Amíg nem dobnak bombát Budapestre, az embereket érdekelni fogja a kultúra

Instagram-felületén rendszeresen kommunikál, kilenc hónapja már Twitchen is élő videókkal jelentkezik, ahol közönsége játékokon keresztül vagy mélyebb beszélgetéseken jobban megismerheti. 2017-ben egy ideig eltűnt a YouTube-ról, ennek okairól négy évvel ezelőtt egy elég személyes hangvételű videóban beszélt. Nyíltsága és őszintesége nagy hatással volt követőire, hogylétéről pedig azóta is nyíltan kommunikál. Pont ezért beszélgetésünket is azzal kezdem: Jelenleg hogy érzi magát?

Fáradt vagyok, ám nagyon lelkes. Szakmailag csodásan érzem magam. Rengeteget dolgozom, de nagyon elégedett vagyok mostanában az életemmel. Azt csinálom, amit szeretnék. Olyan célokat tűztem ki magam elé, amiket reálisan el lehet érni. Az életem talán majdnem minden szegmensében jól érzem magam, csak hát a sikernek és a csillogásnak az ára, hogy az ember néha kihagyja az alvást.

Elérhetetlen egyensúly

Az ember azt gondolná, hogy egy évtized alatt kialakul egy egészséges egyensúly a munka és a pihenés között.

Van egy egészséges balansz, ami kétségkívül vonzó cél, de végtelen céljaim közül talán ez az egyik legelérhetetlenebb. A tartalomgyártó szakma annyira turbulens és kiszámíthatatlan, hogy sokszor felrúgja a már kőbe vésett kereteket. Múlt héten például beteg voltam, és ha beteg vagyok, akkor minden borul; ha nem tudok kamera elé állni, haladni sem tudok a munkával. Szóval az egyensúly egy vágyott dolog, őrültség lenne azt mondani, hogy nem kialakítható, de még a legjobb tartalomgyártói produkció is gyenge lábakon áll ehhez.

Az elmúlt pár év eléggé megingatta a világot, kezdve a pandémiával, a szomszédban dúló háborún keresztül most eljutottunk egy újabb gazdasági válság kapujába. Nem tart attól, hogy eljöhet az az idő, amikor a fogyasztói társadalom szükségletorientált lesz, és kevésbé lesz igény a munkájára?

A világ mindig katasztrofális állapotban volt. Ehhez képest most nincs világháború, illetve nem kell nyögnünk annak következményeit. Nem gondolom, hogy valaha is igazán stabil lábakon állt ez a világrend, így úgy érzem, hogy

Bármivel, ami távol visz minket a világ problémáitól. Tehát nem gondolom, hogy ez a társadalom, ami ekkora súlyt helyez a kultúrájára, és ennyire kardinális, fontos elemként kezeli a művészetét, a történelmét, hirtelen elfelejtené vagy mellőzné ezt a területet. Amíg nem dobnak bombát Budapestre, az emberek érdeklődni fognak az új filmek iránt.

Nemsokára indul Amerikába újabb AFK Légió-videókat forgatni. Mi a terv?

Elviszem egy barátomat megnézni New Yorkot, mert még sosem látta. Utána lemegyünk New Orleansba, ami nagyon régóta érdekel. Jazzt és bluest akarok hallgatni, mocsarakba rohangálni aligátorokat kergetve. Utána bérelünk egy autót, és átmegyünk a Mexikói-öböl partján Miamiba, ahol bulizunk egyet, és megvizsgáljuk a korai kapuzárási pánik felesleges pénzügyi vonzatait. Emellett – ami az út legfontosabb célja – tengeri teheneket szeretnék simogatni, mert az a kedvenc állatom. Mivel ez az állat megtalálható Floridában, oda fogunk menni.

Ha az ember utazik, az róla szól. Ha utazós tartalmat gyárt, akkor a közönséget szolgálja ki. Hogyan lehet a kettőt összevonni úgy, hogy egyik érdek se sérüljön?

Csak akkor sérül, ha az ember műhelyzeteket teremt, amennyiben olyan tartalmi vagy szerkezeti keretek veszik körbe, amiknek meg kell felelni. Az én videóimban ilyenek nincsenek, egyszerűen azt veszem fel, ami velem történik.

Nyakig érő úti kult

Kamera nélkül is ugyanígy utazna?

