Fürjesi Csaba képeibe könnyedén bele lehet szeretni

Megbabonázva állok egy nagyméretű grafika előtt. A papír üveggé változik, fények cikáznak a felületén, miközben a két dimenzió kitágul, és egy üzlet belső terének sziluettje rajzolódik ki a szemem előtt. Hiába vesz körbe a steril kiállítótér, egy esti utcában találom magam, szinte érzem az esőverte macskakövek szagát, hallom a hátam mögött elsuhanó autókat. Mint kiderül, ez nem véletlen.

Miután a kép nagyon nehezen, de mégis elenged, Fürjesi Csabával beszélgetek – igaz, csak telefonon, hiszen a kétlaki művész nincs mindig Magyarországon. Beavat a kép elkészítésének hátterébe: párizsi ösztöndíja alatt készítette azt a grafikát, amely azóta is a szemem előtt lebeg. A kép egy sorozat egyik tagja, de önállóan is érvényes.

Nem lőttem mellé, amikor egy utcára képzeltem magam a képet nézve, ugyanis Fürjesit pont az ihlette, ahogy éjjelenként sétált Párizs utcáin, és nagyon megtetszett neki, ahogy a kirakatok üvegén találkozik kétféle valóság: a teremtett – egy üzlet fixen megvilágított belső tere –, illetve egy élő, az utcakép, sétáló alakokkal, lámpáikkal fénycsíkot húzó autókkal. Vékony felület, ahol ez a két világ eggyé válik.

Már önmagában azt is érdekesnek találtam, ahogy ez a grafika ennyire megszólított, ám miután az agyam rákényszerítette a szemmozgató izmaimat, hogy a többi képnek is megadjam a tiszteletet, további izgalmas benyomások értek. Ugyanis

Nem is ez a jó szó, inkább párbeszédre késztetnek. A romantizált olvasás élményét adják: úgy el lehet merülni bennük, mintha nem létezne semmi más, csak a mű és a befogadó.

Fürjesi Csaba grafikus- és festőművész tíz éve él Salzburgban. 1996 óta vezeti a Ceredi Művésztelepet, amely közel negyven kiállításon szerepelt alkotásaival a hazai és európai múzeumok és galériák kiállítóhelyein. Fürjesi Csaba munkáit a kilencvenes évek eleje óta nevesebb hazai és nemzetközi galériák állítják ki, világszerte számos egyedi és csoportos bemutatkozása volt már, ám Magyarországon az elmúlt öt évben nem jelentkezett önálló kiállítással.

Művészetének alapvonulata elsősorban az emberi létezés univerzális alapkérdéseit veti fel. Azokat a jeleneteket, hétköznapi élethelyzeteket kutatja, amelyek egyszerre állnak a realitás és a szürreálitás tartományában

– olvasható a kiállításnak helyet biztosító The Space Contemporary Art Gallery oldalán.

Fürjesi munkáinak sokféle értelmezése, többféle jelentése van a lokális és globális társadalmi térben. Művészetére jellemző, hogy alig észrevehetően, mégis lényeges gondolati áttetszéseket mutat be az emlékezet és a felejtés, valamint a múlt és jelen együttes dimenzióinak szerepeltetésével.

Mindezt pedig nagyon kreatívan teszi. A kettősség mindegyik alkotásán felfedezhető, de sosem ismétli önmagát, így minden képe kikényszeríti magának a felfedezés idejét és örömét. A Space Kortárs Művészeti Galériában például van két kép, amelyet falemezre festett. Az egyiken egy búvár látható, amit fehér festékkel ábrázolt. Itt egy élő és változó dolog adja a kontrasztját a maradandónak, ugyanis a lemez az idő előrehaladtával folyamatosan sötétedik, így rajzolódik ki élesebben a minta.

Ez már önmagában felér egy időutazással, ahogy az az alkotás is, amely vászon vagy papír helyett egy 150 éves szekrény darabjain kapott helyet. Fürjesi a hamis biedermeier lapokon egy, a szekrénnyel egyidős vérvételi procedúrát ábrázol, amikor a mintát egyből mikroszkóp alatt vizsgálták az emberek. Az információ időkeretével arra is utalt a művész, hogy ahogy régen, úgy napjainkban is sok minden laboratóriumban dől el.

Bármennyire is a műtermi magányban alkotnak művészeink, a világ történései és a kultúrkörnyezet, amelyben élnek, őket sem hagyja hidegen, és ez Fürjesi alkotásain is meglátszik. A Humánszinkron az elmúlt öt év keresztmetszete, napról napra változó világunk szürrealizmusa és az állandóság valódisága minden alkotásán tetten érhető.

A Humánszinkron című kiállítás november 3. és december 3. között látható a The Space Contemporary Art Gallery kiállítóterében.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)