Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Podcast
- Márkó és Barna síkideg podcast
- márkó és barna síkideg
- hajós andrás
- linczényi márkó
- turai barnabás
- síkideg
Miből van még hét darab a hétfejű sárkánynak?
További Kultúr cikkek
- Majdnem műkincségetés lett a vége, de szerencsére valaki észbe kapott
- Az ő kezükben a jövő nemzedéke, munkájuk most mégis másfajta gyümölcsöt hozott
- Az államtitkár még a Bibliát is átíratná
- Se pénz, se párbeszéd, kifakadt a 75 éves szakmai szervezet
- Az Eurimages támogatásával készül rajzfilm Szabó Magda regényéből
Barna a tipikus szitkomszinkronokon hüledezett, amit persze írásban nem tudunk átadni, meg kell hallgatni az epizódot. Márkó a hangsúlyozás és affektálás kapcsán arról mesélt, kétféle hangja van, amikor mesét olvas. Bármennyi szereplő is van, mindegyik csak ezen a két hangon tud megszólalni. Az egyik egy kellemesen búgó tévébemondó, míg a másik egy rikácsoló, aluljáróban élő részeges punk. András, mikor a gyerekei még kicsik voltak, és már elege lett a meseolvasásból, úgy döntött, az igazságot olvassa.
Kezdődjék a szerző 17-dik könyve, amit pénzért csinált, de semmi ötlete nem volt. A ronda lány, hiszen ezt rajzolták ide, tanácstalanul áll a kastély parkjában, ami szánalmas.
Gyerekei azonban nem rajongtak az ilyen mesemondásért. Márkó persze igyekszik modernizálni az olyan meséket, amikben szexizmus vagy családon belüli erőszak van. András szerint ilyet nem szabad, a mese ugyanis perelhető műfaj. Egyébként András feltette a milliódolláros kérdést: vajon mi történik a hétfejű sárkány és a királylány között a toronyban? Erről például sose beszélünk. Mi a sárkány motivációja, hiszen neki valószínűleg csak sárkánypénisze van. András abba bele se mer gondolni, hogy abból hány darab.
Márkó a túlbonyolított udvariaskodáson tudja magát felhúzni. Amikor valaki úgy kezdi a mondandóját, hogy
na most nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy...
Miért nem lehet egyből a kérdéssel kezdeni? Írásban ráadásul egy ilyen kezdetű mondat végén le kell írni az adott kérdést, ponttal a végén, majd feltenni egy új mondatban a kérdést még egyszer. Aztán van a szükségtelen feltételes mód.
Ők milyen árban lennének?
Hajós attól lesz síkideg, ha valaki a személyes névmásokat nagybetűvel írja a tisztelet jeléül. Az ilyen embert arra kárhoztatná, hogy ezt valahogy élő beszédben is jelenítse meg.
András ebben az adásban két nagyon súlyos mítoszt is lerombolt nekünk. Szerinte először is ásványvíz nem létezik.
Az ásványvíz csapvíz, vagy akkor a csapvíz is ásványvíz.
Hajós nem tudja elképzelni, hogy a természetnek lehet szólni, hogy most éppen 47 ezer palackkal többet rendeltek, ezért ennyivel több víz törjön fel. Ha viszont az ásványvízből ennyire sok van, miért nem engednek minket oda a szélére, hogy lefetyeljünk? András szerint egész egyszerűen palackozzák a csapvizet.
A másik misztérium az akció. Hiszen hiába van feltüntetve a leárazás, valami annyiba kerül, amennyibe kerül. Hajós szerint akkor lenne igazán akció, ha az ember a pénztárnál kérhetné, hogy hadd vigye el olcsóbban a terméket.
Barna attól készül ki, amikor valamire azt írják, –25% kedvezmény...
András pedig nem érti, miért kap olyan levelet a telefonszolgáltatójától, amiben mínusz hatezer forint az egyenleg. Hiszen az nem azt jelentené, hogy túlfizetésben van?
(Borítókép: Hajós András. Fotó: Gerencsér Tamás / Index)