Bartókkal vette le a lábáról a londoni elitet a Concerto Budapest

A Times hasábjait böngészve ismerős névbe botlik a magyar olvasó: a minap a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekarról jelent meg páratlan kritika a portálon. A szerző szakmai szemmel ugyan, de a vártnál is pozitívabb hangvételben, tulajdonképpen rajongóként méltatta a hétfő esti koncertet, amely egy angliai koncertsorozat részeként valósult meg.

A brit lap mozgékony, lírai, karakteres, intenzív koncertről cikkezett: a kritikus szerint minden zenész vezető szerepet töltött be a zenekarban. A nagyszabású turné június 5–13. között tart, a Concerto Budapest a világhírű zongoraművész, Angela Hewitt társaságában áll színpadra.

Komolyzenében – a piaci értéket tekintve – Anglia a legnagyobb befolyással bíró ország, London pedig mindennek a központja. Ha egy zenekar eljut idáig, akkor ott áll a nemzetközi hírnév, sőt világhír kapujában. Majdnem teltházas koncerttel debütáltunk a brit fővárosban

– fogalmazott Szabó Stein Imre, a Concerto Budapest nemzetközi stratégiai főtanácsadója, hozzátéve, hogy a koncert helyszínéül szolgáló Carogan Hall „nagyon erős, valódi zeneértő törzsközönséggel bír”, akik tényleg csak a legszínvonalasabb produkciók után állnak fel tapsolni. 

Magyar nyitány a biztos siker kulcsa

Az erősen magyar motívumokkal teletűzdelt nyitány, a Bartók Concerto rizikós húzásnak bizonyult Keller András részéről, Szabó Stein szerint azonban érződött a közönségen, hogy a szakértő fülek minden egyes taktusra teljes odafigyeléssel összpontosítottak. A Concerto Budapest előadásának első felét (a Bartók Concertót) követő néhány másodperces néma csend után üdvrivalgásban tört ki a nagyérdemű, ami meg is hatotta a művészeket – tekintve, hogy a szigetországban tényleg csak a legjobbakat ismerik el tapsviharral, hát még a produkció felénél...

– mondta Szabó Stein.

Az átütő siker a Concerto Budapest zenei igazgatója, Keller András nevéhez – és filozófiájához – fűződik. A hegedűművész, aki pályafutása zömében kamarazenével foglalkozott, Kurtag Györggyel sajátította el az alapokat, mielőtt megalapította a Keller Quartetet. A Times úgy fogalmazott, Keller új életet lehelt az 1987-ben alapított zenekarba, amely az elmúlt 15 évben – a karmester érkezése óta – kialakította mai arcát és identitását.

A Times szerint néha több irányító kéz is jól jött volna – Bartók Concertójának tempóváltása remegett –, míg Beethoven Ötödik szimfóniájának lendületes indítása sem nyűgözte le maradéktalanul a szerzőt. A Concerto Budapest ragyogó hangzása a tűző napsütésre emlékeztette a cikk íróját:

Feltölt, de néha enyhülésre vágysz

– fogalmazott.

Az érzelmi húrokat pengető virtuozitás azonban célba ért. Bartók zenéje rulettkerékként pörgött, minden alkalommal máshol landolt: játékos, komoly, szatirikus, elégikus hangzásvilág váltogatta egymást.

Beethoven Ötödik szimfóniája is kockázatos vállalkozás volt, hiszen a világ egyik legismertebb dallama lévén mindenki kívülről fújja az egészet. Szabó Stein azonban felidézte, a kritikusok pont ezt az „ezerszer hallott” részt emelték ki, és díjazták. Az újságíróknak és szakmai közönségnek azonban mégis az tetszett a legjobban, amilyen átéléssel játszottak a magyar zenészek: arcukra koncentráció, ugyanakkor mosoly – elégedett boldogság – ült ki.