Összefűzött papírlapoktól így jutottunk el könyvespolcaink ékszeréig

A rendszeres múzeumlátogatók pontosan tudják, hogy egy kiállítás katalógusa legalább annyira izgalmas lehet, mint végigsétálni a tudatosan átgondolt terek kiállított értékei között. Kicsit olyan ez, mint megélni egy nagyon jó pillanatot, amiről fotót is készítünk, hogy a képet évekkel később visszanézve az emlékeket erősítsük. A ma ismert katalógusokig hosszú út vezetett, egészen másképp néztek ki, mind külsőleg, mind tartalmilag száz vagy ötven éve.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Designelmélet mesterszakán indított képzés, a Designkurátori specializáció részeként jött létre a Katalógus katalógus című kiállítás, amely röviden összefoglalja a nagyobb budapesti intézmények kiadványainak alakulását, fókuszba állítja a rendszerváltás utáni időszakot, amikor is láthatóan létrejött egy paradigmaváltás, és ezek a katalógusok elkezdték kinőni magukat a lajstromtól a prospektuson át egészen egy önálló művészeti produktumig.

Az ISBN könyv+galériában a hallgatók koncepciói alapján létrehozott tárlat mindemellett a vizuális trendek alakulását is mutatja, illetve kirajzolódik egy kép a muzeológiai elvek és a kiállításokkal szemben támasztott követelmények változásairól is.

Az, hogy egy katalógus milyen legyen, hogy nézzen ki, mit helyezzen fókuszba, mi legyen a vezető gondolata, nem kőbe vésett dolog. Az aktuális trendektől, az adott kiállítástól és annak kurátorától, de még számtalan egyéb tényezőtől függ. 

Ez is Párizsból jött

Az első kiállításhoz kapcsolódó kiadványok, a salon livrets-k a párizsi Salon éves tárlataihoz jelentek meg 1673-tól, és főként azt a célt szolgálták, hogy bővebb magyarázatot nyújtsanak a kiállított művekről, hogy a közönség jobban megértse azokat. A párizsi Salon első illusztrált katalógusa (Catalogue Illustré du Salon) 1879-ben jelent meg. A részt vevő művészek ábécésorrendben szerepelnek, a kiválasztott műveket szerzőjük által készített rajzos formában reprodukálták. A füzet beköszöntője szerint „az illusztrált katalógus segítségével mindenki megőrizheti bizonyos művek emlékét” – derül ki a katalógusok történetét is ismertető szövegből.

A kiállítás megnyitóján Földi Eszter művészettörténész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elméleti intézetének oktatója úgy fogalmaz: a hallgatók által létrehozott tárlat egy kiállítás a kiállításokról, ami olyan, mint sok pici ablak, amelyeken keresztül kicsit betekinthetünk abba a felfogásba, amin keresztül a kiállításról mint médiumról tudunk gondolkodni.

Tőle a szót Katona Anikó művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Gyűjteményének főmuzeológusa veszi át, aki a Magyar Nemzeti Galéria Art Deco Budapest – Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)című tárlatának kurátora, akinek pont ezért friss élményei vannak a kiállítás katalógusba örökítéséről.

Szerinte a katalógus egy sajátos tervezői feladat, hiszen maga a katalógus különbözik a kiállítástól mint médiumtól, mégis szoros összefüggésben vannak. Egészen más az időhöz való viszonyuk, ezért el kell dönteni, hogy melyiken keresztül mit szeretne átadni egy kurátor.

A katalógus maga is műtárgy

A megnyitón úgy fogalmazott: ez a kiállítás azért is fontos, mert önmagában a katalógusok története egy feldolgozatlan téma, amelyről szinte nincs szakirodalom, de nagyon érdekes látni, hogy ez a műfaj hogyan jelenik meg Magyarországon, főként az elmúlt 25 évben. A tárlat arról is mesél, hogy miként befolyásolta a politikai gondolkodás a kiállításokat, illetve bemutatja, hogy különböző intézmények milyen irányvonalat követnek, hogyan alakítják ki a profiljukat. Mindemellett azt is örömmel nyugtázta, hogy a katalógus mint tervezői munka figyelmet kap.

Szerintem az izgalmas ebben a kiállításban, hogy miként jutottunk el odáig, hogy ilyen nagy méretű, már dizájntárgyaknak nevezhető katalógusok készülnek a kezdeti füzetekhez képest

– nyilatkozta nekünk Katona Anikó, akinél kapva kaptunk az alkalmon, hogy megkérdezzük, ő milyen szempontok alapján készítette el az Art Deco kiállításának katalógusát.

Ugyanaz a csapat csinálta a kiállítást és a katalógusdizájnt is. Ennek a mi részünkről a betűtípus volt az egyik záloga, amit Katyi Ádám tipográfus tervezett külön erre a kiállításra, méghozzá úgy, hogy az egyik kiállított plakátból indult ki, annak a betűjét modernizálta. Magánál a könyvnél arra figyeltünk, hogy mit állítunk ki, ezért lett ilyen hosszúkás alakja, ami nem feltétlenül könyvespolcbarát, de a plakátformátumhoz tökéletesen illeszkedik. Színekben, forgathatóságban igyekeztünk a műtárgyakkal, illetve az art deco irányzattal összhangba kerülni.

A Katalógus katalógus című kiállítás ráirányítja a figyelmet arra, hogy létrehozni egy katalógust művészi feladatnak számít, a tervezésénél rengeteg szempont merül fel. A végeredmény fókuszában állhat az esztétikai élmény, a kiállítással szoros összhang, a könyv hangulata, olvashatósága is fontos, el kell dönteni, hogy inkább a kiállított tárgyakról készült képek vagy a róluk szóló információk domináljanak, de mindemellett a katalógusok összessége az adott múzeumok arculatához is hozzájárul. Annyi biztos, hogy a MOME hallgatói által létrehozott tárlat informatív, és érdemes végiglapozgatni a kezdeti füzeteket, a nyolcvanas évek tankönyveit idéző katalógusain át a valóban dizájntárgyként is értelmezhető alkotásokig.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)