Szexszimbólum és áldozat – a Marilyn Monroe-mítosz

De nem akadt még egy olyan színésznő, akit már az ötvenes években fotóriporterek hada követett, akinek magánéletével megtöltötték a bulvármagazinokat, ugyanakkor nagy írók, képzőművészek múzsája volt. Andy Warhol ötven fotóból álló Marilyn Monroe-diptichonja a művész egyik leghíresebb alkotása.

Az összetett képhez minden bizonnyal hozzájárul majd a Blonde (Szöszi) című új film is, amit az idei velencei filmfesztiválon vetítettek először, a Netflixen pedig 2022. szeptember 28-án lesz a világpremierje. Az amerikaiak már túljutottak azon a sokkon, hogy ideáljukat ezúttal egy új-zélandi-ausztrál filmrendező, Andrew Dominik vitte filmre. A címszerepet pedig egy kubai színésznő, Ana de Armas alakítja.

Meghatározó jelenség – ostoba szöszi

Joyce Carol Oates, a Magyarországon is jól ismert amerikai írónő 2000-ben adta ki Marilyn Monroe-ról szóló fikciós életrajzát Blonde címmel, ebből készült az új film is. A műfaj ebben az esetben különösen fontos, mert annyit jelent, hogy a valóságos alaptörténetet a szerző fantáziája színezi. Nem véletlen, hogy nem használja a szereplők valós nevét, hanem elnökként, volt sportolóként, drámaíróként utal rájuk.

Oates úgy véli, hogy Monroe a 20. század közepének meghatározó és megkerülhetetlen alakja volt. Karrierje sok szálon kapcsolódott az amerikai társadalom, kultúra számos területéhez: filmhez, színházhoz, irodalomhoz, képzőművészethez, sporthoz, politikához, konspirációs elméletekhez, feminista mozgalomhoz.

A Norma Jeane Mortenson néven született színésznő az amerikai álom megtestesítője volt, hiszen egy diszfunkcionális családból származó, mostohaszülőknél vagy árvaházban nevelkedett lányból lett filmcsillag. Menekülésképpen már tizenhat éves korában férjhez ment, iskoláit nem fejezte be. Modellként kezdte pályáját, majd lassan bekerült a filmiparba.

Norma Jeane Mortensonból platinaszőke, erősen rúzsozott Marilyn Monroe lett, aki a kor romantikus, időnként együgyű komédiáiban a hódító naiva szerepeket kapta. Hamarosan rányomták az „ostoba szöszi” bélyeget. Pedig ha sikeres filmjeit – Niagara, Szőkék előnyben, Hogyan fogjunk milliomost?, Hétévi vágyakozás, Van, aki forrón szereti – megnézzük, akkor egy gyönyörű, bájos, jó színésznőt láthatunk, aki kellő öniróniával formálja meg szerepeit. Marilyn Monroe élete végéig viselte azt a hamis sztereotípiát, hogy a szép nők buták, tehetségtelenek, csak a férfiak szexuális fantáziáját elégítik ki.

Monroe a szexuális forradalom előfutára is volt, amikor a Norman Rockwell festőművész képeiből is jól ismert puritán Amerika hagyományaival szakítva nyíltan vállalta érzékiségét. Ma már filmtörténeti jelenet, amikor a Hétévi vágyakozás című produkcióban a metró szellőzőrácsán álló fehér ruhás színésznő szoknyáját a huzat fellebbenti. Hányan álltak azóta a szellőzőrácsra!

Joe DiMaggio

Monroe rendezőkkel (Elia Kazan), színészekkel (Frank Sinatra, Marlon Brando, Yves Montand) került intim kapcsolatba, de férjeit nem a szakmából választotta. 1954-ben San Franciscóban ment férjhez Amerika leghíresebb baseballjátékosához, Joe DiMaggióhoz. Mindketten karrierjüknek éltek, de a férj szerette volna feleségét otthon tartani. Házasságuk mindössze egy évig tartott. Egyes pletykák szerint DiMaggio bántalmazta a színésznőt, de Monroe élete végén ismét közel került hozzá. Joe DiMaggio volt az, aki méltóságteljesen temettette el volt feleségét.

Arthur Miller, Truman Capote, Norman Mailer

A nagy rejtély természetesen a neves drámaíróval, Arthur Millerrel kötött házassága volt. Az intellektuális Millert és a szexbomba Monroe-t össze nem illő párnak vélték. De levelezésük bizonyítja, hogy Miller szerelmes volt a kor bálványába.

