Most megnézheti, ahogy a varrólányok Hitler beszédét hallgatják

Ha érdeklődünk az olyan izgalmas magyar kortárs képzőművészek iránt, akiknek felettébb sokrétű munkásságát folyamatosan az újjal való kísérletezés jellemezte, akkor Lakner László szerteágazó életművének átfogó tárlatát feltétlenül látnunk kell. 

Ösztöndíjakkal Németországba

Lakner László 1936-ban, Budapesten született, 1974 óta Németországban él. A Képzőművészeti Gimnáziumban kezdte művészeti irányú tanulmányait, amelyeket később a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Tanulmányútjai során járt Bécsben, Essenben és Berlinben, mindeközben számos elismerést kapott, és rangos ösztöndíjakat nyert el. Munkáival többször szerepelt a Velencei Biennálén, illetve az 1977-es kasseli Documenta során is láthatók voltak a művei. 1976-ban elnyerte a német kritikusok díját, 1998-ban Kossuth-díjat kapott.

Lakner a magyarországi neoavantgárd legfontosabb alkotói közé tartozik, művészetét tematikus és stílusbeli sokrétűség, valamint a folyamatos kísérletezés jellemzi.

A tárlat széles körű betekintést nyújt a művész életművébe. Az ötvenes évek végének és a hatvanas évek elejének korai, szürnaturalista periódusától a pop arttal, majd a fotórealizmussal párhuzamba vonható új figuratív alkotásokon, illetve a hetvenes években alkotott konceptuális fotóműveken, könyvobjekteken keresztül a nyolcvanas évek során egyre expresszívebb karakterű, írásalapú festményekig, valamint a kilencvenes évektől napjainkig alkotott posztkonceptuális és szkripturális festményekig.

Véget nem érő labirintus

2004 és 2005 között a Ludwig Múzeumban volt látható a Metamorfózis című kiállítás, azóta ez a legnagyobb jelentőségű, Lakner László életművét bemutató tárlat, amely ilyen alapos részletességgel mutatja be a művész pályáját.

Fehér Dávid kurátori és kutatói munkáját dicséri a tárlat, ugyanis Lakner életművéből írta a doktori disszertációját, tehát valóban szakértője a témának.

Lakner művészete igen reflektív, jellemző rá a társadalomkritika. Már maga a tárlat címe (Alter Ego) párhuzamba állítható a művekkel, hiszen Lakner előszeretettel helyezkedik bele történelmi eseményekbe, gyakran a kultúrtörténet meghatározó alakjaival azonosítja magát, ezzel történelmi és társadalmi helyzeteket megelevenítve. Érdekesség, hogy az Alter Ego címet a kiállításnak maga a művész adta.

Mi Kovács Edward kurátorasszisztens tárlatvezetésén vettünk részt, aki felkészült és lényegre törő bejárást tartott. Lakner pályájának korai szakaszában nagy hatással volt rá a hétköznapok egyszerűsége, tárgyai és motívumai. Ehhez a hangulathoz kapcsolható az 1960-ban készült Varrólányok Hitler beszédét hallgatják (1960) című műve, ezt a festményt is az akkori fényképek, illetve illusztrációk inspirálták. 

A hatvanas évek közepétől a pop art felé fordult, de – eltérően ennek a művészeti irányzatnak az amerikai változatától – nem a népszerű, olykor túltárgyalt területeket kezdte el boncolgatni, inkább a társadalmi és politikai témákra fordított nagyobb figyelmet. Ilyen mű például a nagyszabású Metamorfózis, amely egy három részből álló festmény. Műveiben megfigyelhető a vietnámi háborúra tett utalás (Saigon. Saigoni buddhista szerzetesek tiltakozása, 1965). Az alkotó pop art korszakának egyik meghatározó motívuma a száj, ez inspirálta a Száj-sorozat. Ennek a sorozatnak az egyik legfontosabb darabja az 1969-ben készült Száj I. című alkotás.

A tárlat vége felé inkább a könyveken, szövegeken és betűkön van a hangsúly. Része ennek egy lenyűgöző folyosó, ahol falra applikált színes betűkből a szemfüles látogatók szavakat olvashatnak össze. Már ha sikerül nekik, nekünk nem ment. Lakner László életében fontos szerepet töltenek be a különböző szövegek, például New Yorkban kezdett el foglalkozni az ősi magyar nyelvemlékünkkel, a Halotti beszéddel. Ez a szöveg inspirálta az 1983-ban készült Isa pur című festményt is.

Maga a kiállítás tehát hatalmas, elképesztően sok mű foglalja el a MODEM kiállítótereit. Ahogy bolyongunk egyik teremből a másikba, szinte olyan érzés, mintha a festmények, képek vagy olykor a feliratok sorának soha nem lenne vége. Ilyen lehet egy művész elméjében tett séta is, egyik meghatározó munka után már látjuk is a következőt.

A tárlat megtekintésére rá kell szánni egy napot, de talán több nap sem lenne elég ahhoz, hogy megfelelő módon fogadjuk be és dolgozzuk fel a látottakat. Ettől függetlenül élni kell ezzel az egyedülálló lehetőséggel, hogy ilyen szép és rendezett térben lehetünk. Látszik a végeredményen, hogy Fehér Dávid tisztelettel és alázattal nyúlt Lakner életének munkájához, jó kezekben van az életmű.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)