Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHosszú alvásból lassan ébred a Sziget
További Kultúr cikkek
- Mutatjuk, melyik alkotás volt 2024 filmtörténeti szenzációja
- Mindenkit beperelt a volt miniszter szeretője, egykori szerelmét sem kímélte
- Ez volt a tíz legjobb film 2024-ben a magyarok szerint
- Nehéztüzérséget is bevetnek az idei előszilveszteri műsorban
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
Két év után Budapesten végre újra megtelt élettel a Hajógyári-sziget, telt házas nappal indított a fesztivál. Már délután belevetettük magunkat a forgatagba, ám hosszú óráknak kellett eltelnie ahhoz, hogy a Sziget visszaadja azt az élményt, amiért annyian és olyan régóta szeretjük.
Beszédes, hogy a délutáni órákban a legnagyobb klubhangulat az Aldi előtt volt, az emberek úgy álltak sorba a kitelepült boltlánc előtt, mintha egy privát partiba kaptak volna meghívót.
Jogállam, nem állam az államban
Ezt a képet erősítette, hogy a beengedés csoportosan történt, így amikor 8-10 ember beszabadult a boltba, úgy ugrottak rá a hideg üdítőkre, frissen sült pogácsákra, mint az amerikai filmekben a leárazásoknál az olcsón beszerezhető márkás cuccokra. Ez a meghökkentő falunaphangulat egész sokáig kitartott,
mintha az emberek ez alatt a két fesztiválmentes év alatt elfelejtettek volna bulizni.
A vurstliélményt erősítette, hogy elég sok ócska, ötlettelen dolgot árulnak a Szigeten, úgy tűnik, leragadtunk pár évvel ezelőtt, amikor az állatfejes maszkok divatba jöttek.
A strandnak becézett (egyesek szerint inkább csúfolt) partszakasz felé vettük az irányt, ahol ahogy kiléptünk az elkerített sátrak tengeréből, egy férfi látványa fogadott, aki épp maga elé hányt. Itt már kezdett megidéződni az igazi fesztiválhangulat, még akkor is, ha mindenki más – rápihenve az esti őrületre – meditatív állapotban üldögélt a napozóágyakon. Akadtak, akik nyakig elmerültek a bokáig érő vízben, és így vészelték át a kánikulától távol álló, de mégiscsak meleg napot.
Barangolásunkat egy fiú akasztotta meg, aki olyan természetességgel kérdezte tőlünk, hogy tudjuk-e, hol lehet drogot venni, mint ahogy a nagymamák kínálják süteménnyel az unokákat. Valószínűleg a 2019-es nyár történései és hírei után kevés embernek maradt kedve és ambíciója becsempészni és árusítani a szórakozás ezen közkedvelt, ámde illegális hozzávalóját, amikor is egy holland párosnál százmillió forint értékben találtak drogot. Ügyük hatalmas port kavart, végül a botcsinálta bűnözőket pár éve kiutasították Magyarországról, és négy-négy év fegyházbüntetést kaptak.
Viszont annyi biztos, hogy a Szigetre látogatók egy életre megtanulták, hogy
a fesztivál nem egy állam az államban, amire egyedi törvények vonatkoznak.
Késő délután a Milky Chance végre meghozta a fesztiválhangulatot. A nagyszínpad előtt olyan porfelhőt kavart a tömeg, ami onnantól kezdve reggelig nem ült le, csupán szinten lett tartva.
Minek ide smink, ha van por is?!
Egy lány például egészen biztos, hogy nem először járt a Szigeten, ugyanis oldatos cseppekkel enyhítette két szám között szeme vörösségét. A Hajógyár Színpadán a Mörk lépett fel, a frontember Zentai Márk egyik első kérdése volt a tömeghez, hogy miért nem viselnek maszkot, ő, ha még kijön a napokban, biztosan fog. Azért az este folyamán végül több emberen is látni lehetett a pandémia egyik alapkellékét.
Tehát takaréklángon, de végre izzani kezdett a fesztiválhangulat. És hát milyen Sziget lenne az, ami nélkülözi a pucér figurákat? A Borat-fürdőruha már nem sláger, cserébe láttunk egy férfit, aki arany flitteres zakóban nyomult, alulra pedig egyetlen dolgot vett fel, egy fűszoknyára emlékeztető valamit, de a csípője helyett egészen máshová húzta fel ezt a sokat mutató darabot.
A sminkdivat nem változott olyan drasztikusan az elmúlt két évben, legalábbis ami a fesztiválkiadást érinti, de azért szolidult az összkép. 2019-ben majdnem minden második lány úgy nézett ki, mintha lefejelt volna egy csillámkészletet, glitterek voltak mindenhol és mindenkin. Idén inkább a sminknélküliség hódított, és bár visszafogottan, de a csillámok is jelen voltak, az este sztárjai a kövek és kristályok lettek.
Még nem kezdte meg térhódítását, de pár férfin fellelhető volt egy újfajta napszemüveg, amelynek lencséi átlósan fedték a szemeket, mintha egy légy látószervét imitálnák. Meglehetősen abszurd látványt nyújtottak, de alá kell írni, hogy a naptól óvta őket, és feltűnő volt.
A hatalmas területen sétálva elkapott egy olyan érzés, hogy már lassan több a sátor, mint a programhelyszín. Mindenhonnan sátrak nőttek ki; voltak olyan elvetemültek is, akik színpad mellé állították fel ideiglenes lakhelyüket, de egyes WC-k környékét is komplett ponyvafaluk jellemezték.
Telefonok lámpafényében
A Magic Mirrorban délután családias volt a hangulat, amikor arra jártunk, épp komikusok szórakoztatták a népet. Legalábbis próbálták, mert az esetek többségében nem voltak viccesek, inkább kellemetlen mondatokat kaptunk el. De mentségükre szóljon, hogy a helyszínen legalább húsz különböző országból képviseltették magukat emberek, az igazán jó viccek pedig közös kulturális hátteret igényelnek.
Az Europe Stage színpadán épp a Nova Twins nyomott egy fergeteges veretős bulit, amikor egy srác fejvesztve rohant feléjük, hogy végre itt van Dua Lipa. Hát Dua Lipa ott volt, csak egy pár száz méterrel arrébb, a főszínpadon, ahol a főhős fiú már nem tudott volna ennyire lendületesen futkorászni a színpad felé, mert olyan tömeg gyűlt össze, hogy leejteni sem lehetett már semmit. A visszatérő Dua Lipa a helyszűkéhez képest is megmozgatta az embereket.
Mondjuk, közel sem annyira, mint Korda György és Balázs Klári, akiknek a fellépésére eszméletlenül nagy tömeg volt kíváncsi.
A XXI. század egyik szépsége, hogy a digitalizáció új kifejezéseket generál. Ezekre szerda este is volt példa, ám ami messze az egyik leggyakrabban használt új keletű kifejezés volt, az így hangzott: „Tedd fel a vakud, nem látlak!” Úgy tűnik, az az igaz barát, aki a telefonunk lámpájának fényéből felismer száz másik közül.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)