Kevés nő, kasztrált alfák és átnevelt béták

„A szexuális újraelosztás elmélete 2018-ban jelent meg először, rendkívüli visszhangot keltve a nemzetközi és a magyar sajtóban egyaránt. Ekkor figyeltem fel a témára, érdekesnek találtam, hogy mik juthatnak az emberek eszébe” – fogalmazott a rendező, hozzátéve, hogy a téma nagyon sok mindenre reflektál nemcsak a mai életünkből, de a történelem során felmerülő, elnyomó hatalmak működéséből is. 

Robin Hanson közgazdász elmélete szerint nemcsak az anyagi javak elosztását kellene igazságosabbá tenni, hanem szükségessé vált a szexhez való hozzájutásnak az újraelosztása is, mivel – meglátásában – a szex alapjog

– vélekedett a szexuális újraelosztás elméletéről.

Robin Hanson azzal érvel, hogy elmúlt időszakban számtalan olyan merénylet történt, amelynek elkövetői nem önként vállalt cölibátusban élnek, ennek az úgynevezett incell közösségnek a tagjai pedig nem jutnak hozzá a szexhez. Hanson úgy gondolja, ha ezek a személyek szexuálisan kielégülnének, akkor nem indulna be náluk az agresszív viselkedés. 

„Ez a gondolatkísérlet óriási felháborodást keltett, többek között azért is, mert egyoldalúan csak a férfiakkal foglalkozik, a nők szexuális tárgyként jelennek meg csupán benne. Már Magyarországon is van egy incell közösség, akik valamennyire artikulálták a problémájukat. Ők azt gondolják, hogy itt nőuralom van. A közösség tagjai a férfiakat alfákra, azaz vezérhímekre, bétákra, akik még hozzájutnak a nőkhöz, és saját magukra, azaz ómegákra osztották fel” – mondta Schwechtje Mihály.

Egy kegyetlen világ leképezése

A próbafolyamat elején a csapat megpróbált egy olyan szögletes, brutális világot megalkotni, amelyben ezt az elméletet gyakorlatba ültethetik, aztán pedig ebben a környezetben beszélgettek, improvizáltak tovább. A rendező szerint az ilyen típusú próbafolyamatban a közös munka és kreativitás a legértékesebb.

Ebben a világban „a kevés nő miatt forradalom tör ki, amelynek folytán az alfákat kiherélik, a bétákat pedig átnevelik. A kevés számú nőt kötelező szolgálatra osztják be, elveszik az emberi jogaikat, és szolgálatot kell teljesítsenek az ómegáknál”.

Schwechtje Mihály szerint az emberek úgy vannak programozva, hogy a „legnagyobb pokolban is mindig megszületik a szerelem”, ez pedig ebben a színdarabban sincs másképp. A groteszk humor és a happy end azonban felvet egy kérdést a nézők felé…

(Borítókép: Schwechtje Mihály. Fotó: Horváth Judit)