Trokán Nórát most a színpadnál is jobban érdekli a film

Az első magyar film, amely felmerül Trokán Nóra gyermekkori emlékeiből, az természetesen Dargay Attila Vuk című, klasszikussá nemesült animációs filmje. Nagyon szereti az árva rókakölyök történetét. Elég rég látta utoljára, és attól tart, hogy ha most újra megnézné, szinte biztos, hogy sírna rajta. Ez persze nem is baj – teszi hozzá –, ahogy megy előre az idő, annál érzékenyebb vagyok.

A hazai klasszikusok között örök kedvence Fábry Zoltán remekműve, a Körhinta és Makk Károly Szerelem című csodálatos alkotása. A vígjátékokról az Üvegtigris jut először az eszébe, a kortárs magyar rendezők közül pedig Hajdú Szabolcsot emelte ki.

– Nagyon szeretem a Fehér tenyér című munkáját, a Bibliothéque Pascalt pedig újra és újra megnézem.

Amikor színész szülei filmes munkái közül kell választania, elmondja, hogy édesapja, Trokán Péter munkái közül, ami ugyan nem film, de egy korszak meghatározó mozgóképes alkotása volt, és nem mehetünk el mellette, az a Szomszédok. Édesanyja, Papadimitriu Athina színészként a színpadon futott be nagyobb karriert. Bár annak idején szédítő filmes karriert jósoltak az egzotikus szépségű fiatal színésznőnek, mégis aránylag kevés filmszerep találta meg.

Tényleg úgy nézett ki, mint az álom, de az ő karaktere talán pont akkor nem volt trendi. Túl jelentős volt, ahogy kinézett, ha egy szóval akarom leírni, az jut eszembe, hogy lélegzetelállító, ezért nem is lehetett akármit ráosztani. Görög feleséget játszott Bujtor István Hamis a babájában, táncosnőt a Redl ezredesben, és szerencsére a Sándor Mátyás című magyar–olasz–francia–nyugatnémet koprodukcióban leforgatott hatrészes sorozatban is szerepelt, így ma is bárki megnézheti, milyen gyönyörű fiatal nő volt az anyu

– mondja büszkén Nóra.

Nóra színésznőként a Kossuthkifli című MTV-sorozatban szerezte első igazán komoly filmes tapasztalatait. A Fehér Béla regénye alapján készült televíziós „történelmi road movie-ban”, melyet Rudolf Péter rendezett, Haumann Péter, Reviczky Gábor, Nagy-Kálózy Eszter, Kálloy Molnár Péter és Lengyel Tamás partnereként játszhatta el az egyik főszerepet.

A közelmúltban két magyar nagyjátékfilmben is fontos karaktereket bíztak rá. Gigor Attila Kút című, 2016-ban bemutatott filmjében egy prostituáltat, Varsics Péter Így vagy tökéletes című tavalyi vígjátékában pedig egy gyönyörű modellt alakított.

Trokán Nóra szakmai pályafutásának jelenlegi szakaszában többet dolgozik külföldi produkciókban, mint hazaiban.

– Most épp egy amerikai filmben kaptam egy elég jelentős szerepet. Annak különösen örültem, hogy végre lovagolhattam is a karakterben, ami örök szerelmem.

Nagyon szeret humoros figurákat játszani, vagy ahogy ő fogalmaz:

Szeretek bohóckodni színpadon és filmen is.

Ha választhat, olyan karakter bőrébe bújik örömmel, aki nem femme fatale vagy szexi nő, aki után minden férfi csorgatja a nyálát. Viszont eljátszana például egy okos ügyvédet vagy egy vagány pilótát. Nagyon szereti a kosztümös filmeket is, a gyönyörű régi ruhákat, a környezetet, és gyerekkora óta imádja a lovakat.

Elmondta, hogy a filmszínészet egyik óriási előnye, hogy hihetetlen forgatási helyszínekre juthat el. A Vaják című fantasysorozatban például a Kanári-szigeteken forgatták azokat a jelenteket, amelyekben őt is látni.

A helyszínül kiválasztott erdő a valóságban is épp úgy nézett ki, mint a képernyőn. Nyilván nem csak ezért, de most úgy érzem, hogy jobban érdekel a filmezés, mint a színpad.

Trokán Nóra elmondta, hogy 2005-ben vették fel testvérével, Annával együtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, és mire diplomás színészként nekivágtak a pályának, épp nagyon kevés magyar film készült. Akkoriban tévés munkák se nagyon adódtak, tehát az ő nemzedéke ilyen szempontból nagyon rosszul startolt. Azóta javult a helyzet, de szerinte ma sem lenne rossz, ha több hazai film készülne:

– Ehhez képest ma sokkal jobb a helyzet, de nagy vágyam az, amiről a szüleim generációja mesél, akik időnként szinte a filmgyárban éltek. A Magyar Filmgyártó Vállalatnak saját szerződéses színészei voltak, akik annyit forgattak, hogy azt már nem lehetett összeegyeztetni a színházi társulati tagsággal. Az egyeztetés ma sem egyszerű, hiszen nagy kockázat visszamondani a színházi szerepeket, mert épp forgathatsz valahol, ugyanis az utóbbiból van kevesebb. Pedig rengeteg tehetséges filmesünk, színészünk van, az elmúlt évben nem volt olyan jelentősebb nemzetközi fesztivál, ahol ne indult volna magyar versenyfilm. Jó lenne, ha minél több magyar nagyjátékfilm készülne.

(Borítókép:  Trokán Nóra Mary szerepében Eugene O'Neill Hosszú út az éjszakában című drámájának próbáján a kecskeméti Katona József Színház Ruszt József Stúdió Színházában 2014. február 11-én. Fotó: Ujvári Sándor / MTI)