Augusztus 19. és 21. között az ország legnagyobb népművészeti fesztiválján koreai mesterek mutatják be a távol-keleti ország kézműves hagyományait. A nagyszínpadon tradicionális hangszerekkel, táncokkal és ritmusokkal várják a látogatókat. A divat iránt érdeklődők egy divatbemutatón csodálhatják meg a szemet gyönyörködtető hanbokokat, vagyis a koreai népviseletet. A gyermekek népi játékokat próbálhatnak ki a számukra kialakított családi játszóházban.
Ha esetleg még csak gondolkodnak, hogy érdemes-e kilátogatni a rendezvényre, érdemes átböngészni, hogy mit takarnak bizonyos programpontok.
Kalligráfia – szépírás
A kalligráfia görög eredetű szóösszetétel, alkotóelemei a kállosz (szép), illetve a gráfosz (írás), vagyis: szép kézírás. A koreai kultúrában a kalligráfia nem csupán a szépírás technikai gyakorlása, hanem a tudat edzése és fegyelmezése is. Míg a nyugati – és sok közel-keleti – kalligráfus nemzedék évszázadokon át lúdtollat és egyéb faragott végű tollat használt ehhez a művészethez, a Távol-Kelet íróeszköze mindig is az ecset volt.
Minhwa – népi festészet
A minhwa, vagyis a népi festészet a koreai kulturális örökség egy érdekes és rendkívül gazdag szeglete. Az alkotók legtöbbször névtelen művészek voltak, akik főként a mindennapi életből és a mitológiából merítettek ihletet. Úgy vélték, hogy ezek a festmények földöntúli erővel is bírnak, így gyakran festettek olyan szimbólumokat, amelyek megvédték annak tulajdonosát és családját a gonosz erőktől, és egészséget, boldogságot hoztak. A képek kedvelt motívumai voltak a sziklák, tavak, felhők, a nap, a hold, fenyők, teknősök, rovarok, virágok vagy épp a tigris, amely az erőt szimbolizálta.
Dancheong – épületfestészet
A dancheong”szó szerinti jelentése „vörös és zöld”, de persze ennél többet is és mást is jelent. Így nevezik azt az öt alapszínt megjelenítő festészeti stílust, amellyel az épületeket dekorálják, s amelynek kettős védelmező szerepe is van. Egyrészt – mint minden festék – védi a fából készült házakat a környezet és az időjárás viszontagságai ellen, sőt, óvja a kártevőkkel és a rothadással szemben is. Ám a koreai festék színei még ennél is többre hivatottak, hiszen a különböző színeknek mágikus, őrző tulajdonságuk van, és az őrök a maguk posztján arra hivatottak, hogy elűzzék a gazda háza tájáról az ártó szellemeket, és hangsúlyozzák a tulajdonos hatalmát birtoka felett.
Jogakbo – foltvarrás
Színes foltok, precíz, apró öltések. A koreai foltvarrás, a jogakbo (ejtsd: csogakbó) a drága selyem és hócsalán anyagok szabásánál óhatatlanul keletkező hulladék hasznosításának sok évszázados technikája. A jogakbóban – a nyugati foltvarrástól eltérő módon – a kézzel készült öltések a kész munka díszeit alkotják, legyen az csomagolókendő, árnyékoló, zsákocska vagy tűpárna.
Nakhwa – pirográfia
A nakhwa a papírra, selyemre, fára vagy más éghető anyagra forró vassal történő írás, rajzolás vagy mintakészítés művészete. Ez a technika hasonló a hagyományos tusfestéshez, azonban itt ecset helyett forró vasat használnak. A hanjin, azaz a hagyományos koreai papíron egy perzselően forró vasat futtatnak végig. Attól függően, hogy milyen a vas hőmérséklete, és milyen erősen nyomjuk a papírra, különböző színeket jeleníthetünk meg a barnától a feketéig. A Nakhwa művészei jellegzetesen tájakat, virágokat és állatmotívumokat jelenítenek meg alkotásaikon.
Jiseung – papírfonás
A koreai papírfonás a magyar csuhéfonásra némileg emlékeztető kézműves mesterség, amelyhez hanjit, azaz a koreai eperfa kérgéből készült papírt használnak. A régi időkben a feleslegessé vált papírlapokat két cm-es csíkokra vágták, zsinórrá sodorták, és edényeket, dobozokat fontak belőlük. Az elkészült használati tárgyakat sok esetben lakkozással tették vízállóvá.
Kerámiaművészet
A hagyományos koreai porcelánművészet a koreai kultúra megértésének fokmérőjét jelképezi, és hűen tükrözi a koreai ízlésvilágot és gondolkodásmódot. A fehér porcelánok a Joseon-korszak kerámiaművészetét jellemezték, melyek egyszerű tejfehér színűek vagy elegánsan díszítettek. A legkedveltebb díszítőanyagok voltak az oxidált vas, réz és a kobaltkék festék.
