakadt koalíció újraegyesítése (csakúgy, mint a Bosszúállókban).

Mire belerázódott az olvasásba, Wolk rájött, hogy akármelyik számban találhat élvezetes elemet, szófordulatot vagy utalást. Kiderült azonban, hogy az agya nehezen birkózik meg a rikítóan színes, borzasztóan erőszakos szappanoperákkal. Az író képzeletbeli időutazásának mélypontja egyértelműen az a másfél hét volt, amikor bezárkózott egy New York-i lakásba, és rákényszerítette magát, hogy végigolvassa legkevésbé kedvelt karaktere, a Megtorló kalandjait. 

Nemcsak az olvasás, hanem saját könyvének megírása is tovább tartott, mint a szerző szerette volna. Kiderült, hogy nehéz feladat több mint félmillió oldalnyi történet mondandóját összerántani, majd egyetlen műben megfogalmazni. 

Miután befejeztem az első kéziratot, szinte az egészet elvetettem, és újrakezdtem az írást. Végül rájöttem, hogy a kötettel amolyan idegenvezető lehetek az olvasók számára

– vallotta Wolk, akinek az írás utolsó szakasza fájdalmasan lassan telt, hiszen nemcsak a világjárvány, de Donald Trump (elnöki) hanyatlása is megzavarta a munkában. A kötet végül 2021 októberében jelent meg a Penguin Press gondozásában.

(Borítókép: Shutterstock)