„A színház, amit úgy hívtak, hogy Törőcsik Mari, örökre bezárt”

A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett szakos elsőéves hallgatójaként bízta rá Fábri Zoltán a Körhinta című filmje főszerepét. Ebben az évben ment férjhez évfolyamtársához, Bodrogi Gyulához, aki így emlékezett az első pillanatra:

„Az első félév rostavizsgáján történt. Tüneményes volt. Egy évfolyamba jártunk, csak ő az operett szakra, én meg a prózaira. De mindig beültünk egymás vizsgáira. Én csak néztem, néztem őt, és valami nagyon furcsát éreztem. De ahogy az emlékesten mondtam: mindenki szerelmes volt bele. Azt énekelte, hogy Az én kedves galambom most megyen hazafelé... és éreztem, hogy valami történt velem. Hogy ő mikor érezte, azt nem tudom, de gyalog mentünk ki utána a Sportcsarnokba, arra emlékszem. Csurka Laci akkor még kosárlabdázott, és az ő meccsére mentünk. Visszaúton pedig megbeszéltük, hogy valamilyen formában mi már akkor összetartozunk.”

Nem sokkal később, 1956 decemberében összeházasodtak, miközben még dörögtek a fegyverek. Erre Törőcsik Mari így emlékezett egy interjúban:

Egyik tanúnk Bodrogi Gyula édesapja volt, a másik egy közelben talált utcaseprő. Úgy voltunk felöltözve, mint két menekült.

Törőcsik Marit sokan szerették, ő is szeretett szeretni, szerelmei gyakran életfogytig tartó barátsággá alakultak. Valódi társának végül harmadik férje, Maár Gyula rendező bizonyult, akivel 1972-ben házasodtak össze, és 41 éven át, férje haláláig szerették egymást.

Magyarul is felfedezte őt a nagyvilág

„Most is hallom Milos Forman mély, dörmögő hangját, ahogy Robert De Niro születésnapi partiján Karlovy Vary ékszerdoboz szépségű kis szállójában arra a kérdésemre, hogy melyik volt ifjúkora legemlékezetesebb magyar filmje, azt mondja: »A Körhinta! Mi szerelmesek voltunk Marikába« – tette hozzá nyomatékosan. De ugyanezt hallottam Jiří Menzeltől is, akihez évtizedeken átívelő, testvéri kapcsolat fűzte. Ő volt Törőcsik Mari életében az egyetlen ember, akivel annak ellenére, hogy semmilyen közös nyelvük nem volt, hosszasan el tudott cseverészni. De már vele sem tud többé találkozni. Sorra távoztak azok, akiket annyira szeretett. Bara Margit, Garas Dezső, Makk Károly és most ősszel »a Jirzsí«, ahogy szokta mondani” – írja róla Szabó G. László a pozsonyi Új Szóban megjelent kiváló riportjában.

Bérczes Lászlónak, aki nagyszerű könyvvé formálta beszélgetéseiket, azt mesélte, hogy egy francia újságíró egyszer utánajárt, és kiderült, hogy az ő filmjeit játszották a legtöbbet Cannes-ban.

A Körhinta után felkapták a magyar rendezők, és élete végéig nem szűkölködött  filmes megbízásokban. Játszott Fábri Zoltán Édes Anna-feldolgozásában, Ranódi László Légy jó mindhalálig filmjében, és ő rendezte a Pacsirtában is. Makk Károly Déry-adaptációjában, a Szerelemben újra elkápráztatja Európát. Hetvenkettőben a Makk Károllyal forgatott Macskajátékot küldték el az Oscar-díjért, és a legutolsó körig jutott.

1976-ban a Déryné, hol van? című filmért, amelyet férje, Maár Gyula rendezett, megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat Cannes-ban. A nyolcvanas-kilencvenes évek jelentősebb hazai filmjeiből sem hagyták ki őt, sőt a XXI. századi televíziós sorozatok se mentek el mellette – Rudolf Péter kérésére feltűnt a Kossuthkifli című 2015-ös minisorozatban is.

Utolsó filmes munkáját Mészáros Márta 2017-es Aurora Borealis című filmjében vállalta. A rendező egy interjúban így mesélt erről:

Ha ő nincs, nem csinálom meg ezt a filmet. Rá íródott. Ha semmi sem történne a vásznon, csak összevágnám az ő jeleneteit, akkor is filmmé válna az egész.

Itthon is elismerték és szerették, hiszen kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Kossuth Nagydíjas, kiváló és érdemes művész, a Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt. A Művész Színház igazgatásába viszont gyorsan belebukott, azt valamiért nem engedték meg neki.

Pilinszky János talán szerelmes volt bele, de ő nem viszonozhatta, mert a legdrágább barátjának tartotta a költőt, ahogy kollégáját, Garas Dezsőt is.

Volt férjével, kollégájával, Bodrogi Gyulával haláláig barátok maradtak.

Szintén Bérczes Lászlóval beszélgetve élete alkonyán ő maga így sommázta életét:

„Az Isten mindig a tenyerén tartott. Kell az, hogy az ember szívós legyen, türelmes és erős. „Mariska, te egy tűrőbajnok vagy”, mondta Simon Zoli, a Nemzeti karnagya. Igen, tudok tűrni. De kell a szerencse is, és én egyik szerencséből zuhantam a másikba. Nem kellett soha megérnem, hogy nem kellek, és nem kellett soha megérnem, hogy nem kellek akár a legjobbaknak is. Ennél többet egy színész nem kaphat ezen a földön.”

2021. április 16-án halt meg. Bodrogi Gyula mondta rá emlékezve:

„Magamnak is ma fogalmaztam meg, hogy a színház, amit úgy hívtak, hogy Törőcsik Mari, örökre bezárt. A film, a tévéfelvételek, a fényképek maradtak. De az a színház, ahol ő játszott, végérvényesen megszűnt.”

Mennyit tud Törőcsik Mariról?

(Borítókép: Törőcsik Mari 2011. január 20-án. Fotó: Kallos Bea / MTI)