Rá kellett törni az ajtót a haldokló Markó Ivánra

A Blikk értesülése szerint a táncművész egyedül élt a belvárosi lakásában, és otthon lett rosszul. Markó Ivánt állítólag „többen is keresték, mindhiába”. Mint kiderült, a táncművész egyik közeli ismerőse megpróbált bejutni Markó lakásába, de senki nem nyitott neki ajtót. 

A sikertelen kísérlet után „felgyorsultak az események, felfeszítették és feltörték a bejáratot, és amikor beértek a lakásba, ott találták a földön, mozdulatlanul fekve a táncművészt. Már alig lélegzett, már alig volt benne élet, a teste teljesen kiszáradt. Jó ideje lehetett ott, mozdulatlanságra ítélve, ájultan. Hívták a mentőt, s az szirénázva robogott vele a János Kórházba. Ott aztán három napon át harcolt az élet a halállal a szervezetében.”.

Magának való ember volt, ám mégsem boldogtalan. Voltak az életében súlyos mélypontok, amikor az élet vagy inkább néhány ember váltásra kényszerítette, de túllendült mindenen, és élni akart. Szeretett élni, szerette a színházat, a táncot mindenekelőtt. Talán ezért is volt benne annyi akaraterő, hogy a közelmúltban, hosszú-hosszú évtizedek után leszokott a cigarettáról. Sajnos túl későn 

– nyilatkozta a lapnak Komáromi Ágnes, akit tánc- és kultúraszerető nőként lenyűgöztek Markó Iván előadásai és koreográfiái. 

Gyárfás Tamás korábban több interjút is készített Markó Ivánnal, ám szerinte nem volt előjele a tragédiának. Egy másik televízióssal, Juhász Előddel is jóban volt a táncművész. Ő úgy fogalmazott, hogy Markó Iván halála pótolhatatlan veszteség. A Kossuth-díjas táncművész, Aleszja Popova elérzékenyülve nyilatkozott néhai mentoráról:

Korszakunk egyik legnagyobb emberét veszítettük el. Hitvallásához a művészi pályán és a magánéletében is hű maradt. Hű maradt Istenhez, és ezt láttatta, éreztette velünk és a közönséggel a színpadon és persze a magánéletében is.Különleges művész volt, aki rengeteget adott, és nemcsak felejthetetlen élményeket, hanem új és még újabb generációkat, akiket felnevelt. Istent láttatta velünk tánc közben koreográfusként és írásban is, hiszen az utóbbi időszakban rengeteget publikált. Nekünk az a feladatunk, sőt kötelességünk, hogy az ő csodálatos, példaértékű pályafutását továbbvigyük. Tartozunk ennyivel az örökségének.

(Borítókép: Markó Iván. Fotó:  Sándor Katalin / MTI)