Negyven éve titokban festett képeit állítja ki a híres magyar festő

Tót Endre 2009-ben kapott Kossuth-díjat „a magyar művészet megújításában vállalt szerepéért és egyetemes jelentőségű életművéért”. Akkor már több mint négy évtizede Németországban élt, korábbi, itthoni pályája pedig tele volt váratlan és rejtélyes fordulatokkal, amelyek azóta sem engedték el a kezét. Most például

A hatvanas években Tót Endrét tartották a legnagyobb festőtehetségnek, 1970-re azonban kiiratkozott a hagyományos festészetből; az egyik első konceptuális művész volt Magyarországon.

„Örülök, hogy itt állhattam.” Ezzel a szöveggel avatták fel a kiállítással párhuzamosan Tót Endre járdatábláját Budapesten, amelynek német párja a kölni Ludwig Múzeum teraszán épp Henri Moore szobra mellett van.

A hazai és nemzetközi konceptuális művészet elismertté vált alkotója 1980-ban költözött Kölnbe a nyugat-berlini DAAD ösztöndíjának lejárta után. Az emigrációt választó Tót abban az időszakban telepedett le a Rajna menti városban, amikor a festészet újrafelfedezésének jegyében rendezett kiállításoktól voltak hangosak az európai és észak-amerikai kiállítóhelyek. Ebben az időszakban Köln a neoexpresszionista festészet egyik legfontosabb, a fiatal művészekből álló és nemzetközi szinten is nagy hatású Mülheimer Freiheit csoport által fémjelzett központjává vált.

Elfeledett képek 

Tót Endre mind ez idáig úgy nyilatkozott első, az NSZK-ban töltött éveiről, hogy ugyan testközelből élte meg az új festészet nyolcvanas évek elején bekövetkezett robbanását, de mégis kívül maradt rajta. Arról ugyanakkor, hogy ebben az időszakban maga is újra festeni kezdett, Tót évtizedeken át hallgatott.

Az elfeledett képek majdnem negyven éven át feküdtek összetekerve a művész kölni pincéjében. A 103 festmény és a velük egy időben született több száz rajz, pecsétmunka 2021-ben került Budapestre. Az acb Galéria ebből a dinamikus gesztusokkal létrehozott, a nyolcvanas évek vad festészetének hatását magán viselő sorozatból mutatja most be a művészettörténeti különlegességnek számító válogatást.

A Warum male ich? (magyarul: Miért festek?) címet viselő kiállítás a festő Tót Endrét helyezi a középpontba: azt az alkotót, akinek a fogalmi művészettel összeforrt pályáján is meghatározók maradtak a festészet elméleti és gyakorlati kérdései. Tót gesztusalapú korai művei, amelyekkel a legendás 1968-as IPARTERV-kiállításon is részt vett, a nagyfokú festőiség, az absztrakt expresszionizmus, az informel, a kalligráfia jegyében születtek, majd a hatvanas évek végén és az évtized fordulóján a tárgyilagos, sokszor pop artos hard-edge-en, minimalista alkotásokon keresztül vezetett útja a vászon kiüresítéséhez, a médiummal való szakításhoz, egyúttal a konceptuális művészethez.

Miért festek? Miért ne?

A titokban született, frissen felfedezett művek leginkább Tót Endre korai, expresszív alkotásaival mutatnak rokonságot, különösen azokkal a figuratív képekkel, amelyeket ma Hencze Tamásról és feleségéről vad ecsetvonásokkal 1966-ban készült portréfestményekből ismerhetünk.

A Warum male ich? ciklus műveiben meghatározók a mozdulatok, előtérbe kerülnek az ábrázolt figurák közti kapcsolatok: a képek összhatása egyszerre drámai és ironikus, alkalmanként karikatúraszerű, de a képek mindenképpen a „forró”, gesztusalapú festészet felszabadító, intenzív élményét sugározzák, a vegytiszta festészetét, amely lényegében mindvégig meghatározta Tót Endre alkotói pályáját. A kiállítás a sorozat egyik darabjáról kapta a címét – Miért festek? –, amely önleleplező módon a nyolcvanas évek elején az ecsetet újra kézbe vevő Tót festészettel kapcsolatos dilemmáira utal.

(Borítókép: acb Galéria)