Az örökbefogadás lehet olyan, mint egy termék, ami reklámozható?

Sokszor felmerül a kérdés: miért kell a klímaváltozást, a környezet tisztaságát, a mások iránti elköteleződést vagy együttérzést, vagy éppen a vezetékes vizet reklámozni. Rengeteg olyan dolog van, ami nem látszik terméknek, nem vehető le a polcról és nem lehet érte fizetni, mégis készül róluk reklám, és ennek mind megvan az értelme.

A következő „termék” is ebbe a kategóriába tartozik, és rámutat arra, hogy a reklám műfaja sokkal univerzálisabb, és az életünk jóval szélesebb spektrumát át tudja fogni, mint gondolnánk.

Vajon lehet-e reklámozni az örökbefogadást? Egyáltalán: az örökbefogadás lehet egy termék? Olyan termék, amit le lehetne venni a polcról, ki lehetne fizetni, majd kicsomagolni? Nyilván azt gondolnánk, hogy nem, pedig marketinges szemmel nézve sokkal jobban járnánk, ha ez mégis így volna.

Mert mit tudunk most az örökbefogadásról? Rengeteg papírmunka, rengeteg pszichológiai teszt, rengeteg környezettanulmány árán juthat el odáig bárki, hogy örökbe fogadjon.

Pedig ez lenne a lényeg. Hogy felnő velünk egy vagy több gyerek, akivel együtt élünk át nehézségeket és örömöket, akinek végigkísérjük az életét és aki végigkíséri a miénket, akivel kifejlődik egy érett kapcsolat, ami aztán elkísér egy életen át, és nap mint nap örökbefogadó szülőként azzal szembesülhetünk, hogy az áldozat mennyire aprócska volt mindazért a rengeteg igazi emberi érzésért és a közös erőfeszítés öröméért, amit kaptunk érte.

Mert erről szólna az örökbefogadás marketingje. Ha valaki el akarná adni, nem azt mesélné el, hogy az örökbefogadásig mennyire rögös az út, hanem utána milyen történet indul, és mennyire sokat fog jelenteni.

A marketing, a reklám történeteket mesél. Azt a víziót rajzolja fel, amit el kell képzelnünk ahhoz, hogy valamire igazán vágyjunk. Ezt a víziót részletesen kell megrajzolni. Az örökbefogadással kapcsolatban ma nagyon kevesen veszik a fáradságot és a bátorságot, hogy megrajzolják ennek a történetét az igazán lényeges eseményekkel.

Az amerikai Ad Council megpróbálkozott vele, nem is akárhogyan. Valós történeteket gyűjtöttek, és igazán megható két filmet hoztak ki belőle. Mindkettő arról szól, hogy az örökbefogadó szülő mit kap az erőfeszítéseiért cserébe. És hát sokkal többet, mint egy mosóportól vagy bármilyen hagyományos terméktől, amit megvásárolhat. A saját életének egy további dimenzióját, ami tele van izgalommal, erőfeszítéssel, örömmel és rengeteg jutalommal, rejtőző, de annál nagyobb örömekkel.

Ilyen egy reklám. Ha az örökbefogadást dobozban lehetne árulni, ilyen történeteket adnánk mellé, hogy a leendő szülőknek ne csak kedvet, hanem megalapozott vágyat adjunk ehhez az igazán hősies szerephez. Mert az örökbefogadás az egy nagyon jó és nagyon igazi termék.

Az első filmben egy anya meséli el, hogy a tizenéves testvérpár örökbefogadása dupla akkora meló, de ezzel együtt dupla akkora ajándék is. A lányok lassan oldódnak fel az új kapcsolatban, az örökbefogadó szülő pedig türelmesen kivárja ezt. A végén az egyik testvér megkérdezi a szülőt, hogy szólíthatja-e anyának.

A második filmben egy tizenéves fiút örökbefogadó anyuka mesél arról, hogy eleinte mennyire nehéz és érzelmileg felkavaró volt az összeszokásuk. A film közben azt meséli el, hogy a fiú képtelen a táskájából a szekrénybe átpakolni a ruháját, és ezt az örökbefogadó szülők tiszteletben tartva a mosott ruhát a fiú táskájába pakolják vissza. Aztán egy szép napon a táska eltűnik, a srác bepakolt a szekrénybe, ahogy beleszokott az új életébe is. A végén az anya azt mondja a fiának, hogy büszke arra, hogy a fiának nevezheti.

Ha valamit érdemes elmesélni az örökbefogadásról, akkor ezt a két fenti történetet. Nem a pszichológiai teszt meg a környezettanulmány.

(Borítókép: Sisters :60 / Adoption from Foster Care / YouTube)