Járai Máté: „Lekötöztük a szexrabszolgáinkat”

Járai Máté gyakran kerül a címlapokra a hálószobatitkaival, de a podcastben most egész más oldalát mutatta meg. Kiderült például, hogy a legjobban attól megy fel benne a pumpa, ha azzal találkozik, hogy a magyarok egész egyszerűen képtelenek sorban állni. Sem a boltban, sem a postán nem érdekli őket, ha valaki már ott áll, folyamatosan keresik a lehetőséget, hogy tolakodhassanak.

Ugyanígy az utakon autóval sem képesek előreengedni a másikat. Ez sajnos Mátéból is a legrosszabbat hozza ki, és sokszor ő is úgy viselkedik, ami a legjobban idegesíti. Így válik pandúrból rabló.

Márkó a biztonsági pisilés intézményén akadt ki. Nemrég olvasott egy cikket, amely azt mondja, trenírozni kell a hólyagunkat, és nem szabad hagyni, hogy a pisilési inger legyen a főnök. Sajnos ezután is ugyanaz történik vele, mint azelőtt, csak lelkiismeret-furdalással jár WC-re. Barna attól jön zavarba, ha rákopognak a nyilvános WC-n. Ilyenkor nem is képes rendesen válaszolni, csak morog valamit. Máté tanácsa ezekre az esetekre: tessék nyögdécselni, az ugyanis bármi lehet, és biztosan elriasztja a kopogó szellemet.

Barna idegszálait a színházi üvöltés szokta megtépázni. Nem bírja elviselni ugyanis, ha az üvöltés nem hat igazinak, és a hangereje megegyezik a beszéd hangerejével. Máté az összes színész nevében elnézést kért, és szerényen megjegyezte, hogy ő biztosan nem lenne a saját maga kedvenc színésze.

Sőt nem is ülne be egy darabra maga miatt. Szerencsére akadnak mások, akik ezt megteszik helyette.

Márkó négy fázist említett (szalvétába csomagolt párizsis zsemle, MÁV műbőr vonatülés, Fekete Szakáll szakállában egy morzsadarab vagy a szertárban cigarettázó volt osztályfőnöke). Máté a pózváltásra esküszik. Egy félrehallás következtében aztán kibökte, hogy volt már része kötözéses szexben, feleségével együtt egy hétig tartották fogva vendégeiket, hogy azok a szexuális rabszolgáik lehessenek. Ezzel persze csak viccelt, de a különböző kötelek okozta horzsolásokat azért tűpontosan tudta osztályozni.

Mátét rettenetesen felpaprikázza, ha valaki azt mondja:

tudod, én olyan maximalista vagyok.

Szerinte ez a mondat azt hordozza magában, hogy rajta kívül mindenki más igénytelen, és nem képes arra, hogy megfelelően végezze a munkáját. Azt mondja, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az illető inkább megfelelési kényszeres, csak azt még nem ismerte fel magában. Az, hogy valaki akkor áll színpadra, ha tudja a szöveget, és begyakorolta a gesztusokat, mozgásokat, a szükséges minimum, az ezzel való kérkedést roppant idegesítő hallgatni. Barna szerint Márkó legalább ugyanennyire idegesítő, amikor az OCD-jéről beszél, hiszen az pedig azt jelenti, hogy rajta kívül mindenki rendetlen és igénytelen. Némi civakodás után kiegyeztek abban, hogy mindhárman utálják, ha valakihez „nem lehet szólni a reggeli első kávéja előtt”. Barna lábrázást kap azoktól, akiknek soha nem lehet újat mondani, mindenre azonnal úgy reagálnak, mintha ők már a legelején tudták volna. Márkó ezeket az embereket Utólagosan Megmondó Kapitányoknak nevezi. Legalább ilyen rossz, ha valaki folyamatosan opponál, bármit mond neki az ember, mindig csak tagad és helyesbít. Az ilyen beszélgetéseket csak túlélni lehet, élvezni semmiképp.

Máté minden kommentre válaszol. Igyekszik higgadt maradni, és a békét keresi, de ezt nem tudja megtenni akkor, ha a kommentek konkrétan a halálát kívánják. Fel is olvasott az adásban néhány elképesztően gonosz hozzászólást.

Ez nyilvánvalóan nincs így, ki lehet ragadni jót is és rosszat is, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy némelyik reakció igazából gyűlölet-bűncselekmény.

Ezeken kívül szóba került még a közös takaró hazugsága, Máté és Márkó idegesítően túlzó rendmániája, a vegán hegylakó és az, hogy melyik férfi mehet be a női WC-be, és melyik nem. A neurotika rajongóinak ez a podcastepizód kötelezően ajánlott.

(Borítókép: Járai Máté. Fotó: Gerencsér Tamás / Index)