Abszolút. Amióta van a csatorna, azaz nagyjából hét éve nem voltam nyaralni, de előtte is ez volt rám jellemző, ugyanilyen tempóban jártam a világot. Számomra természetes, hogy egy kamerát is ráirányítsak arra, amire amúgy a szememet is fordítom.

Hét éve is rengeteg utazós tartalom volt már YouTube-on. Az AFK Légiónak mi lehet a létjogosultsága?

Úgy gondolom, hogy nagyon sok YouTube-csatorna elveszíti azt a célját, hogy bármilyen módon szórakoztassa az embereket, és pusztán abba az irányba halad, hogy nézzétek, milyen jó helyen nyaralok, milyen jó nekem. Az én videóim mögött ott a kulturális ismeretterjesztés vágya. Azért készülnek, hogy megmutassam, lehet úgy is utazni, ahogy én szoktam, őszintén és nyakig elmerülve egy idegen kultúrában. Tehát az ismeretterjesztés nagyon fontos, illetve

Ez a vágy a kritikáimban is tetten érhető, ott sem csak arról beszélünk, hogy milyen a film, mindig társulnak hozzájuk olyan társadalmi kérdéseket feldolgozó szegmensek, amik egy kicsit talán teljesebbé teszik a nézői élményt.

Olyanra volt példa, hogy pusztán azért készített el egy videókritikát, hogy beszélhessen egy adott témáról?

Könnyen meglehet, hogy a múltban egy téma annyira motivált, hogy kerestem hozzá egy filmet. De alapvetően az a feladatom, hogy arra reagáljak, ami a nézők figyelmét felkelti, ami őket is megmozgatja. Általában tartok szavazásokat a csatornán, és látom, hogy melyik film érdekli az embereket a legjobban.

Mi volt erre a legutóbbi példa?

Ma reggel egy Cyberpunk-kritikán dolgoztam, amit nagyon régóta rengeteg ember kér, és annak ellenére hogy nem szeretem az animékat, úgy döntöttem, most belevetem magam, mert láthatóan nagy az érdeklődés a téma iránt.

Többször kérték a múltban számon a csatornán, hogy beszéljen többet akár aktuálpolitikai témákról, társadalmi kérdésekről. Úgy tűnik, hogy most megtalálta az erre megfelelő platformot a Twitchen.

Sosem mondtam, hogy nem akarok ilyen dolgokról beszélni, engem is foglalkoztatnak, és a filmeken keresztül is volt rá példa, hogy beszéltünk az abortuszkérdésről, a melegházasságról stb. A videós kritikáim rövid, szórakoztató anyagok, így azokban nem feltétlenül férnek el a komolyabb tartalmak. Twitchen olyanokról is beszéltünk már, mint a droglegalizáció, háború vagy természetvédelem.

Persze ezekre a témákra még hosszabb idő kéne, többnyire a két óra sem elég. Nem fogom vissza magam, de annyira azért tiszteletben tartom ezeket a témákat, hogy ha nem tudok megfelelően kommunikálni róluk, nem is kezdek bele. Felszínesen kommunikálni komoly dolgokról legalább akkora bűn, mint nem beszélni róluk.

A youtuber is csak ember

Pár évvel ezelőtt rendesen meglepte a követőtáborát azzal, hogy hosszan és őszintén mesélt mentális problémáiról.

Egy olyan unikális üzenetet fogalmaztam meg, amit viszonylag kevés youtuber tett meg előttem. Privát beszélgetésekből tudom, hogy a kiégés, lelki fáradtság abszolút jellemző a szakmámra. Őszintén sokkol, hogy a világ még mindig csodálkozik azon, hogy az embereknek vannak mentális problémái és kihívásai, amivel néha nehezen küzd meg. Az én esetemben is

rácsodálkozott a világ, hogy itt egy férfi, aki a lelkéről beszél.

Korábban nyilatkozta, hogy a videó feltöltése óta többször jelentkeznek fiatalok a saját problémáikkal. Amellett, hogy ez nagy felelősség, nem túl terhes feladat?

Igen, szoktak írni, én pedig igyekszem válaszolni, ahogy tudok. Ám mindig egyértelművé teszem számukra, hogy nem ismerem őket, ami nagyon fontos, mert így megtartom azt a távolságot – amit a terapeuták szakszerűen végeznek –, és nem internalizálom minden ember problémáját. Próbálok segíteni, útbaigazítást adni, de mivel nem vagyok szakember, mindig továbbirányítom őket. Ez egy közmunka, amivel abszolút tartozom a közönségemnek, pont ezért nem is terhel.

