A mű, amelyet a színművész már évekkel ezelőtt megírt, Antiochiában játszódik, és egy I–II. századi zsidó családról szól. A könyvbemutatón kiderült, hogy „Eliézer, a bölcs öreg az utolsó, aki gyerekként ott volt még a Templomban, hallotta a nevet, de nem mondhatja el senkinek, így félő, hogy halálával a név is feledésbe merül. A családja ezért próbálja meggyőzni, hogy mondja el nekik a szent Nevet; különösen az unokája, Seth vágyik szenvedélyesen erre a tudásra. Antiochiában ekkor már nagyon nagy keresztény közösség él. Seth legjobb barátja is közéjük tartozik, így ő egész más szemszögből látja a történéseket, miközben ő is szeretne a titok birtokosa lenni.”
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy egészen különleges kapcsolatban áll az ifjú művésszel, akire tanítványként tekint. Hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy Berettyánban ne lenne meg a tanító, a tanítás különleges képessége is.
A direktor elmondta, hogy a színművész rendezőként és íróként is tehetséges, „személyiségében egy nagyon izzó magja van jelen a művészetnek”. Vidnyánszky Attila szerint Berettyán Nándor folyamatos gyötrődéséből nagyon különböző művészi produktumok születnek, és pont ez a fajta komplexitás kellene, hogy jellemezzen minden alkotó színészt. Kiemelte, hogy „nem jó tendencia az, hogy a repertoár-színházi jelleg pusztán végrehajtóvá teszi a színművészeket”.
Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke szerint hitünk misztériumjellegű, nem pedig racionális tudás, ebben erősíti meg olvasóját Berettyán Nándor könyve is.
A regény szerzőjét is a misztikához való vonzódás ösztönözte a történet megírására. Berettyán Nándor elárulta, hogy bár színészként hozzászokott a reflektorfényhez, ennek ellenére eleinte meg sem fordult a fejében, hogy kiadja a kötetet.
A kéziratot 2020-ban küldte el a Szent István Társulathoz, de a koronavírus-járvány okozta papírhiány miatt a könyveket csak később lehetett kinyomtatni. A színművész szeretett volna egy olyan történetet elmesélni, amely „mindannyiunk számára közös élménynek mondható Európában, akár akarjuk, akár nem, hiszen a mi nyugati világunk alapját a zsidó-keresztény kultúra közös története teremti meg”.
(Borítókép: Berettyán Nándor 2020. június 22-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
