Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- trafó
- trafó kortárs művészetek háza
- segélykoncert
- barda bea
- barda beáta
- sberbank
- kocsis bence
- oiee
A Trafó még mindig bajban van
További Kultúr cikkek
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
- Tilda Swinton rangos elismerést vehet át
Egy háromórás minifesztivál nem orvosság, de a fájdalmat biztosan csillapítja. Legalábbis ezt érzékeltem a Trafóban, amikor elmentem a jótékonysági koncertre, amit azért szerveztek, hogy felhívják a figyelmet a tényre:
a trafó még mindig bajban van.
A Trafó Kortárs Művészetek Háza is azok közé a Sberbank-ügyfelek közé tartozik, akik a költségeik fedezésére szolgáló pénzösszegeket (a pályázati pénzeiket, a tartalékukat, az első három hónapra kiutalt fővárosi támogatás még el nem költött részét, a jegybevételüket és a béremelésekre szánt összeget) a becsődölt orosz banknál tartották. Ugyan az Országos Betétbiztosítási Alap százezer euróig vállalta a bank ügyfeleinek kártalanítását, így a Trafóét is, de ez nem elegendő összeg a zavartalan működésük biztosításához. Az intézmény fenntartója, a Fővárosi Önkormányzat gyorssegélyként azt tudta vállalni, hogy előbb utalta a második negyedévre szánt támogatásukat, amivel kihúzta a Trafót a gödörből, de várhatóan
őszre ez a pénz is elfogy.
Kíváncsiak voltunk, hogy az elmúlt két hónapban találtak-e olyan megoldást, ami tartósan segíthet a Trafónak, ezért elmentünk a Töltés című segélykoncertre. Megkérdeztük Barda Beátát, az intézmény ügyvezető igazgatóját, hogy érkezett-e válasz az Emberi Erőforrások Minisztériumából (Emmi), ugyanis mikor pár hónapja felkeresték Fekete Péter kultúráért felelős államtitkárt, bíztak a pozitív válaszban.
Mindenkit felkerestünk, akit fel lehetett keresni. A fővárostól komoly ígéreteink vannak, hogy kapunk valami rendkívüli támogatást, mert ha ez így marad, akkor el fog fogyni a pénzünk. Az előző kormányzat alatti minisztérium kultúráért felelős államtitkárának nevében azt a választ küldték, hogy nem áll módjukban támogatni minket. Ha feláll az új kormány, akkor megint megpróbáljuk elérni őket, hátha átgondolják, és arra jutnak, hogy mégiscsak érdemes. Mert igaz, hogy a fönntartónk a főváros, de ismerjük az ő anyagi helyzetüket is.
Barda Beáta szerint a jövőre 25 éves Trafó egyedülálló intézmény. Befogadószínház, ami meg tud mutatni külföldi előadásokat, de emellett generál vagy épp felkarol magyar produkciókat. A Trafóban egyszerre kap szerepet a tánc, a színház, a zene, az újcirkusz és a képzőművészet, nem egy adott műfaj viszonylag szűk keretei között működnek. Pont ezért lehetőségük van olyan dolgokat megmutatni a közönségnek, amiket egy állandó kőszínházi társulat nem tud bevállalni, mert a profiljukba nem fér bele a kísérletezés vagy az újítás. „Olyan produkciókat tudunk megmutatni a közönségnek és a szakmának, amikből lehet tanulni.”
Négyemeletes embertornyok
Néhány hete a Trafóban lépett fel az egyik legismertebb francia újcirkuszi csapat, a Compagnie XY, amelynek az ideutaztatása és a szállása is pénzbe került, de a tagok lemondtak a honoráriumukról a színház javára. Az előadás több nézőnek is könnyeket csalt a szemébe, amiről az ügyvezető igazgató a következőket mondta:
Azzal játszottak, hogy miként tudnak emberi tornyokat építeni, majd ezeket lebontani. Az egész előadás nagyon szép volt, már szinte költői. Hiszen ahhoz, hogy akár négyemeletes embertornyokat alkossanak, a bizalom, az egymásra támaszkodás a legfontosabb. Az sem baj, ha nem sikerül elsőre, mert összefogva addig lehet próbálkozni, amíg végül mégiscsak összejön. Ez a mondanivaló pedig a normalitás felé mutat, hiszen ha figyelünk egymásra, tudunk egymásra támaszkodni, bizalommal vagyunk egymás iránt, akkor mindent meg lehet oldani.
Ha nem is szó szerint, de az egymásba támaszkodás a Töltés koncertsorozatnál erősen kirajzolódott. Több előadó és zenész vállalta a fellépést, így nekik, a Trafó dolgozóinak és a Passion Backline felajánlásának hála minifesztivál költözött a Liliom utcába.
Kocsis Bence, aki maga is fellépett Oiee nevű szólóprojektjével, tizenöt éve járt először a Trafóban az akkori zenekarával. Azóta számtalan előadást látott, előadóként is megfordult a falak között, illetve a zenélés mellett programszervezéssel, művészeti menedzsmenttel foglalkozik, ennek következtében pedig dolgozik is néha a Trafóval, viszonya tehát az intézménnyel régre nyúlik vissza, és sokrétű. Az ő fejéből pattant ki a segélykoncert ötlete.
Ritka az a fajta olvasztótégely, mint a Trafó, ahol ennyiféle művészeti ág tud egyszerre találkozni. Nagyon progresszíven állnak hozzá a művészetekhez, kezdve azzal, hogy nincsenek műfaji korlátok. Szerintem nagyon sok izgalmas produkció és új művészeti irány kap náluk lehetőséget, hogy profi körülmények között bemutatkozhasson. Akik a Töltésen felléptek, úgy gondolom, hozzám hasonlóan látják, hogy ez a fajta színesség és profi hozzáállás, amit Budapesten a Trafó képvisel, fontos, és nincs más ilyen volumenű intézmény, tehát meg kell őriznünk. Ez a koncert részben segítség, részben segélykiáltás volt.
Sajnos egy ilyen koncert nem tudja a Trafót kihúzni a bajból, viszont Barda Beáta szerint a legfontosabb, amit hangsúlyozni tudnak, hogy ha a nézők szeretnének nekik segíteni, azt úgy tehetik meg, ha rendszeresen járnak a programjaikra.
(Borítókép: Simon Iringó)