El tudja képzelni az életét YouTube nélkül?

Abszolút, de nincs kedvem hozzá. Tudom, mit csinálnék, ha nem lenne YouTube; üzleti oldalra állnék át, és az elmúlt 11 év tapasztalatát értékesíteném a marketing más területein. De nem vonz, számomra még mindig a YouTube az egyik legjobb szakma és a legértékesebb kommunikációs platform. Ha rajtam múlik, nem hagyom abba.

A videóiban többször érvel a moziba járás mellett. A mozik túlélték a pandémiát, a mostani infláció miatti magas jegyárakat is valószínűleg túl fogják, mégis úgy tűnik, hogy az elmúlt években egyre kevesebb a jó film, mintha minden gyártó a sorozatokba fektetne.

Szerintem ez nem így van. Minden évben megéli a társadalom ugyanazt a debil véleményt, hogy nincsenek jó új filmek, aztán lemegy az Oscar-szezon, és kiderül, hogy semmit nem láttak a moziban a jelölt filmekből. Ilyenkor mindenki felteszi a kezét, hogy nem is hallottak ezekről a remek alkotásokról. 

A sorozatokat könnyebb elérni, többet is gyártanak, mindenki nézi őket, és ajánlják egymásnak. De ugyanúgy vannak remek filmek.

Ez tény, de akkor is, mintha a hangsúly alkotói oldalról a sorozatokra terelődött volna, a jó történeteket sok író és rendező saját bevallása szerint is ebben a formátumban fejti ki szívesebben.

Kétségtelen, hogy más formátum, ám ha az esztétikai értékét nézzük, nem látok drasztikus különbséget. Mik voltak ebben az évben a menő sorozatok? A Dahmer (Jeffrey Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer sztori) és a Sárkányok háza, amelyeket nemcsak felkapott a popkultúra, de minőségileg is értékelhetők voltak. Ez kettő darab. Filmből 16-ot is tudnék mondani, csak ezeknek nincs akkora marketingbüdzséjük. Arról nem is beszélve, hogy a minőségi filmek többsége át sem jut erre a kontinensre, pedig rengeteg kincs van.

Arról érdemes beszélni, amit sokan ismernek

A Hollywood Hírügynökségen is az Oscar-gála után, az Arany kecske-videóiban beszél ezekről a filmekről, év közben nem igazán.

Az én felelősségem nem az, hogy a legfenomenálisabb filmeket a nézők elé tárjam, hanem hogy azzal kapcsolatban fogalmazzak meg értékes információkat, amit ők is láttak. Ha az emberek nem ismerik a filmet, amiről beszélek, nem tudnak kapcsolódni hozzá, és arról is csak erősen limitáltan tudom meggyőzni őket, hogy mit érdemes megnézni. Bár nagyon meggyőző tudok lenni. Az én csatornám neve nem véletlenül Hollywood Hírügynökség, a küldetésem, hogy a popprodukciókban is megleljük az értéket, és az ott található információkat is megfelelő mélységgel dolgozzuk fel, még akkor is, ha az adott filmben önmagában nem jelennek meg ilyen mélységben.

Bár HollywoodNewsAgency, előfordul, igaz, nagyon ritkán, hogy magyar alkotásról is beszél. Ha már néha előkerülnek itthoni produkciók, miért nem gyakrabban?

Pártolom a magyar alkotásokat, ha olyan szintre jutnak, hogy arról már nekem is érdemes megszólalnom. Ez nem lekicsinylés, nem távolságtartás, de a magyar filmes kultúra drasztikusan különbözik az amerikaitól, és nem tagadom, hogy nem is értek hozzá annyira. Így leginkább akkor foglalkozom magyar filmekkel, amikor azok közelítenek az amerikai tendenciákhoz.

Pár hónapja megjelent egy rejtélyes kiírása Twitteren, ahol azt mondta, leszerződött egy kiadóval. Mit lehet elárulni a készülő könyvről?

Sajnos még nem sokat. Az utazós csatorna kapcsán készül, tehát útikönyv lesz, valószínűleg novellafelépítésű, de még csak most kezdődik a munka, így nem igazán árulhatok el többet. Mindig is szerettem volna könyvet írni, és csodás, hogy erre most megvan a lehetőségem.

(Borítókép: Szirmai Gergely. Fotó Papajcsik Péter / Index)