Kárpátalján nem veszik át a behívókat

Három magyar irodalmár utazott Kárpátaljára szerdán a Magyar Széppróza Napja alkalmából. Lőrincz P. Gabriella Magyarországon élő beregszászi költőt, írót, Kertész Dávid újságírót, prózaírót, Rónai-Balázs Zoltán költőt, prózaírót, az Országút folyóirat irodalmi szerkesztőjét Dupka György kárpátaljai író, újságíró, történész kalauzolta Munkácson és Beregszászon. Ajándékba szánt könyveket vittek magukkal, felolvasásokat tartottak és beszélgettek a helyi magyarokkal.

Terveiket keresztülhúzta a háború.

A szakácsok már Magyarországon vannak

A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetben, a munkácsi Magyar Házban és a beregszászi Európa Magyar Házban találkoztak a helybéliek közül azokkal, akiket a háború kitörésének híre sem tartott távol az eseménytől. Munkácson beültek a Monarchia vendéglőbe is, bár az új étterem hivatalos megnyitását bizonytalan időre elnapolták, mivel a szakácsok Magyarországra távoztak.

Az orosz invázió miatt az egyik tervezett közönségtalálkozó elmaradt, pénteki helyszínük vendéglátója ugyanis időközben megkapta a behívóját, ezért ismeretlen helyre távozott. A helyiek úgy látják, hogy az ukránok előszeretettel hívják be a magyarokat katonának. Rónai-Zoltán megerősítette, hogy

A háború kitörésének hírére Beregszász megtelt menekültekkel, köztük sokan Ukrajnában élő oroszok. Amikor a magyar írók szerdán megérkeztek beregszászi szállásukra, összesen négyen voltak a kis szállodában. Amint kitört a háború, a recepciós le se tudta tenni a telefont a szállást kereső hívások miatt.

A helybeliek elmondták, hogy bár a határőrök már itt sem engedik át a határon az ukrán útlevéllel rendelkező férfiakat, sokan mégis oda menekülnek, abban bízva, hogy Kárpátalján nem keresik őket. Azok a férfiak, akik idejében indultak, már Magyarországon vagy Romániában vannak.

Az újságíró szerint a beregszászi és munkácsi magyarok általában úgy vélekednek, hogy számukra csaknem mindegy, hogy ukrán vagy orosz elnyomó ül-e a nyakukon, nem szeretnék lelövetni magukat ebben a háborúban.

Alapvetően remélik, hogy gyorsan véget ér az egész, pénteken még abban sem voltak biztosak, hogy mindenkit behívnak-e. Kárpátaljára viszonylag kevés megbízható hír érkezik a háborúról, beszélgetésünk idején Beregszászon nem tudták pontosan, hol tartanak éppen az oroszok.

Üres benzinkutak, követhetetlen árak

A Csernobil elfoglalásáról szóló híreket természetesen már ott is hallották, tisztában vannak tehát azzal, hogy orosz kézbe került Kijev, és nagyjából az ország áramellátása. Ennek ellenére egyelőre mindenütt ég a villany.

Azt is hallották, hogy az oroszok körülvették fővárost, de Lőrincz P. Gabriella beszélt Kijevben élő mostohafiával: a fiatalember nem hagyta el otthonát, mert azon a részen, ahol ő lakik, még minden nyugodt.

Az anyaországi írók tegnap bementek egy helyi szupermarketbe, ahol akkor még nem voltak üresek a polcok, viszont a bejáratnál elhelyezett felirat arról tájékoztatott, hogy az árcédulák már nem érvényesek, hiszen percről percre drágul minden. Azt is tapasztalták, hogy a benzinkutak üresek. Csütörtökön még húsz litert adtak el autóként, péntekre gyakorlatilag kiürültek a kutak.

Ami a jövőt illeti, a helyi magyarok abban reménykednek, hogy Kárpátalján nem lesznek harcok. Természetesen mindenki találgat. Sokan arra számítanak, hogy Putyin hadserege nem tartja tartósan megszállva Ukrajnát, demilitarizálják az övezetet, majd kivonulnak. Mások szerint ha egyszer már bejöttek, nem mennek ki.

Abban viszont mindenki egyetért, hogy nem ússzák meg a gazdasági összeomlást, súlyos életszínvonal-zuhanásra számítanak. Bár Rónai-Balázs Zoltánnak ezt ott senki sem említette, úgy gondolja, hogy a kárpátaljai magyarok alapvetően bíznak az anyaországból érkező segítségben.

(Borítókép: Rónai-Balázs Zoltán költő 2016. április 11-én. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)