Szalai Kriszta húsz év után rendezőként gyógyít a szétesett Sallyvel

Kórházi ágyon ébred egy fiatal nő. Össze van zavarodva, a szigorú Duffy nővér (Búza Tímea) tovább tapossa amúgy is szétzilált lelkét, majd megjelenik az agyonhajszolt dilidoki, aki pillanatnyilag nem kíváncsi rá, mert ki van égve. Miért kísérelt meg Sally (Pető Kata) öngyilkosságot? Maga sem tudja. Néhány válasz megszületik már az első kezelésen is, amikor dr. Ash (Cserna Antal) igazságszérum segítségével visszaviszi gyermekkorába, de a valódi borzalmak a hipnózisterápia alatt kerülnek napvilágra. 

A traumatizált Sallyben négy nő lakik, de ő egyiket sem ismeri. Bezárkózik előlük, vagy inkább kizárja őket magából. Nem akarja tudni, mi történik, amikor valamelyik „izgalmas” egója veszi át az irányítást a teste fölött. Számunkra gyorsan kiderül, hogy az elesett teremtésnek van egy fékezhetetlen, legyőzhetetlen, kegyetlen egója, Jinx, máskor Bella, a túlfűtött szexualitású ösztönlény lép elő, mindhármukat figyeli a jó szándékú, racionális, ám bizalmatlan Derry, és időnként előbújik Nola is, a hiperintelligens bölcsészlány.

A kezelések során a doki mindőjüket előhívja, megismeri. Külön-külön vallanak magukról, az őket ért traumákról, néha percenként, máskor másodpercenként váltva egymást.

Az egy testben élő négy Sallyt  Pető Katának kell megmutatnia. Bravúros színészi teljesítmény – mondhatnánk, ha a bravúr szóhoz nem tapadna valami kellemetlen, talmi. Amit Pető Kata művel, az egyszerre mesterfokú szakmai, színésztechnikai prezentáció, és ezen túlmutató, lélekből fakadó művészet. Alakítása minden pillanatának igazsága van, aminél többet nem kérhetünk egy alkotó embertől, foglalkozzon bármivel.

Cserna Antal a pszichiáter szerepében szintén történetet mesél. Karakterét figyelve megállapítjuk, hogy ilyen orvost szeretnénk magunknak a bajban. Aztán részletgazdagabbá válik a kép. Dr. Ash valóban empatikus, felkészült, kíváncsi, felelősségteljes, mégis ott bujkál mögötte, mellette, talán a köpenye zsebében saját, még bőven feldolgozás alatt álló tragédiája.

Kettejük mellett nincs könnyű helyzetben Kovács Lehel. Ő szerepe szerint Todd, Sally munkahelyi főnöke és nyílt imádója. Búza Tímeának is viszonylag kevés ideje jut arra, hogy kidolgozza a gonosz házmesternővé fásult nővér figuráját.

Nincsenek könnyű helyzetben, de ez egyiküket sem zavarja a színpadon. Teljes és hiteles karaktert építenek fel, jeleneteiket nézve eszünkbe se jut, hogy mellékszereplők lennének.

Kovács Lehel egy szerencsejáték-függő étterem tulajdonos, aki rajong kiismerhetetlen pincérnőjéért. Nem riasztja el, sőt inkább felvillanyozza, hogy egyik pillanatban még betegesen zárkózott, ügyetlen, riadt szerelme a következő percben magára rántja az éttermi asztalon, majd a kanti filozófiáról tart kiselőadást.

A kiváló Búza Tímea is eléri, hogy valódi embert lássunk a dramaturgia szerint kicsit sematikus gonosz mögött.

Nézőként mindössze egyetlen bizonytalan pillanatom volt ezen az estén. Annál a jelenetnél zökkentem ki, amikor a főszereplő zabolátlan énje irányítása alatt vetkőzni kezd. Bizonyos szempontból örömmel konstatáltam a látványt, de ez a szempont határozottan magánügy. Érteni vélem, miért fontos ez a jelenet, de előtte és utána is meggyőzőbbnek találtam mindazt, amit Pető Kata a hajával, tekintetével, hangjával, gesztusaival, testjátékával jelzett, mint a melltartó leejtésének kétségtelenül esztétikus gesztusát. De lehet, hogy velem van a baj. Illetve velem biztosan baj van, de erre még visszatérünk.

Az előadás után, ahogy ezt Szalai Kriszta, az első és felejthetetlen Sally annak idején kitalálta, kicsit beszélgethetnek a nézők a szereplőkkel. Kriszta, aki az előadás rendezőjeként két évtized után végre kívülről is látja a főszereplőt, elárulta, hogy tudatos, ennél fogva maga számára is megkérdőjelezhetetlen döntése volt a váltás. A darabban üzenni és segíteni akart akkor is, amikor évekig tervezte, további húsz esztendőn át, amikor a címszerepet játszotta, és most sem szeretne mást.

Mosolyogva mesélte, hogy azért okozott némi döccenőt, amikor férjét, Cserna Antalt kezdte rendezni abban az előadásban, amit a kezdetektől fogva együtt játszottak.

Szó esett még a kötetlen beszélgetésen színművészetről, hipnózisról, valódi bántalmazásokról, az életről, és még arról is, vajon összejön-e végül Todd és a magára találó, négy beteg énjét egy gyógyulásra alkalmas ötödikben egyesítő Sally.

Az Ötödik Sally című előadást először a Thália Színházban mutatták be 1998-ban, és ott is játszották 12 évig. Az új Sally ismét a Tháliában kezd, így havonta egyszer bárki elgondolkodhat rajta, hogy akit épp a színpadon lát, az tulajdonképpen hányadik. Visszatérve arra, hogy velem sincs minden rendben: hazafelé az is eszembe jutott, vajon mennyien nézték egy-egy nézőtéri székről az előadást, és én most hányan ballagok.

(Borítókép: Sin Olivér )