A közönség összegyűlt, csak az Ivan & The Parazol hiányzott

Minden szempontból kísérleti kiállítás, amit Don Tamás, a MODEM kurátora álmodott meg az Ivan & the Parazol együttessel együttműködésben. Mind Tamás, mint pedig az együttes fontosnak tartja az összművészeti szempontok előtérbe helyezését és mindannyian hasonlóan gondolkodnak a művészetről magáról. Míg az együttes legutóbbi albumához novelláskötet készült, addig Tamás előszeretettel dolgozik együtt különböző diszciplínák képviselővel egy-egy tárlat kapcsán. Dolgozott már többek között pszichológusokkal, szociológusokkal, de a zenészekkel való együttműködés sem idegen számár, ugyanis 2019-es, Családi okok miatt című tárlata kapcsán már dolgozott együtt Szabó Benedekkel és Sallai Lászlóval.

A jelenlegi kiállításhoz tehát ezekre a tapasztalatokra és persze a közös ismeretségre volt leginkább szükség. No meg arra, hogy kiessen a kiállítási naptárból egy tárlat, ami így lehetőséget teremtett arra, hogy ez a pár hetes, úgynevezett „pop up” kiállítás megvalósuljon a MODEM egyik tágas kiállítóterében. Rendkívül kevés idő állt a közreműködők rendelkezésére, mindössze másfél hónap alatt kellett összerakniuk a Polarizmus című kiállítást.

Szavak, szavak

A polarizmus egy nem létező szó, ami egyrészt tekinthető a polarizáció (szemben álló csoportok, vélemények ellentéte) és a pluralizmus (eltérő vélemények létjogosultságát megengedő irányzat) szavak összeolvasztásának. Továbbá egy megállapítás, ami arról szól, hogy a társadalmunk olyan mértékben nem tud közös nevezőre jutni szinte semmiben, hogy ez már egy áramlatként, egyfajta izmusként is értelmezhető. Tamás előző kurátori munkái során is megfigyelhetőek ezek a mintázatok, illetve téma iránti érdeklődése, hiszen 2022 januárjától egészen májusig ugyanebben a térben volt látható a Határeset című tárlat, aminek szintén ő volt a kurátora. Ez a projekt a közel-kelet-európai identitás kérdéskörét járta körbe, öt országból tizennégy művész hozott létre új műveket a témában, majd ezek voltak láthatóak a kiállításon.

Bár maga a kurátor nem is kiállításként tekint a projektre, inkább „térben kiterjesztett videoklipként” szeret rá hivatkozni.

A színekkel óvatosan kell bánni

A kiállítótér közepén áll az a rikító rózsaszín (Ivan & The Parazol rajongók kedvéért budai poprózsaszín) fő installáció, amit a zenekar talált ki, körbekerítve egy PVC anyagú áttetsző függönnyel. Maga az installáció egy nagyszínpadot ábrázol, rajta hangszerekkel, azonban maga a zenekar hiányzik. Amikor az ember jobban szemügyre veszi magát a színpadot, akkor tűnik csak fel, hogy a közepén egy hatalmas lyuk tátong, ami elnyeli magába a kábeleket és idővel feltehetőleg a hangszereket is. A színpad mellé kihelyezett székekre lehet leülni, már ha valakit nem zavarnak a hatalmas betűkkel írt FOGLALT feliratok. Tamás elmondása szerint ez is a zenekar tagjainak ötlete volt, kíváncsiak voltak a feliratok miatt lemernek-e ülni a látogatók. Ajánlott a kényelmes elhelyezkedés, hiszen a tárlat egyik legexkluzívabb része az a majdnem 7 perces dal, amit az együttes kifejezetten a tárlathoz írt, és jelenleg csak a kiállítótérben hallható. Ehhez a dalhoz egy klip is forog a napokban, amit szintén ebben a térben rögzítenek, így a korábban említett „térben kiterjesztett videoklip” valódi formát ölt és a nagyközönség számára is megtekinthetővé válik.

Az installáció mellet videós munkák tekinthetőek meg a falakon, az egyik ilyennek a középpontjában például a már korábban említett dalnak a különböző szöveg részletei állnak.

Ennek a szempontrendszernek köszönhetően valósult meg az a kígyózó, szinte hipnotikusan ható dalszöveg kavalkád a falon, aminek elkészítésében Olga programozó férje, Mórász Dávid is szerepet vállalt.

Egy Kinect kamerával felvett videót is megtekinthetünk, ami egyfajta dokumentáció a projektben résztvevő emberekről. A Kinect kamera egy igen vicces, töredezett képet készít a körülötte lévőkről, így ezzel is előtérbe kerülhetett a tagoltság és szétesettség mint fogalom. Számomra vizuálisan az egyik leglenyűgözőbb része a kiállításnak az a színes anyagokból készült installáció volt, amelyre aztán ez a dalszöveges videó, illetve a Kinect videó volt rávetítve, ezzel egyfajta színrobbanást eredményezve, amit aztán olykor már kényelmetlen volt nézni, mégis vonzotta a tekintetet. Különleges hanghatást és mozgást eredményez továbbá a mű, ugyanis ezeket a kemény, különböző állagú anyagokat egy ventilátor folyamatosan megfújja levegővel.

„Csak azt hallottuk, hogy nem hallunk semmit”

Egy újragondolt dokumentumfilm is készült a projekthez, köszönhetően Lőrinczy Lia dokumentumfilm-rendezőnek és Bedics Flóra operatőrnek. Újragondolt, mert a kép el van választva a hangtól, mást látunk a képernyőn, mint akinek a hangát halljuk a fejhallgatóban. Amennyiben képesek vagyunk rá, hallgatózás közben megpróbálkozhatunk összerakni melyik karakterhez, melyik történet társul. Mindeközben a szereplők ismertetik velünk a rendszerváltásról szóló, olykor döbbenetes beszámolóikat.

Lesz folytatás

A tárlat június 25-én, a Múzeumok Éjszakáján nyílt meg a nagyközönség számára és július 17-ig látogatható. Azonban a debreceni Modem nem csak emiatt a kísérleti kiállítás miatt lehet érdekes, a kortárs képzőművészet igen nagy spektrumát lefedi a kiállítási kínálatuk.

Azonban Don Tamás elmondása alapján, nem kell sokáig várni egy hasonló kaliberű összművészeti megmozdulásra:

„Reményeink szerint folytatjuk az Ivan & The Parazollal a közös munkát, jelenleg egy konceptuális albumon gondolkodunk, de erre már szeretnénk több időt szánni. Van még egy csomó más közös ötletünk. Szerintem nagyon izgalmas, hogy egy rock-beat zenekar megjelenhet egy kortárs művészeti intézményben és ezáltal az intézménybe eljönnek olyan emberek is (például a Múzeumok éjszakája keretein belül kifejezetten miattuk), akik amúgy nem feltétlenül járnak kortárs művészeti múzeumba.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)