Azt hiszem, belehalnék, ha elveszítenélek

– írta. Nem jött neki rosszul, hogy Amerika sztárja kiállt mellette, amikor vélt kommunista tevékenysége miatt vizsgálatot indítottak ellene.

Monroe a biztonságot kereste, gyermeket szeretett volna, de többször elvetélt. Azt is remélte, hogy ezzel a házassággal végre komolyan veszik, kikerül a szösziskatulyából. Miller ráunt, érdektelennek tartotta vele az életet, öt év után váltak el. De neki írta a Kallódó emberek forgatókönyvét, Monroe utolsó filmjét. Őt formálta meg Maggie alakjában a Bűnbeesés után című drámájában.

A filmsztár nem csak Millert ihlette meg. Truman Capote róla írta a Beautiful Child (Gyönyörű gyermek) című novelláját. Állítólag róla mintázta az Álom luxuskivitelben főszereplőjét, a naiv, különc Holly Golightlyt, aki beleszeret egy tétova íróba. Capote azért lobbizott, hogy ne Audrey Hepburn, hanem Marilyn Monroe kapja meg a kisregényből készült film főszerepét. Hiába.

De akadt tisztességtelen irodalmi kapcsolat is. 1973-ban jelent meg a kor egyik legnagyobb írójának, Norman Mailernek Marilyn Monroe-életrajza. A szerző megerősítette azt az alaptalan konspirációs elméletet, ami szerint a CIA vagy az FBI ölte meg Monroe-t, hogy titokban tartsák a filmsztár kapcsolatát a Kennedy fivérekkel. Mailer később bevallotta, hogy nem volt bizonyítéka, de kellett neki a pénz, és ezzel lehetett legjobban eladni a könyvet. A Monroe-mű a klasszikussá vált háborús regény, a Meztelenek és holtak után a második legsikeresebb Mailer-alkotás lett.

John és Robert Kennedy

Több forrás szerint is volt kapcsolata Marilyn Monroe-nak Kennedy elnökkel és öccsével, az igazságügyi miniszter Robert Kennedyvel. De a részletek csak találgatásokon alapulnak. Azt viszont videó örökítette meg, hogy 1962 májusában a New York-i Madison Square Gardenben tartott születésnapi ünnepségen ő köszöntötte az elnököt a Happy birthday dallal. Monroe testhez tapadó világos színű ruhát viselt, s a rövid produkcióból áradt az erotika.

2022-ben a New York-i Met-gálára ezt a ruhát kölcsönözte a milliomos realitysztár, Kim Kardashian. A legendás ruha a sugárzó szépség, vonzó teremtés nélkül semmit sem ért. De úgy tűnik, hogy Kardashian nem adja fel, legújabban egy hirdetésben jelenik meg Monroe-imitátorként.

Halála után

Marilyn Monroe halála után a 60-as, 70-es évek lázadó beat- és hippinemzedéke elhatárolódott a szexszimbólumtól. Akkor a fiús, érdekes szépségek, politikai aktivisták jöttek divatba, mint Audrey Hepburn vagy Jane Fonda, vagy az európai új hullámok izgalmas színésznői, mint Monica Vitti, Jeanne Moreau, Vanessa Redgrave.

A 80-as évektől fedezték fel ismét a nőies, szexis Marilyn Monroe-t, és lett mások mellett a popsztár Madonna, a modell Anna Nicole Smith, a színésznő Scarlett Johansson ihletője.

Az utóbbi évtizedben pedig a Me Too mozgalom tűzte zászlajára, mint a hollywoodi nagyságok, a férfiak áldozatát. A Blonde című film rendezője, Andrew Dominik be is vallotta, hogy a #metoo népszerűsége nélkül nem készülhetett volna el filmje. A velencei filmfesztivál bemutatója után megjelent fontosabb kritikák elismerően szólnak a Monroe-t alakító Ana de Armasról, de egyesek túl soknak, sőt perverznek találják azt a szenvedést, megaláztatást, megerőszakolást, kínzást, amit a főhősnek mintegy három órán keresztül el kellett viselnie.

(Borítókép:  Marilyn Monroe színésznő 1954-ben. Fotó: Baron / Hulton Archive / Getty Images)