Megoldás a magányra, gyógyír a nyugtalanságra

Az egyik legősibb nyelvünk a tánc. Mikor a szavak cserben hagyják az embert, de szeretnénk kifejezni az örömünket, a bánatunkat, vagy csak közeledni akarunk mások felé, akkor a tánc a legfelszabadítóbb cselekedet, amivel ezt megtehetjük. Táncolni mindenki tud, még az is, aki nem, ez alapvetés.

Ötven éve, 1972 májusában megalakult a magyar táncházmozgalom, aminek alapkövét a Liszt Ferenc téri Könyvklubban rakták le, mikor négy vezető táncegyüttes összefogott, hogy olyan mulatságot hozzon létre, amilyet azelőtt csak az erdélyi, mezőségi Széken láttak. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) 2022. évi rendezvényeit az 50 éves a magyarországi táncházmozgalom című konferenciájával nyitja meg február 2-án a Pesti Vigadóban, a rendezvény ingyenes, csupán regisztrációhoz kötött, illetve élőben is követhető a kutatóintézet YouTube-csatornáján.

Külön hangsúlyozzák, mennyire élvezik a természetességet, a spontaneitást. Hogy senki sem káderezi és nem térítgeti őket. Mégis fogékonyabbak. Kinyílt a szemük sok mindenre: építészetre, lakberendezésre, irodalomra, történelemre. Munkás-fiatal és főiskolás jól megvannak együtt, nincs sztár-kultusz, se részegeskedés, verekedés – és nincs szükség hangulatvilágításra. Persze, hogy nincs – tehetjük hozzá, hiszen a zene és a tánc olyan jelentős, olyan teljes élmény, mely nem szorul segéd-effektusokra, úgy bontakoztatja ki az egyéniséget, hogy közösségi formává nemesíti a szenvedélyt

– olvasható a Forrás folyóirat 1978-as számában, Kiss Ferenc Tűnődés a táncházról című írásában.

Ez a fenti pár sor tökéletesen foglalja össze, hogy miért is örvendett a kezdetektől fogva ekkora népszerűségnek a táncházmozgalom. Február 2-án a Pesti Vigadóban közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, mit jelentett a táncház félévszázada, és mit jelent ötven évvel később.

A konferencián többek közt a népzene előadásának stíluskérdéseiről tart előadást Sebő Ferenc énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató, az MMA levelező tagja, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója. Az eseményen részt vesz Timár Böske táncművész, táncpedagógus, a Csillagszeműek művészeti igazgatója is, aki az első táncházról és a táncházmozgalom kezdeteiről beszél, hiszen 1972. május 6-án maga is részt vett az első táncházban, amely az eredeti elképzelés szerint ez egy zárt körű klub lett volna. A nyitást a nagyközönség számára a Bartók Béla Táncegyüttes vezetése kezdeményezte, Timár Sándorral és Sebő Ferenccel az élen. Míg Berecz István táncos, koreográfus, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasa A Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos-vetélkedő szerepét mutatja be a hagyományos műveltség társadalmasításában, addig Fehér Anikó népzenekutató, szerkesztő, az MMA MMKI megbízott kutatója, a Nemzetközi Kodály Társaság elnökségi tagja pedig a Röpülj páva! népművészeti vetélkedő kapcsán a táncházmozgalom előzményeire mutat rá a televízióban. Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója beszédében a 25 éves Fonó Szerda táncházban zajló közösség- és közönségépítésre helyezi a hangsúlyt.

A konferencia részleteiről és a regisztráció menetéről az MMA MMKI honlapján olvashatnak többet.

(Borítókép:  A Csillagszemű néptáncegyüttes tagjai táncolnak a XXXI. Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár hagyományőrző gálaműsorán, a Papp László Budapest Sportarénában 2012. március 31-én.  Fotó:  Kallos Bea / MTI)