Reklámfilm készült a bántalmazás ellen, csak éppen nem sikerült

A verbális és lelki bántalmazással más a helyzet: az életünk része, többségében ebben nőttünk fel, ezt a mintát vettük át az előző generációktól, és ma az a feladatunk, hogy felismerjük magunkban az erre való képességünket és messzire elkerüljük alkalmazását.

A történet röviden annyi, hogy egy „Spot the Abuse” (Találd meg a bántalmazást!) című televíziós játékban a cinikusan vigyorgó, szemüveges, képregényfigura-szerű férfi három helyzetet ismertet a három női játékosnak, és a játékosoknak el kell találniuk, hogy ez rendben van-e vagy sem.

• Az első: a partnered általában megmondja, mit vegyél fel, és ha nem teszed, mogorva lesz.
• A második: a partnered nem engedi, hogy bankszámlát nyiss, mert véleménye szerint nem értesz a pénzhez.
• A harmadik: a partnerednek joga van megtiltani, hogy este találkozz a barátaiddal vagy a családtagjaiddal, mert aggódik érted, ha nem vagy otthon.

Nos, a három nő mindhárom szitura azt mondja, hogy ez teljesen normális.

A közönség néma csönddel fejezi ki nemtetszését, a műsorvezető kellemetlenül vigyorog – a néző pedig egyszerűen nem érti, hogy mit akarnak neki elmesélni. A három játékos egyformán nagyon kellemetlenül érzi magát, hiszen a közönség szimpátiáját a tévé nyilvánossága előtt elvesztették – és ezzel meg is lettek szégyenítve. Ezek után mutatják a közönség soraiban férfi partnereiket, akik szintén megszégyenülten forgatják a szemüket.

Egyszerűen nem tudom hova tenni ezt a filmet. A Women's Aid nevű szervezet reklámfilmje végén összegzi a tanulságot: sokan nem tudjuk észrevenni a bántalmazást, de amit a partnerünk normálisnak vél, az lehet, hogy nem normális. Szóval tudják, hogy mi a bántalmazás, hogy a párok között hogyan működik, ők már észrevették, úgyhogy igyekezz, vedd észre te is, mert minél hamarabb veszed észre, hogy bántalmazó vagy vagy áldozat, annál nagyobb esélye van annak, hogy a tudatlanságod miatt mi is bántalmazni fogunk ilyen és ehhez hasonló reklámjainkkal.

Komoly emberek, a Women's Aid, akik megrendelték ezt a filmet, a reklámosaik, akik megírták, nem veszik észre, hogy a bántalmazásról olyan történetet mesélnek, amiben

A bántalmazókat és áldozataikat egyaránt bántalmazza a műsorvezető, a közönség és az elképzelt műsor nézői, a reklámfilm pedig a valós bántalmazókat és áldozatokat bántalmazza szembesítve őket azzal, hogy gonoszok és hülyék, végül a reklámfilm nézőit is bántalmazzák egy ilyen halálbéna reklámfilmmel. Az igazi kérdés, hogy hogyan lehet eladni valamit, ami ennyire érzékeny téma, azoknak, akik nem tudnak szembenézni a saját cselekedeteikkel, nehéz kérdés. De biztosan nem így.

Mintha a megrendelő és a készítő maga is bántalmazó vagy áldozat lenne, csak éppen nem tud róla. Mint a szereplők: a játékosok, a műsorvezető és a partnerek, a készítőket is megtéveszti tudatlanságuk, hogy nem tudják, mi is az a verbális és lelki bántalmazás, a megszégyenítés, a kinevetés, és még sorolhatnánk.

A nemi megoszlásról ne is beszéljünk: ez a reklámfilm azt állítja, hogy minden kapcsolaton belüli bántalmazó férfi, és minden áldozat nő. Oké, legyen így, tényleg mennyire igaz ez. Hasonló szituációk fel sem merülnek szülők és gyerekeik között, munkatársak között, barátok között, vagy akár ismeretlenek között. Á, dehogy.

Az elég valószínűnek tűnik, hogy a bántalmazó a saját maga iránti szeretetének hiányát vetíti ki áldozatára. Vagyis bizonytalan, mert nem tudja magát eléggé szeretni. Én abban hiszek, hogy felnőtt életünk legfontosabb feladata megtanulni magunkat feltétlenül szeretni. Úgy modellezzük le a közösségünket, hogy annak mi magunk partneri alapon a részei vagyunk, ahol minket is elfogadnak mások, és mi is képesek vagyunk mások elfogadására. Az tud elfogadni másokat, aki a legjobban saját magát tudja elfogadni. Csak annyira tudod felebarátodat szeretni, mint önmagadat – jobban nem.

Tehát nem modellezhetjük úgy a közösségi létezésünket, hogy állunk egy tévéshow-ban egy gonoszkodó műsorvezető és kegyetlen közönség előtt, majd

Ez elveszi mindenkinek a kedvét attól, hogy végigjárja azt az utat, amivel elkerülheti a bántalmazó- és áldozatszerepeket, amivel elég erőt gyűjthet ahhoz, hogy egyenlő entitásként ki tudjon állni önmagáért, és képessé váljon a bántalmazókat és áldozatokat is segíteni abban, hogy változtassanak.

Ha a reklám képes eljutni bántalmazókhoz és áldozatokhoz, és ráébreszteni őket helyzetükre, esetleg irányt is mutatni, merre van a kijárat, akkor beszélhetünk hatékony kommunikációról. Ha a bántalmazottakat és bántalmazókat tovább bántalmazza, akkor csak az ellenkező irányba tartó expresszvonatra szállt fel, és fenntartja a bántalmazás elhallgatott és nehezen felfedezhető formáit és intézményét. A jóindulat nagyon tud büntetni, ha nincs mellette kellő mennyiségű érzékenység.

Így kérhet segítséget a bajban

Az éjjel–nappal ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonal 2011 óta a +3680225225-ös telefonszámon tájékoztatást ad az ügyfeleknek a különböző áldozatsegítő szolgáltatásokról.

Szintén a bántalmazottak segélyvonala az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) országosan, a nap 24 órájában bármikor ingyen hívható telefonszáma: +3680205520.

Ha kiabálást, veszekedést hallunk, vagy valakit például monoklival látunk a környezetünkben, nem lehetünk közönyösek! Főleg ha kiskorú is érintett, akár anonim módon is értesíthetjük a 112-t, a rendőrséget vagy a telefontanút.

Emellett a megyei kormányhivatalokon belül is működnek területi áldozatsegítő szolgálatok, itt szintén áldozatsegítő munkatársak állnak az áldozatok rendelkezésére.

Az Ökumenikus Segélyszervezet honlapján (A szeretet nem árt) is tud segítséget kérni, online anonim tanácsadással fordulhat szakemberekhez. 

(Borítókép: Women's Aid: Spot The Abuse / YouTube)