A nagycsütörtök vagy zöldcsütörtök a húsvét előtti hét – vagyis a nagyhét – csütörtöki napja, Krisztus utolsó közös vacsoráját a tanítványaival, Júdás általi elárultatását, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, a katolikus egyházban pedig ez az oltáriszentség szerzésének emléknapja.
Azért „zöld”, mert a böjt alatt
ezen a napon zöld ételt, például spenótot fogyasztanak a hívők.
A nagycsütörtöki krizmamisén kerül sor az olajszentelés szertartására, amikor megszentelik a szentségek kiszolgáltatásakor használt három szent olajat – az utolsó vacsora után Jézus a tanítványokkal kiment az Olajfák hegyére –, a bérmáláskor használatos krizmát, a katekumenek (keresztelendők) olaját és a betegek olaját.
Az esti „utolsó vacsora miséjén” a Gloria éneklése után
elnémulnak a harangok,
Rómába mennek, és megkezdődik a legmélyebb gyász.
A mise végén – melynek része lehet a lábmosás szertartása – az oltáriszentséget őrzési helyére viszik. Az oltárról mindent leszednek, ez az oltárfosztás, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháinak elvételére emlékeztessenek. A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borították le az úr asztalát, esetleg a szószéket – írja az MTI.
(Borítókép: Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című festménye. Fotó: H. Armstrong Roberts/ClassicStock/Getty Images)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