A magyar közönség bepillantást nyerhet Korea sokrétű kulturális örökségébe is a 36. Mesterségek Ünnepén. A nagyszínpadon naponta két alkalommal látványos koreai zenei és táncelőadásokkal készülnek a szervezők: ragyogó színű ruhákkal, tradicionális hangszerekkel, magukkal ragadó táncokkal és ritmusokkal varázsolják majd el a délkelet-ázsiai ország régi és új rajongóit. Hazánkba érkezik a TAGO hagyományos samulnori együttese, a Kkokdugwangdae tradicionális maszkos színházi csoport, a Jeju Különleges Független Igazgatású Tartományi Táncegyesülete, valamint Han Sang-eun és Buen Hyun Jei művészek közös formációja.
A Jeju Különleges Független Igazgatású Tartományi Táncegyesület célja, hogy óvja Jeju szigetének hagyományos értékeit, és bemutassa azt a nagyközönség számára. A Taepyeongseongdae egy udvari tánc, melyben az előadók színes ruhát viselnek, és egy Hansam nevű fehér kendőt lengetnek. A táncon keresztül az uralkodónak hatalmat, az országnak békét és gazdagságot kívánnak.
A Kkokdugwangdae egy maszkos színházi csoport, amely a tradicionális koreai kultúrát újraértelmezve mutatja be előadásaiban. Látványos színpadi produkcióval, izgalmas mozdulatokkal és magával ragadó ritmusokkal várják a nézőket.
Ez az előadás két gyenge és beteg gyermeket mutat be, akik véget vetnek egy hatalmas madár és egy tigris közötti harcának. Ezzel nemcsak a betegségükből gyógyulnak fel, hanem békét is hoznak a világba. Habár a történet beteg gyerekekről szól, azáltal, hogy egymásra támaszkodnak, támogatják egymást, és sosem hagynak fel a reménnyel, megmutatják, hogy apró gesztusok is képesek hatalmas változásokat hozni.
Amikor a Jeju Különleges Független Igazgatású Tartományi Táncegyesület táncelőadását nézzük, úgy érezhetjük, mintha erre a gyönyörű koreai kis szigetre csöppentünk volna.
Ezt az udvari táncot rituális szertartások keretében adták elő, hogy imádkozzanak a hosszú életért és a jólétért, valamint az emberek bőséges terméséért. A Jinsoe tánc az egyetlen tánc, amely ötvözi a királyi udvar táncstílusait a hagyományos sámánista táncmozdulatokkal. Ezt a légies és vidám táncot egy apró gonggal (kkwaenggwari) a kezükben táncolják.
A TAGO a hagyományos koreai művészeten alapuló kreatív tevékenységeket folytató formáció. Az együttes tagjainak célja, hogy előadásukkal felkeltség a közönség érdeklődését, és örök élményt nyújtsanak számukra. Jelmondatuk:
Doboljuk fénybe a világot!
A samulnori egy hagyományos koreai ütőhangszeres műfaj, mely sámánista szertartások és falusi aratási ünnepélyek zenéjéből ered. Ezt az energikus és vidám zenét egyszerre négy hangszeren játsszák, melyeket különböző időjárási jelenségek jelképének is tartanak: a kkwaenggwari a villámlást, a janggu az esőt, a buk a felhőket, a jing a szelet jeleníti meg.
Mindezeken felül augusztus 21-én a 16:30-as előadás során a színpadi produkciók még egy programmal egészülnek ki:
Han Sang-eun a Koreai Kulturális Központ hagyományos táncok művészeti vezetője, oktatója, Buen Hyun Jei pedig egy hagyományos húros koreai hangszer, a Geomungo művésze. A bambuszpengetővel megszólaltatott hangszer dallamaira adja elő gyönyörű táncát Han Sang-eun. A formáció tagjai hazájuk legrangosabb egyetemén, a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemen sajátították el tudásukat.
A Sanjo egy szabad stílusú, improvizatív tánc, melyet kifinomult technika és az udvari táncok eleganciája jellemzi, ugyanakkor a hétköznapi néptáncok szerénységével bír. A produkció kötött ritmussal indul, majd az előadó egyre szabadabb mozdulatokkal táncol. A produkció vége előtt a művész előhúz egy kendőt a ruha ujjából, és annak lengetésével fejezi be a mozdulatsort. A Sanjo kiválóan reprezentálja a koreai táncok jellegzetességeit, és azt, ahogy a táncost magával ragadja a ritmus és a zene.
A divat iránt érdeklődők augusztus 21-én 10:30-tól a nagyszínpadon egy divatbemutatón csodálhatják meg a szemet gyönyörködtető hanbokokat, vagyis a koreai népviseletet.
