Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Barna nem bírt magával, és kihasználta, hogy egy humorista ül vele szemben, és beleszállt a stand up műfajába. Egész pontosan a kamu átvezető szövegekbe. Amikor a humorista megpróbál úgy átnyargalni az egyik témáról a másikra, hogy ne vegyék észre, lehetetlen asszociációkkal. Eszter szerint azonban ez a fajta átvezetés éppen a Márkó és Barna Síkidegre jellemző, de azért megígérte, hogy ír a stand uposok szakszervezetének. Persze komolyra véve a szót, a humorista szerint az ember kínjában bármire képes, hogy haladjon a műsor. Ráadásul, ha az ember nagyon izgul a színpadon, hajlamos mindent kimondani, ami a fejében van. Innen jönnek a nagyon kellemetlen elszólások.
Eszter attól ideges, amikor valaki fellépés előtt azt mondja neki, hogy csak képzelje el a közönséget meztelenül.
Ez tipikusan amerikai filmekben fordul elő, ahol így próbálnak meg segíteni annak, aki izgul. De miért izgulna így valaki kevésbé? Márkónak ez a taktika azért sem működik, mert ő alapból mindenkit meztelenül képzel el... De ha már életszerűtlen filmjelenetek, Márkó óriási hazugságnak tartja, amikor filmekben reggel az ébredő pár közelről beszélget vagy csókolózik. Szerinte ugyanis nincs olyan ember, akit ne zavarna a reggeli szájszag. Eszter szerint van az a kapcsolat, ahol ez az embert már nem zavarja.
Eszter azon húzta fel magát, hogy a héten sétálnia kellett valakivel, akit nem ismer, de akivel vannak közös ismerősei. Ő eljutott már arra a pontra, ahol tudja, nem kötelező beszélgetni egy ilyen kínos helyzetben. Az illető azonban mindent megtett, hogy megtörje a csendet, ezt ráadásul viccelődéssel próbálta meg elérni. Eszter taktikája az volt, hogy egyszerűen nem reagált, amire az illető egyre csak fokozta a humorizálást. Bizonyos kor felett az emberben már nincs meg az a kényszer, hogy jó benyomást keltsen. Miért kell erőltetni a beszélgetést, ha nem működik? Eszter az édesapjától tanulta, hogy ha valaki nem érdekli, teljesen rendben van, ha egyszerűen nem szól hozzá. Márkó szerint azonban érdekes, hogy csak azzal merünk hallgatni, csendben lenni, akit nagyon szeretünk.
Eszter a podcastben arról mesélt, számára a legnagyobb nehézség, amikor nemet kell mondani. Mindegy, milyen viselkedési formákat vesz fel az ember, mindenkiben ott lakik egy csicska. Mindenkinek szeretne segíteni, megfelelni, mindent elvállalni. Egy idő után azonban ez a „csicskaság” elkezd az ember magánéletének a rovására menni. Márkónak ez az érzés az után tűnt el, hogy gyereke született. Azóta tud magabiztosan nemet mondani, hiszen minden „csicskaságot” felülír, ha a családjától kell elvenni az időt.
Barna szerint sokszor az ember azért segít, mert látja, hogy könnyen meg tudja oldani mások problémáját.
Eszter szerint azonban ez csak egy szerep, egy játék, amit sokan kihasználnak. Sőt, ha az ember nemet mond, bűntudattal kénytelen távozni. Lényeg, hogy sokkal jobban be vagyunk rendezkedve arra, hogy adjunk, mint hogy kapjunk. Eszter szerint ez akár egy társkereső profilszövege is lehetne.
Az adásban szó volt még arról, mennyire kellemetlenek az eufemizált káromkodások, helyek, ahol nem lehet kártyával fizetni, és azok az emberek, akik minden további nélkül engedik a kutyájuknak, hogy lepisiljék az autónkat.
(Borítókép: Ráskó Eszter. Fotó: Gerencsér Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
