Ez a betegség mindenkinél lesben áll, mégsem foglalkozunk vele eleget

Amíg nem tapasztaljuk meg, addig szinte elképzelhetetlen, hogy milyen érzés egyik pillanatról a másikra kiszolgáltatottá válni, összezavarodni és félni, mert nem ismerjük fel a környezetünket, és arra sem tudjuk a választ, hogy miként kerültünk oda.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése alapján a Földön jelenleg több mint 55 millió ember szenved demenciában, ám ez a szám az előzetes becslések alapján 2050-re elérheti a 130 milliót is. A növekvő tendenciához képest meglepően keveset foglalkozunk még ezzel a jelenséggel, pedig a XXI. századot a demencia évszázadaként is emlegetik. Szeptember 21. az Alzheimer-kór világnapja, Vámos Zoltán erre az alkalomra készítette el A gyémánt út pora című rövidfilmjét, főszereplője, Vári Éva, egy demens nőt alakít.

Ez a jelenség nemcsak azért borzalmas, mert a beteg kiszolgáltatott állapotba kerül, miközben személyiségének alkotóelemei fokozatosan széthullanak, hanem azért is, mert mindez közvetlen környezetükre is hatással van. Ez első körben a családot érinti, ami mégiscsak védőhálót jelenthet, hiszen az érzelmi kötődés segíti az empátiát, ami megértéshez vezet és türelemre késztet a beteggel szemben.

A felejtés átka

De mi van akkor, ha a demens személy nincs olyan helyzetben, hogy családja gondoskodását élvezze? Ha idősek otthonába kényszerül, vagy egyéb betegségei miatt kórházi kezelésre szorul?

Nagyon úgy tűnik, hogy sokan kíváncsiak a válaszokra, ugyanis a film vetítésére kijelölt moziterem csordultig megtelt – így jobb megoldást nem látva a bemutatót lekettőzték, és a filmet egymás után kétszer is levetítették, hogy mindenki láthassa, aki eljött.

Vámos filmjében a központi szereplő egy idős néni, aki öregek otthonában él, de egy műtét miatt épp kórházban lábadozik. Férje és fia már nem él, egyedül van, súlyosan demens, nem érti, mit keres egy kórházi ágyon, haza akar menni. A nővérek türelmetlenül fogadják kirohanásait, millió dolguk között mérhetetlenül bosszankodnak azon, hogy kezéből mindig kitépi a branült. A fiatal rezidens doktornő (Törőcsik Franciska) a főorvostól (Orosz Ákos) kér segítséget a beteg megfelelő szedálása miatt.

A zene ereje

Az orvos, mint szakmájának legtöbb képviselője, a munkájának rendeli alá magát. Az életben érzelmei kuszák, kifogásokat keres, hogy meglátogassa édesanyját, ám a betegekhez kellő empátiával fordul. A demens néniben is az embert látja. Próbálja vele megkeresni a közös hangot, amit a Meseautó dalával talál meg. A zene megnyugtatja, otthonos komforttal tölti el a kétségbeesett nőt.

Ez a momentum Vámos saját élményéből táplálkozik, ugyanis a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában még orvostanhallgatóként odament egy idős nőbeteghez, aki nem volt hajlandó kommunikálni, csak meredten bámult maga elé. A medikus taktikát váltott: elkezdett énekelni, amire válaszul a néni tekintete kinyílt. Egymásra néztek, és onnantól létrejött köztük a kapcsolat.

Ez a türelem és kommunikáció, amit a filmben az orvos folytat a beteggel, arra irányítja a figyelmet, hogy miként segíthetünk demens embertársainknak, ismerőseinknek, családtagjainknak abban, hogy megőrizhessék méltóságukat és önértékelésüket egy ilyen mostoha helyzetben is.

A mindössze 29 perces, hiánypótló alkotás 2022. szeptember 28-tól nézhető a film hivatalos weboldalán.

(Borítókép: Takács Gergely / A gyémánt út pora)