Nem száradt fel az eső a cirkuszban, vízben úszott a manézs

A Fővárosi Nagycirkusz kísérletet tett arra, hogy sátrába vonzza azokat, akik nem feltétlenül lelik örömüket a szimpla cirkuszi előadásokban. A Magic Show című előadás illúzióval és a Rain esőcirkusz látványos elemeivel próbálja elvarázsolni a közönséget.

Bár felnőtteknek szóló előadásról beszélünk, meglepően sok a gyerek a nézőtéren. Ami viszont érezhetően más, mint a megszokott, az a hangulat. Hétvége van, és este (a darabot április 16-án néztük meg), és még azok a szülők is, akik magukkal hozták apróságaikat, sokkal lazábbak, mint egy átlagos cirkuszi előadáson. Talán azért, mert máskor a szülő kvázi kísérőként van jelen, most viszont nekik szól az előadás.

A nézőtéren a fehér abrosszal takart, borospoharakkal teli asztalok is azt a célt szolgálták, hogy becsempésszék a varietéhangulatot a Városligetbe.

Mivel a manézs a nemrég bemutatott Rain című esőcirkusz előadása miatt egészen átalakult, és a jól megszokott poros-szalmás talajt felváltotta egy hatalmas szökőkútszerű látkép, számítani lehetett rá, hogy a nem mindennapi látványvilág a Magic Show műsorába is beköltözik.

Ez olyan szinten így történt, hogy több artistaprodukció egy az egyben a Rain-előadásból lett átemelve, közülük is a legizgalmasabbak és leglátványosabbak.

A darab első bő húsz perce nem volt túl meggyőző. A zene például olyan volt, mintha egy vidéki lagziba csöppentünk volna, ahol a szintetizátoros zenész már az egész násznéppel koccintott egy pálinkával. A legélvezetesebb pillanatokat a víz és a fény játékának köszönhettük a produkció első egyharmadában – az biztos, hogy a technika csillagos ötösre vizsgázott.

Majd a haknihangulatot szerencsére felváltotta a főpróbaszellem, a darab végére pedig már egészen összeállt a Magic Show.

A darab egyik különlegessége, hogy minden héten három magyar bűvész kap lehetőséget a színpadon arra, hogy elvarázsolja a közönséget. A cirkuszba látogató nézők láthatóan nagyon élvezték a műsorszámokat, tetszésüknek pedig többször szűnni nem akaró tapssal vagy éles hujjogatásokkal adtak hangot.

Párkányi Kolos bűvész egész ügyesen oldotta meg azt a technikai problémát, hogy mutatványát a cirkusz terében kamerával kell rögzíteni, hiszen így juthat el a kivetítőn mindenkihez, és sikerült megteremtenie a varázslatot. Gyertyán Bezs bűvész Lupinnal, egy gyönyörű huskyval lépett fel. Németh Gábor bűvész pedig gondolatokat olvasott, pontosabban hazugságot vizsgált.

A műsort két orosz artista kezdte: Maria Bakalkina handstandprodukcióval, Aldana Abdualleva pedig hulahoppkarika-számmal. Popeta Vitalii és Shipaeva Elena gurtniszámmal varázsolt valódi érzelmeket a porondra, élmény volt őket nézni. Nikita Pavlov és Aliaksandra Vishneuskaya láncon lógva és pörögve olyan tüzet gyújtott a lelkekben, amit még a több köbméter víz sem tudott eloltani. Donnert Ryan és Szécsényi Anna görkorcsolyaszámát sem először láttuk, ám produkciójuk megunhatatlan. Őket nézve igazán büszkék lehetünk a magyar artistákra.

Danil Giniborg és Aleksandr Plishkin fantasztikus teljesítményt nyújtott, ám pont ettől kerültek kisebb tapsviharba, mint amit érdemeltek volna. Produkciójukat olyan játszi könnyedséggel prezentálták, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy a másik arcán kézen állva forgunk egy zongorán. Vincent Vignaud illuzionista ügyes volt, de olyan rövid volt a jelenléte a porondon, hogy mire felfogtuk, már régen egy másik szám következett.

A számok között revütáncosok árasztották el a szökőkúttá alakított színpadot, akik meseszép ruhában suhantak végig a porondon, miközben az énekesek búgó hangon duruzsoltak a mikrofonba.

A Magic Show minden gyerekbetegsége ellenére elérte a célját, és sikerült bevonnia a felnőtteket a játékba.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)