Elegáns gésák és szamurájok Budapesten

A nyüzsgő, forró belvárosból belépni a nyugalmas, hűvös galériába minden szempontból felüdülés. A levendulaszínű falakon – amelyeket a kiállítás apropóján festettek át – élénk, mégis harmonikus képek ragadják meg a látogatók tekintetét. Az ázsiai kultúrkör jellegzetes alakjai – koi pontyok, elegáns gésák, kopasz tibeti szerzetesek, szamurájok és harci öltözékek, állati és növényi motívumok – váltakoznak a kiállítótérben.

A bejáratnál elsőként mégsem a színes festmények szúrnak szemet, hanem a művésznő 1000 WISHES című, ezer darab origamipapírból hajtogatott, fehér darvakból álló installációja, amelynek az elkészítéséhez májusban bárki csatlakozhatott. A daru egyébként jelképes madár, a művésznő több képén is feltűnik mind állati-, mind papírformában (sőt, mintha az egyik gésa hajában is daru alakú kitűző lenne). 

Minden résztvevő által leginkább vágyott dolgot „manifesztált” a hajtogatás meditatív folyamatán keresztül önmaga vagy mások számára a pici papírmadarak segítségével: Nagy Boglárka a művészi alkotómunka megéléséhez adott lehetőséget azoknak, akik csatlakoztak a projekthez. 

Az utazás inspirálta

A művésznő az orientalista témájú alkotásait 2017-ben kezdte festeni a rövidebb-hosszabb ázsiai utazásai hatására. Nagy Boglárka „keleti tematikájú művei a szabadságról, a lélek belső történéseiről és a nyugati fogyasztói kultúrától való eltávolodásról szólnak. A bemutatott témák érzékenyek és líraiak, a karakterek mélységének ábrázolására törekszenek.” A hétköznapi életből kiszakítva teljesen új világba invitál minden látogatót a tárlat, ehhez nemcsak a képek színharmóniáját kihangsúlyozó lila falak, de a lágy füstölőillat és Mester Tamás spirituális hangvételű, kimondottan erre az eseményre készült zenéi is hozzájárulnak. 

Az állati és növényi motívumokkal díszített képek megszakítják, már-már feloldják az „egyes emberi karakterek részletgazdag látványvilágát”. Nagy Boglárka festményei fotók alapján készültek, de nem hiperrealista képek. Egyes elemek kidolgozott, hihető jelenetek egy életképből, míg ugyanannak a festménynek más része – például a háttere – direkt félbehagyott vagy kevésbé részletesen kidolgozott. 

A művésznő nem óhajt hiperrealista képeket alkotni, sokkal inkább vonzzák őt a „hiperrealizmus realitásán sokszor túlmutató élénkebb, földöntúli színvilág és transzcendens elemek”, amelyek fokozzák a spirituális és bensőséges téma érzékletességét: alkotómunkája saját lelki utazásáról és az elmúlt években tett spirituális útkereséséről szól. 

hiszen a gondolataikba elmélyülő alakok, a vízililiom vagy a víztükör alatt úszkáló halak egyaránt a nyugalom megtestesítői. 

A tárlat emellett nagy hangsúlyt fektet a maszkulin-feminin ellentétre is, amely

a japán kultúra nyelvén vizuálisan igen találóan a szamuráj és a gésa képében jeleníthető meg.

A galéria közleményéből az is kiderült, hogy ezek olyan ősi férfi és női princípiumokat mutatnak, amelyek évezredekig ugyanazt a minőséget képviselték, és csak az utóbbi évtizedek hoztak benne változást.