Nem csak Kis Grófóval lehet szélesíteni a kultúrára kíváncsiak táborát

A beszélgetést megelőzően Porga Gyula, Veszprém megyei jogú város polgármestere tartott egy beszédet, amit azzal kezdett, hogy hisz abban, az Európai Unió egyik legsikeresebb projektje az Európa Kulturális Fővárosa (EKF). Amit nem szabad elfelejtenünk, hogy 2023-ban nem egyedül Veszprém nyerte el ezt a rangot, hanem a várossal együtt pályázó régió is. Porga szerint 120 önkormányzat vállalta velük együtt ezt a kalandot, méghozzá anyagi elköteleződéssel, ami egy euró per lakost jelent egy évben.

A polgármester szerint a XX. század a megapoliszoké volt, a XXI. század pedig, meggyőződése, hogy a középvárosoké lesz, és a jövő olyan városoké, mint Veszprém.

Az ünnep örömében nem szabad elfelejtenünk, hogy a szomszédban háború zajlik, nekünk is számolnunk kell, pörög a gázóra, bizonytalan és nehéz helyzet ez. De a gazdasági kihívások, bizonytalanságok mellett lett egy lehetőségünk, ami ebben a nehéz helyzetben is fel tud emelni

– zárta beszédét Porga Gyula, aki a felvetésre, hogy mit jelent veszpréminek lenni, két példát hozott. Először azt, hogy amikor az 1700-as években Veszprémben egymaroknyi lakos élt, a piaristák létrehoztak egy iskolát, mert tudták, hogy ezzel alapozhatják meg a térség jövőjét. Illetve azt, amikor az első világháború alatt a városban maradtak, azzal töltötték idejüket, hogy közadakozásból létrehozzanak egy zeneiskolát.

A nagyvárosokról középvárosokra terelődött hangsúlyt György László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára is megerősítette, aki Csák János miniszter helyett ugrott be a konferencián beszédet tartani. Az államtitkár első körben a fogalmakra keresett definíciót, hogy mit is jelent pontosan a kultúra vagy akár az innováció. Kiemelte többek között Philip Zimbardót, aki úgy fogalmazta meg, hogy a kultúra egy társadalom személyisége.

Majd egy saját „élet fája”-hasonlattal fogalmazta meg, hogy mit gondol a kultúra és a fejlődés viszonyáról.

Szerinte nem mindegy, hogy mit tartunk fontosnak a múltunkból. Ha a gyökerek erősek és szerteágazók, akkor lehet stabil a fa, ami így ellen tud állni a viharoknak. Ami ebből kinő, a törzs, az értékrendünk, ami meghatározza, hogy mit és miért tartunk fontosnak. A felfelé mutató hajtások pedig az előremutató felfedezések, amik támogatják a jövőt, de stabil gyökérzet és erős törzs nélkül nem lehet csak ezekre építeni.

Majd a kultúra fájából csónakot ácsolt, és meglovagolta a trendhullámokat, ami Korda György és Balázs Klári újonnan felkapott slágerét jelenti, és a következő idézettel zárta beszédét:

Veszprém, lobog a szélben a szélzsák.

Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezetője, Káel Csaba filmügyi kormánybiztos, a Müpa vezérigazgatója, Kenyeres Kinga, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. vezérigazgatója, Kőrösi Orsolya, a Robert Capa Központ ügyvezető igazgatója, az Európa Kulturális Fővárosa Monitoring Testületének magyar kormány által delegált tagja és Prőhle Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója vett részt, a beszélgetést Winkler Nóra vezette.

Batta András azzal a gondolattal ragadta magához elsőként a mikrofont, hogy kifejtse, ha már a kultúra és innováció viszonyáról beszélgetnek, ezt valószínűleg nem is tehetnék jobb helyen, mint a Magyar Zene Házában, ami ennek a kettő fogalomnak a gyakorlatba ágyazott szerelemgyereke. Kifejtették, hogy ez az épület reprezentálhatja a törekvést, hogy hűek maradjunk a kulturális örökségünkhöz, ám mindezt olyan formában tegyük, ami megnyitja az utat a fiatalokhoz is, halad a korral.

Ugyanis a beszélgetésen részt vevők mindegyike egyetértett abban, hogy a megújulás elengedhetetlen, és keresni kell nemcsak a fiatalokhoz, hanem azokhoz is az utat, akiknek nem feltétlenül a hétköznapjaik része a kultúrafogyasztás.

Kenyeres Kinga például saját felmérésük alapján összegzett adatokat sorolt, amikből leszűrhető, hogy jóval kevesebben választják az operát vagy a jazz-zene hallgatását, mint a mozit, persze az arányok nem ugyanazok Budapesten és más városokban. Szerintük a kérdés az, hogy ezt a két közeget miként lehet egymáshoz közelíteni.

Az sem véletlen, hogy a miniszterelnök úr Kis Grófóval, nem Batta Andrással népszerűsítette magát a választási kampány előtt

– reflektált Prőhle Gergely, aki megjegyezte, azért is tartja fontosnak ezt a beszélgetést, mert egy konzervatív berendezkedésű politikai rendszerben nem jellemző az innováció, főleg egy olyan helyen, ahol

Bartók Béla is nehezen csúszik már át, inkább megállunk Liszt Ferencnél.

Márpedig  Prőhle szerint nagyon fontos feladat, hogy átadjuk kulturális értékeinket, megfogalmazzuk saját identitásunkat, ám mindezt úgy, hogy az figyelemfelhívó legyen, de még ne polgárpukkasztó.

Prőhle szerint  ez politikai és gazdasági érdekünk is.

A gondolatra Káel Csaba is rácsatlakozott azzal a kijelentéssel, hogy ez valóban fontos, mert szerinte az emberek csupa rossz dolgot képzelnek az országunkról, ám amikor idelátogatnak, rendszerint megdöbbennek, hogy mennyire jó itt élni.

(Borítókép: A Magyar Zene Háza. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)