Itt pöttöm a Herkules, és az Atlas is csontházba került

Hatalmas ismerethalmaz bújik meg Gerhes Gábor ATLAS című könyvében, melyben fejezetekbe rendezett képeivel teszi fel saját kérdéseit néhány valóságos vagy csak bizonyos perspektívából annak tűnő dologról, melyeket mi is ismerünk, ismernünk kéne, vagy csak hisszük, hogy ismerjük őket.

Maga a kiadvány is műalkotás – formailag és tartalmát tekintve egyaránt. A kézzelfogható könyv néhány száz példánya pedig újabb dramaturgiát hoz létre a Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtár katedrálisszerű kiállítóterében, a Paradigma Ariadne építészirodával közösen létrehozott, ATLAS című kiállításban.

A múzeum félhomályos templomterében elsőként egy, a British Múzeum raktárában felfedezett, három és fél centis, simára kopott Herkules-szobrocska másolatát helyezte el az alkotó egy kivilágított posztamensen.

Vicces kis hősök vagyunk a mindenségben

Ez az apró, idő csiszolta tárgy Gerhes Gábor szerint épp a határán van annak, hogy vajon még tekinthető-e szobornak, emberi figurát ábrázol-e egyáltalán, miközben a félisteni tulajdonságokkal bíró ember, az egyik legerősebb mitológiai hős alakját kell beleképzelnünk.

Beleláthatjuk az ember kudarcát, aki magát a világegyetem közepében lévő lénynek gondolja. Felmerülhet bennünk, hogy hol a helyünk, mekkora hősök vagyunk, és néhány egyéb hasznos elbizonytalanodás

– mondja róla.

A kiállítás fókuszán kívül elhelyezett jelkép jelzi, hogy léptékkel, fizikai és szellemi terekkel való játék következik.

„Az ATLAS nem tudományos, feltáró munka vagy olyasmi, ami leleplezni vagy szembesíteni akar. Ez egy képzőművészeti projekt, amelynek vannak kutatásalapú elemei – szögezi le a művész. – Hol következetesen, hol zavarosan, hol ellentmondásosan játszadozik a választott több évszázados műfaji formával, a képes enciklopédiával. Néha kinyit, máskor lezár dolgokat. Az én alkotói gyakorlatom az, hogy szeretek belakni, kisajátítani dolgokat” – igazít el az alkotó.

Gerhes képes enciklopédiájának köteteit egy hatalmas, oldalt áttört, tető nélküli hasábban helyezték el a templomtérben. A könyveket nem szabad elvenni a helyükről, mert a polcokat, amelyeken állnak, maguk a kötetek tartják. Az installáció előtti asztalon viszont már kézbe is vehető, lapozható Gerhes Gábor saját kozmoszatlasza.

Mucsi Emese és Róka Enikő, a kiállítás kurátorai szívesen segítenek az ATLAS-projekt értelmezésében.

Az installációról Róka Enikő árulja el, hogy Aldo Rossi kortárs építész modenai temetőben felállított osszáriumát (csontházát) idézi. Rossit metafizikus racionalista építésznek szokták nevezni, és Gerhes fotóival kapcsolatban, amelyeket az ATLAS-hoz készített, szintén gyakran szóba kerül az ehhez is társuló szürrealisztikus látásmód. A könyvben kvázi előszóként jelenik meg Étienne-Louis Boullée Newton-kenotáfiumának (jelképes síremlék) XVIII. századi terve, amely nagy hatást gyakorolt Rossi munkásságára is.

– folytatja Róka Enikő. – A zsidó származású hamburgi művészettörténész komoly pszichés problémákkal küzdő zseniális figura volt, akit egyáltalán nem fogadott be kora német tudományos világa. A náci fordulatot már nem érte meg, mivel 1929-ben elhunyt. Munkáit tanítványai Angliába menekítették Hitler elől, ahol java részük elpusztult.”

Az antikvitásról kialakult pozitív képpel szemben, amelyet a reneszánsznak köszönhetünk, ő azt állította, hogy az antikvitásnak volt egy démoni része is, és a kettő dinamikája határozza meg azóta is a művészet fejlődését.

Enikő számára Warburg egyik legmegrendítőbb gondolata az, hogy

miközben az alkotó létrehoz egy képet, elrendezi maga körül a káoszt, ami az antikvitás sötét oldala, és közben rendet teremt a világban. Ez maga a Bildakt – a képaktus. A kép létrehozása maga a rendteremtés.

Mucsi Emese fontos kortárs művészeti aktusnak tartja, hogy Gerhes Gábor könyvbe rendezte képi üzeneteit, hiszen digitális világunkban a fényképek uralkodó és általános kommunikációs eszközzé váltak.

Úgy látja, az olyan ambiciózus vállalkozások esetében, mint az atlaszok vagy az enciklopédiák, kiemelt kérdés a megfelelő közvetítőnyelv kiválasztása. Az ATLAS esetében ez a közös nyelv a fotó. Digitális világunkban a fényképek uralkodó és általános kommunikációs eszközzé váltak.

A fotográfia pedig a látható világ mechanikus leképezése révén elkülönül a többi képalkotói technikától, elméletét alapvetően határozzák meg a valóság és a reprezentáció viszonyával kapcsolatos viták.

Kozmoszt teremt a konyhaasztalon

„Gerhes a lefotózott világgal kapcsolatos hiszékenységünkkel él vissza – teszi hozzá ironikusan. – Ebben a könyvben rengeteg olyan példa van, ami elbizonytalanít, illetve sokszor nem is látjuk meg azonnal, mit is akar ábrázolni. Nem a világot szeretné feltárni, nem célja az összetett tudás átadása, hanem a képek segítségével kommunikál.”

Minderről az alkotó is beszél a kiállítás harmadik termében látható videóban. A könyv egyik fontos fejezete, amely a világegyetemmel, a kozmosszal foglalkozik, a fake news kifejezéssel operál. Kisipari módon, konyhaasztalon elkészített fotóábrázolásokkal idézi meg azokat a kollektív tudatunkba beégetett képeket, amelyeket a világegyetemről formálunk.

Elmondja, hogy tapasztalatai szerint az online világban felborultak a korábbi diszciplínák, hiszen túl sok ellenőrizetlen adattal kell megbirkóznunk. Egyre nehezebb felismerni az álhíreket, áltudományos dolgokat, konstruált képeket, eltűnik mindaz, amit korábban bizonyosságnak gondoltunk. Az ATLAS révén ő is konstruál, dekonstruál, idéz, kisajátít és újrarendez dolgokat. Azt mondja, a könyv kulcsfogalma a képzelet.

Talán azt még érdemes megemlíteni, hogy a képes enciklopédiában kiemelt helyen jelenik meg egy 1617-ben készült Robert Fludd-rajz. A rózsakeresztes filozófus több mint négyszáz éve besatírozott egy részt egy lapon, majd odaírta: a végtelenben folytatódik. A kiállítás viszont csak április 17-ig látható.

(Borítókép: Gerhes Gábor. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)