A több száz éves múltra visszatekintő öltözet számos rétegből áll, eltakarva szinte teljesen viselőjét. A hangsúlyos, bő szoknya lehetetlenné teszi a hölgyek tényleges alakjának megmutatását, így a puszta formaságok helyett a viselő szépségére és jó ízlésére helyezi a hangsúlyt. A hanbok mesés színeivel pedig üzenni is tud viselője, mivel azok mind különböző jelentéssel bírnak. A kék szín például a stabilitást szimbolizálja, a fekete a kreativitást, a fehér színt pedig csak az arisztokraták viselhették.
A hanbok napjainkban leginkább ünneplő ruhaként szolgál, melyet hagyományos ünnepnapokon és fontos eseményeken, például esküvőkön viselnek. Ez azonban nem mindig volt így. A szinte komplett koreai történelmen átívelő múltja mellett a hanbok a koreai esztétika egyfajta megtestesítője is. A viselet letisztult, elegáns, ugyanakkor az egyszerű, tiszta színek alkalmazásával vibráló megjelenést biztosít viselőjének. A hanbok a vonalak tisztaságára, a körvonalakra és ezek térben való elhelyezésére koncentrál, ami jellemzően a koreai művészetek sajátja.
Napközben a rendezvény egész területén koreai és magyar művészek bukkannak majd fel, hogy zenéjükkel és táncukkal a tradicionális vásárok hangulatát idézzék fel. A látványos felvonulást naponta kétszer tekinthetjük meg a Mesterségek Ünnepének mindhárom napján. A művészek színpompás ruhákban, hagyományos koreai hangszerek hangjaival és örömöt sugárzó mozdulatokkal járják majd körbe a standokat.
A Mesterségek Ünnepén a szervezők a legkisebbekre is gondoltak, akiket egy családi játszóházban várnak különleges koreai kézműves-foglalkozásokkal és népi játékokkal. Az érdeklődők kipróbálhatják a magyar bogárhátas fonáshoz hasonló koreai körömfonást, a jangmyungroot, amellyel rontáselhárító karkötőt készíthetnek. Vagy akár a koreai eperfa kérgéből készült papírból, a hanjiból sodorhatnak karkötőt. A nagyobbak pedig a tradicionális koreai csomózás technikáját sajátíthatják el a foglalkozásokon.
Izgalmas népi játékok is várnak azokra, akik ellátogatnak a koreai családi játszóházba. A Ttakji, magyarul négyzetcsapó, biztosan ismerős azoknak, akik látták a Squid Game című sorozatot. Ez egy hagyományos iskolai játék, ahol a négyzeteket egymáshoz csapva a földön kell megfordítani.
A yutnorit, azaz a „Ki nevet a végén?” koreai változatát akár ketten vagy épp az egész család együtt is játszhatja. A „földfaló” egy klasszikus gyermekjáték, amely célja, hogy a téglalap vagy négyzet alakú pályán egy kavics pöckölésével minél nagyobb területet foglaljon el a játékos. Ha pedig valaki kíváncsi az ördögrokka koreai változatát, akkor ott a helye a sátorban. Ameddig a gyermekek játszanak, a felnőttek bátran próbáljanak ki egy kocsmai játékot, a Tuhót, ahol egy hosszúkás edénybe kell beletalálni nyílvesszőkkel.
Biztosan sok hallottak már a kimchiről, a legismertebb koreai ételről, amely egy fermentált savanyúság. Nem véletlen, hogy meghódította az egész világot, hiszen egyszerre fűszeres, csípős és édes, így minden fogáshoz kiválóan passzol, sőt, még a világ 5 legegészségesebb étele közé is sorolják. A benne található magas tejsavtartalom gátolja a rákos sejtek terjedését, hatékony az elhízás ellen, lassítja a bőr öregedését, és erősíti az immunrendszert. De érdemes a kimchin túlra is tekinteni, hogy mi is a koreai gasztronómia esszenciája. A hansik, azaz a tradicionális koreai konyha több ezer éves múltra visszatekintő kulináris művészet, amely az ember és a természet közötti harmóniára helyezi a hangsúlyt. A hansik a főzés során a hegyekből és a folyókból eredő természetes hozzávalókat használ. Ételei lassan és hosszú ideig készülnek, mert a koreaiak azt a filozófiát vallják, hogy csak az az étel lesz finom, amit odaadással készítenek, ahogy az édesanyák is teszik. A koreai konyha 5 fő színből áll: égszínkék, vörös, sárga, fekete és fehér. 5 ízből: csípős, savanyú, sós, keserű, édes, amelyek egyensúlya és harmóniája jellemzi.
Koreában az utcai ételeket hagyományosan a népi kultúra részének tekintik. Az idei Mesterségek Ünnepén az ázsiai ország utcáin sétálva érezhetjük majd magunkat, ahol igazi dél-koreai street food ételeket kóstolhatunk meg.
A programok ingyenesen látogathatók, részletekért keressék fel az esemény Facebook-oldalát.
(Borítókép: Koreai Kulturális Központ)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
