Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összegEgy újabb regény, amely olyan sokrétegű, akár egy adag lasagne, csak éppen nem egy adagról, hanem több tálalásról beszélünk: egy fiú, egy apa és egy nagyapa, na meg tucatnyi mellékszereplő élete bontakozik ki – többé-kevésbé – az olvasó előtt. Jelenetekkel találkozunk különböző, mégis összefonódó sorsokból. Olyan emberekről, akiket, ha tetszik, ha nem, összeköt valami közös: a minden porcikájukból üvöltő bizonytalanság.
Minden család életében akadnak olyan történetek, amelyeket jobb elhallgatni,
mondjuk, nem is arról van szó, hogy jobb csöndben maradni és ráülni a képzeletbeli (vagy nagyon is valóságos) napló kulcsára, hanem akkor rossz, ha tudjuk a titkot, na meg annak nyitját.
Nos, ebben a regényben tucatjával érik egymást a kisebb-nagyobb hazugságok, rejtélyek, ferdítések, a történet magja azonban mégis a nagypapa életútjának második világháborús sötét foltja. Foltjai, ha úgy tetszik, márpedig úgy tetszik...
A generációkon átívelő trauma szokatlan formában jelenik meg Kovács Krisztián fiktív, mégis roppant valósághű kicsengésű szövegében. Ahelyett, hogy a karakterek tisztában lennének a múltjukból hozott sérelmekkel, a regény hősei – legalábbis egy részük – szándékosan elnyomják magukban nemcsak az érzelmeket, de az emlékeket is, belefulladva ezáltal az önsajnálatba és az önmegtagadásba. A családi titkok már az újabb nemzedék születésénél problémát okoznak, szinte észrevétlenül megpecsételik a legifjabbak sorsát, hiszen akarva-akaratlanul is kizárják őket a közös hagyatékból és emlékezetből.
A karakterek mintha bipolárisok lennének, hiszen bár néha erős rokonszenvet érzünk irántuk, megnyilvánulásaikkal sokkal többször irritálják az embert, mint kellene. Bizonytalanságuk és kételyeik elültetik a bogarat az olvasó fülébe, és még több kérdést vetnek fel a külső szemlélőben.
Ingázunk térben (Európa, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, Ázsia) és időben (a második világháborútól egészen a 2000-es évekig), így három generáció férfi tagjai, csupa történelmi személy (Széchenyi Zsigmond vagy Teller Ede) és témakör (a Hitlerjugend vagy a 64-es tokiói olimpia) rántja vissza az olvasót a valóságba. Sokszínű kitekintés a világba ez a könyv, amely egyszerre izgatja, elgondolkoztatja, néha bosszantja, mégis meghatja az olvasót.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
