Oszkó-Jakab Natália: A menedzserek rajtunk keresik a zenészeiket

A tavalyi Művészetek Völgyén Kapolcson bandukolva arra lettem figyelmes, hogy a települések között ingyenesen közlekedő Csigabusz-járatokat rajzfilmszerűen az ablaküvegre nyomódó arcok díszítik. Az emberek a busz belső terét úgy töltötték ki, hogy azt bármilyen folyadék megirigyelte volna. Ilyen járatból legalább három kapaszkodott fel Taliándörögdre, akik kimaradtak, őrült stoppolásba kezdtek. Akkor esett le a tantusz, hogy Carson Coma-koncertre igyekszik a nép. A szervezők vették az adást, idén a srácok már az egyik legnagyobb helyszínen, a Panoráma Színpadon kaptak fellépési lehetőséget.

A fesztiválra rengetegen fix programként tekintenek, sokan a kezdetek óta járnak a Balaton-felvidékre, hogy aktív pihenéssel töltsék újra lemerült elemeiket. A szervezők a közönséggel élhetik és nézhetik végig, ahogy feltörekvő zenekarok évről évre vándorolnak a legkisebb színpadoktól a legnagyobb játszóhelyekig, így akik pár éve még a kora délutáni nap égető sugarai alatt buliztak arra, amire idén már több ezer ember tombol főműsoridőben, kicsit magukénak is érezhetik a zenekarok sikerét.

Oszkó-Jakab Natália 2013 óta a Művészetek Völgye igazgatója, tíz éve szerkeszti a fesztivál műsorfüzetét. A Carson Coma zenekarhoz hasonló felnövéstörténeteket is végigkísérte.

Az Aurevoir. zenekart, a Carson Comát, vagy például a Bagossy Brothers Companyt is láttuk felnőni. Utóbbira azért is emlékszem, mert a nevük csak két sorba fér ki a műsorfüzetben. Legelőször Taliándörögdön egy mini helyszínen, délután háromkor játszottak, ma már a Panoráma Színpad visszatérő fellépői. Az Aurevoir. zenekar először játszik nálunk nagyszínpadon.

Az ő fellépésüknél lesz egy pont, amikor a tervek szerint az egész buli táncházzá alakul, ami könnyűzenei nagyszínpados koncertnél nem jellemző. Ám idén 50 éves a magyar táncházmozgalom, ez előtt szeretnék tisztelegni. A táncházmozgalommal összefonódik az irodalom is, mert a 70-es években kéz a kézben járt ez a két művészeti ág. Úgyhogy sok irodalmi programban is utalunk majd rá.”

Mert a Művölgy nem csak a zenéről szól, és talán ez a változatosság adja a másik varázsát a fesztiválnak. Beszélgetések, kiállítások, filmek, újcirkusz, workshopok, színház, családi és zenei programok, ez utóbbi több különböző stílusban is képviselteti magát; jazz, pop, rock, blues, vagy akár komolyzenei programokra is bukkanhatunk.

Mondjuk ember legyen a talpán, aki képes előre megtervezni a Művölgyben töltött napjait, idén például több mint kétezer programot sűrítettek a szervezők tíz napba. A fesztivál applikációja segít abban, hogy kiigazodjunk a rengeteg helyszín és fellépő között, de akkor sem fogunk csalódni, ha csak a megérzésünkre hallgatva bóklászunk, és bekukucskálgatunk a színpadokra, vagy a programoktól túltelítődve kifekszünk egy rétre, esetleg ledobjuk magunkat a patakpartra.

Idén olyan fellépők is ellátogatnak a Művölgybe, akik eddig még nem fordultak meg fellépőként a fesztiválon, mint például Dé:Nash vagy Beton Hofi. De más újdonságok is lesznek.

A Petőfi TV-vel lesz egy olyan programunk, amelyet tavaly direkt nem hirdettünk, mert csak kipróbáltuk, miként fog működni. Ez a Völgyimpró a Káli Kunyhóban, ami egy nyugis, tábortüzes helyszín, ahol minden nap kettő-három körül egy alapzenekar mellé az aznapi fellépőkből jönnek zenészek játszani. 

A fesztivál napi ára továbbra is annyi, mintha Pesten elmennénk egy vagy két koncertre, de ez tudatos döntés a szervezők részéről. Az állami támogatásokból, pályázatokból és szponzoroktól befolyt összeget direkt úgy alakítják, hogy alacsonyan tudják tartani a jegyárakat. A céljuk, hogy

Tavaly több olyan élményünk is volt, hogy egy koncertre várakozva spontán beszélgetésekbe bonyolódtunk idegenekkel, akikkel ha csak egy estére is, de úgy beszélgettünk, mintha eleve közösen utaztunk volna a fesztiválra. Elveszve a bőség zavarában cikáztunk a helyszínek között, és többször tapasztaltuk azt, hogy azok a művészeink, akik év közben leginkább munka közben láthatók, ugyanúgy részt vettek a völgy lüktetésében, mint bárki más. Magyarországon kevés olyan rendezvény van, ahol különböző művészeti ágak képviselői tudnak találkozni, ismerkedni, pedig igény lenne rá, hiszen az ilyen alkalmak sokat segíthetnek, hogy a csermelyként csordogáló kulturális élet folyóvá duzzadjon. De a Művölgyet kicsit mindenki magáénak érzi.

Amikor megérkeznek a fellépők, már a hangbeállás és a koncert között is előfordul, hogy találkoznak más művésztársaikkal, így nem ritka, hogy spontán létrejön valami előre nem egyeztetett improvizatív produkció. Szinte már nem megy úgy haza tőlünk senki, hogy utána ne jelentkezzen be valami innovatív ötlettel, akár sajátudvar-tervvel. Nem szirupos porhintés, hogy ez egy közösség. El nem tudom mondani, hányszor keresett rajtam menedzser különböző zenekari tagokat, mert fellépés után napokig ottmaradnak. Ahogy a látogatók is előszeretettel bővítik a napijegyeiket, ugyanez a helyzet a művészekkel is. Úgyhogy nem irigylem az utánunk jövő fellépési lehetőségeket.

Bár a Panoráma Színpad programja tele van nagy nevekkel, érdemes figyelni a családiasabb méretű színpadokat is: sok feltörekvő zenekarral találkozhatunk, mint például az Analog Balaton, Saya Noé, Deva vagy a Belau zenekar. Ki tudja? Lehet, hogy pár év múlva már a nagyszínpadok előtt fogunk rájuk tombolni.

(Borítókép: Ajpek Orsi / Index)