Párizsban már rég sztár, itthon most fedezik fel a kilencvenhárom éves magyar művészt

Anna Mark (születési nevén Márkus Anna) 1928-ban született Budapesten. Értelmiségi családba született, rokonai több szálon kötődnek a magyar képzőművészeti és irodalmi élethez. Nagyapja Vészi József író, unokatestvére pedig a Válasz című folyóirat szerkesztője, Sárközi Márta. Márkus Anna 1945 és 1950 között járt a Képzőművészeti Főiskolára. Az 1958 óta Párizsban élő művész a második világháború után induló, Franciaországban kiteljesedő magyar festőgeneráció tagja. A mai napig aktív résztvevője a francia és a magyar képzőművészeti szcénának, azonban életművének nagy része itthon még felfedezésre vár.

Kulcs, gyalu, viaszöntő

Ebben a felfedezésben segít nekünk a Képíró utcai Kisterem galéria, ahol 2022. július 1-től megtekinthető Anna Mark Minden helyekről című egyéni kiállítása. A galéria neve nem véletlen, valóban két kicsi teremben tekinthetjük meg Anna alkotásait. Az egyikben az 1980 és 2000 között készült monokróm reliefek (domborművek) láthatóak, amelyek a terembe való belépéskor szinte egybeolvadnak a térrel. A munkákat, amelyek erősen építészeti ihletésűek, Anna saját fejlesztésű anyagból készíti, amelynek alapja műgyanta, homok és márványpor. A fények fontos szerepet kapnak a tárlat során, a kontúrok minden szögből kicsit máshogyan látszanak, különböző érzetet keltve így az emberben. Az itt látható műveket feltehetőleg a görögországi szigetek ikonikus építészete inspirálta.

Meglehetősen meditatívak ezek a művek, érdemes hosszan és többször megtekinteni őket annak érdekében, hogy észrevegyük a leheletnyi különbségeket közöttük

– állítja Árvai Mária, a kiállítás kurátora.

A galéria másik termében az 1970 és 1972 között készült olaj-papír munkákat lehet megtekinteni. A művész ezeknél a munkáknál erős árnyalatokkal, többségében vörös, fekete és rózsaszín színekkel dolgozott. Ezek a festmények is az építészet kérdésköréhez igazodnak, illetve az emberlakta tereket és környezetet mutatják be. Bár az alakzatok igen egyszerűek, a festményeken rendkívül sok érdekes részletet és „eldugott” motívumokat figyelhetünk meg. Ebben a teremben található az a fekete relief is, amely kissé kilóg az építészeti tematikából, és inkább a művész néprajz iránti érdeklődéséhez köthető. Az érdes felszínű, matt fekete színű, hangsúlyos dombormű felületéből kiemelkedő szabálytalan körvonalú formák szerszámokra emlékeztetnek. A művész számos népművészethez köthető tárgyat gyűjt, ezek közül látható néhány a kiállításon is – egy kulcs, egy gyalu és két viaszöntő forma. Az eszközök magukon viselik az ember környezetének hatásait, a múlt és a használat lenyomatait.

A Kisterem galériában július 1-től szeptember 9-ig látható kiállítással csaknem egy időben, július 22-től a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum is egyéni tárlatot rendez Árnyékok és jelek – Anna Mark retrospektív kiállítása címmel. A jelenleg Párizsban élő, 93 éves Anna remélhetőleg tiszteletét teszi a szentendrei kiállítás megnyitóján. Magyarországon hosszú ideje nem volt olyan átfogó tárlatra példa, ahol a művész különböző korszakaiból voltak láthatóak munkák. Többek között ezért is lehet érdemes ellátogatni idén nyáron párhuzamosan futó kiállításokra.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)